Tiltott gyümölcs

1.RÉSZ 10.fejezet

-ZOE-

     Homályba burkolózva próbáltam George karjai között rejtőzködni, hogy senkinek ne kelljen látnia a sérüléseimet. Vérzett az arcom, a csuklómon és a lábaimon kék foltok jelezték, hogy több percen át próbálkoztak azok a férfiak. Mindenem annyira fájt... A seriff csöngetett, láttam ahogyan sorra gyúlnak a fények a házunkban. Az ajtó sietve kinyílt és anyám meglepett arcát láttam meg először, majd apámat nem sokkal mögötte. 

     -Lizzie! Sajnálom, én próbáltam minél gyorsabb lenni, de már elkapták mire oda értem. - Szabadkozott George, de anyám arca egyre sötétebbé és komorabbá vált. Apa dühösen nézett a megmentőmre. 

     - Azt ígérted, hogy vigyázol rá és nem lesz baja! - förmedt rá Georgera. George megsemmisülten adott át a szüleimnek, de én vissza fordultam és átöleltem. 

     -Köszönöm..-suttogtam-...Ha te nem vagy, soha nem kerülök haza! - Majd elengedtem és bementem anyámékkal a házba. Nem volt már semmi sem a régi. A tökéletes idilli ház, a tökéletes szobám, a tökéletes életem szerte foszlott egyetlen este alatt. Anyám az ágyamat rendezgette, és a fiókomból papírokat keresett. 

     -Mit csinálsz? -kérdeztem kíváncsian,miközben üres tekintettel ültem az ágyamon. Anya aggodalmasan fordult felém.

     -Keresem az orvosi papírjaidat! Megyünk a kórházba, hogy megvizsgálhassanak!

     "Nem, nem! Nem vihetnek kórházba- hisz szűznek hisznek.. Igaz tulajdonképpen az is vagyok, mert úgy nem vette el az ártatlanságomat senki, de nem derülhet ki, hogy lefeküdtem Kristennel. Főleg most, hogy szakított velem és ki kell törölnöm az emlékét minden szegletéből az agyamnak."
     Felálltam és lefogtam anyám kezeit. Annyira ideges volt és kiszámíthatatlan. 

     -Nem megyünk sehová anya! Jól vagyok, nem lesz semmi baj, csak pihenni szeretnék és lefürdeni. - Nem is tudtam bele képzelni magam most az ő helyzetébe. A lányát megerőszakolták, és én azt kérem tőle, hogy még egy orvoshoz se vigyen el. Apa állt az ajtóban és halkan az ajtófélfára kopogott. 

     -Anyádnak igaza van! Muszáj, hogy megnézzenek kicsim! Ki tudja mit tettek veled azok a mocskok! Kérlek, fogadj szót és induljunk el. - Nem volt sok választásom, ezért beadtam a derekam, csupán fél órát kértem, hogy rendbe szedjem magam és megfürödjek. 

     Pár percbe tellett mire levetkőztem a szoba szélén lévő, álló tükröm előtt. A rövid nadrágom darabokban, a felsőm pedig a dekoltázs résznél a köldökömig ki volt szakítva. Konkrétan mindenem látszott és ezt nem csak én láttam abban a percben. Mind a három férfi erre lihegett és nyáladzott a földön, még úgy is, hogy koszos voltam, riadt és nem akartam, hogy szexeljenek velem. Nem tehették volna ezt! Nem erőszakolhat ki magának ilyesfajta élvezetet senki, ha a másik fél nem akarja..Ilyen tényleg létezhet?
     Egy pittyegő hang zavarta meg az önsajnálatomat. Felvettem az ágy mellől a telefonomat és megnéztem az értesítést. 

     "Szia! Kérlek írj, ha haza értél,mert aggódom érted! Nem akartam, hogy így elszaladj! Megbeszélhettük volna Zoe! Ha otthon vagy, csak csörögj rám, vagy írj! K." 21:32

     "Vicces. Igen, haza értem és igen, kurvára aggódhatnál értem, mert nem, nem vagyok jól és rohadtul utállak! Ne keress többé, soha többé nem akarlak látni!" 01:14  -írtam az egyértelmű választ, majd kikerestem a névjegyzék közül a nevét és végleg töröltem a telefonomból. A számát fekete listára tettem, megakadályozva, hogy láthassam a válaszát. Levettem a szakadt ruháimat és remegve indultam meg a zuhanyzóba. A víz hosszú percekig csorgott rám és én meg sem mozdultam. 

     "Vajon tisztában van vele, hogy tönkre tett? Nyilván csak egy kalandnak képzel és elképzelése sincs, hogy nekem milyen mélyek voltak az érzéseim. Olyan sebet ejtett rajtam, ami nem fog begyógyulni sohasem. Igaz, hogy az erőszakért nem hibáztathatom, mert végül is egyértelművé tettem a számára, hogy ne jöjjön utánam, de amit a szívemmel tett, az soha el nem múló érzés marad. Azt érzem, hogy csalódtam a szerelemben. Csalódtam egy olyan, számomra kedves és reménnyel teli érzésben, amit szerelemnek csúfolnak. 

     A kórház már kihalt volt hajnalban. Egy álmos nővér fogadott minket és vezetett a vizsgálóba. Elvégeztek pár rutin vizsgálatot, vért vettek, összevarrták az arcomon lévő sebet, majd átkísértek a nőgyógyászatra. Anyáék kint kellett, hogy maradjanak én pedig riadtan ültem arra várva, hogy az orvos megérkezzen. Elmondta, hogy szerencsére behatolásra utaló jel nincs, amivel tulajdonképpen azt akarta mondani, hogy  azok a férgek odáig nem értek el. Kissé megnyugodtam, mert a csillagok nézésekkor már nem éreztem sem fájdalmat, sem mást, amitől arra következtethetnék, hogy mit csináltak velem. A végén felajánlotta egy pszichológus kollégája segítségét a folytatáshoz, amit már anyáék is hallottak. Természetesen beleegyeztek és hazafelé menet megígérték, hogy pár hónap és minden visszaáll a régi kerékvágásba. 

     Két hónappal járhattam a történtek után, amikor elhatároztam, hogy végre elindulok újra suliba. Első éves hallgató voltam a bölcsész karon és sajnos megérződött ez a pár hónapos kihagyás. Megpróbáltam élő fejet varázsolni az első napomra. Már nagyon várt a barátnőm Kelly és a barátja Austin is, ezért megbeszéltük, hogy elmegyünk kávézni a kedvenc helyünkre előadás előtt. Rögtön feltűnt Kelly bohókás, vidám arca, ahogy közeledtem a kávézó felé. Vörös haja volt, zöld szemei és irtó nagy szája, amivel állandóan csak vigyorgott. Austin megszeppenve állt mellette, láttam, hogy méreget és sajnálkozóan néz rám. 

     -Édesem! - ölelt át Kelly szorosabban mint valaha. - Ó a francba, hogy én soha nem tudok ott lenni melletted, amikor kellene! - mondta szomorúan, én pedig adtam két puszit Austinnak. 

     -Ugyan, semmi bajom, nyugi! Menjünk igyunk egy jó forró kávét, mert fél óra és előadás! - sürgettem őket.

 Benyitottam a kávézóba, ők pedig követtek. Az utcára néző ablakokkal szemben ültünk le és pár perc elteltével már a kávénk társaságában nevetgéltünk. Leszögeztem nekik, hogy nem akarok a történtekről beszélni, és a legjobb amit most tehetnek, hogy megnevettetnek és vissza ráncigálnak a való világba. Kelly bőszen mesélte az elmúlt hónapok eseményeit a haját piszkálva. 

     -...és Johnson megkérdezte, hogy Christina akar- e vele szexelni és képzeld! Simán belement! Most mindenki erről beszél, hogy mekkora ribanc... - hallottam amit mond, de az agyamból kifolytak a szavai.

A látóterem egyre csak szűkült és a végpontjában egy rövid szőke hajat pillantottam meg. Kristen volt az és úgy üldögélt egy idegen autó oldalán, mintha mi sem történt volna. Egy másik lány közeledett felé-aki ugye nem én voltam már- és láttam ahogyan flörtöl vele. Mosolygott, ölelkezett és észre sem vett engem. 

     "Ennyi voltam neki.. Egy pár hónapig elhúzódó izgalmas szex-játék . Akkor és ott fogtam fel, hogy a lány akit szerettem már másé és teljesen felesleges még gondolnom is rá. Talán ilyen az élet? Ezt tartogatja a túl naiv emberek számára? Nem tudom.. de azt igen, hogy ezt a tanulságot soha nem felejtem el..."