Tiltott gyümölcs

1.RÉSZ 3.fejezet

-KRISTEN-

     Amikor megérkeztünk még én is meglepődtem, hogy mennyire tele volt a hely. Hemzsegett a korosztályunktól, csak feltűnően nem az én "fajtámból".

     -...szerinted akkor ha holnapra megírom a prezentációt mikrobiológiára, én kapom az ösztöndíjat? - A csajon aki ezt a barátjának mondta, valami garbó, meg zsák-nadrág volt. Mármint ez nem gond, de egyértelművé vált hogy ide nagyon okos, konzervatív fiatalok járnak. Sehol egy bár, rock zene vagy sorba állás a szex wc-re. 

     A teraszos éttermet egy kisebb erdő vette körül, ami nagyon hangulatossá tette az egészet. Ahogy felértünk a stégre feltűnt, hogy olyan hajó fedélzet feelingje van, tele kötelekkel, felfüggesztett növényekkel és valami langyi, halk zenével.

     - Hogy tetszik? -mosolygott rám Zoe. "Jaj, mit mondjak neki? Mivel nem bántanám meg?" Levettem a dzsekim és a vállamra dobtam, ami miatt túl sok szempár szegeződött rám.

     - Ööö, hangulatos! - gyors mosoly, nehogy feltűnjön neki a hazugság. De láttam rajta, hogy tudja, hogy hazudok.

     Ahogy haladtunk az asztalok között, minden savanyodott csaj engem nézett. Megnézték a felsőm, a nadrágom, keresték a férfiasságom, vagy, hogy minek van mellem!? Amit általában nem is értettem. Jó,oké sosem voltam átlagos kinézetű..Magas voltam,vékony-de edzett,széttetovált testtel, de korántsem néztem ki férfinak. Kezdtem rohadtul zavarba lenni, ezért amint megláttam a legelső üres helyet, berángattam Zoét.
     Szűk sarok asztalhoz ültünk, de legalább pont egy romantikus szegletét kaptunk meg a kinti erdőnek. Egymással szemben voltunk, de velem szemben a második asztalnál egy elég ijesztő lány ült, kidülledt szemekkel és nagy göndör hajjal, szemüveggel. Elkezdtem vakargatni a nyakam, nézelődtem balra,jobbra, amíg Zoe az étlapot nézegette.

     - Nézd! Van itt csirkés pad thai is, medvehagymával, babcsírával és tarlórépával! Tök jól hangzik! - lelkesedett, én pedig csak arra tudtam gondolni, hogy ha összeraknám ezeket a hozzávalókat a para csajjal szemben, soha többé nem akarnék nővel lenni.

     - És az micsoda? -kérdeztem.

     - A babcsíra?

     - Nem, hanem az a hülye nevű répa..

     - Olyasmi mint a retek, semmi extra, ízleni fog! - Ő annyira bízakodó volt, hogy kezdtem elhinni az egészet én is.

     Ahogy nézelődtem,mert halálra untam magam ameddig ő is választott, megláttam egy nőt akiről nem tudtam levenni a szemem. Valószínűleg a pincérnő volt, a ruhájából kiindulva. Hosszú sötét haja volt, hófehér bőre és elképesztően szép arca. Angyali arca volt, szó szerint. Felénk tartott, én pedig fészkelődni kezdtem.

     - Sziasztok! Mit hozhatok? - rám nézett és én olvadoztam, persze nem feltűnően,mert kaptam volna érte.

     -Én egy csirkés ilyen izét kérek! -mondtam neki és próbáltam csábosan mosolyogni. Észrevette, de nem tetszett neki. "Mi a franc? Ez mindenkinél beválik.."

     - Én pedig egy vega tálat kérnék, szójaszósszal, nem halszósszal és az összes zöldségfélével, szezámaggal és banánviráággal. Köszönjük! - Zoe összecsapta az étlapot és az angyali pincérhez vágta. A csaj hátrált és megköszönte. Láttam rajta, hogy nem érti mivel érdemelte ki ezt a gesztust. Követtem a szememmel, de Zoe a torkát köszörülte.

     -Bocsánat!- Az arca elhűlt.

     - Mi lenne ha engem bámulnál és nem Kellyt? - "Ki az a Kelly? Az angyal?"

     - A pincérnőről beszélsz? Ugyan, én csak téged akarlak nézni egész éjszaka,bébi.   

     -Ahaa.Oké,ha így van, akkor mesélj magadról! Hány éves vagy igazából? Mert gondolom a tizennyolc hazugság volt. - Beletúrtam a hajamba és egy halvány mosoly mögé bújtattam magam. 

     - Hááát lehet, hogy nem vezetnék ilyen jól ha csak tizennyolc lennék! -nevettem fel.

     - Akkor mennyi vagy? Naa! Remélem nem valami harmincas pedofil!

     - Én, mint pedofil? Úgy nézel ki, mint akit olyan nehéz volt elcsábítani? Ne válaszolj, ironikus kérdés volt. Huszonnégy. Tavaly decemberben lettem huszonnégy éves.

     - Az még nem olyan sok, én meg hamarosan tizenkilenc leszek! - Meg kellett állítanom, nehogy túl sokat kérdezzen. Nem szívesen adtam ki magam bárkinek is, ezért elhatároztam, hogy elterelem a figyelmét, ráadásul saját magára.

     - Nem mehet ez ilyen könnyen! Játszunk! Egyet te kérdezel, egyet pedig én..és azt hiszem én jövök! - Mit kérdezhetnék egy olyan lánytól aki Atlanta egyik leggazdagabb negyedében él, egy pap lányaként és mégis ilyen dögös? Megfogtam a kezét, a szemébe néztem, majd a szájára és onnan le sem vettem a szemem.Elrántotta a kezét.

     - Jön a vacsoránk! - ujjongott Zoe és éhesen vetette rá magát a tányérra. -Jóétvágyat! 

     - Köszi,bébi, neked is! - Két falat között eszébe jutott, hogy félbehagytuk a játékot.

     - Mmm..és.. mm.. mit is akartál kérdezni? - Egy szezámmag ragadt a fogai közé,amin roppant mód jót szórakoztam.

     - Mondd, te is hívő vagy? Ha már apád a helyi pap, gondolom téged is megkereszteltek és hiszel Istenben, meg minden ilyen.. - A kérdésem zavarba ejtette, megtörölte a száját és komolyan nézett rám.

     -Tudod, Jézus az én megváltóm. Igazából minden este imádkozom és hálát adok az Úrnak az életemért. - A tekintetem megállt Zoe feszülős felsőjén és utána a szemein, mert nem tudtam ezt a kettő dolgot összerakni.

     - Ez most komoly?! - nevettem fel, de ő továbbra is komoly arccal nézett. Óráknak tűnő másodpercek múlva elkezdett nevetni, én pedig azt éreztem, hogy legördült a szívemről egy hegy, hogy nem igaz amit mond.

     - Szerinted ha hívő lennék hagytam volna, hogy a lábam között legyél és a fülembe lihegj? - A lába egyre feljebb mászott az enyémen. Minden részem bizseregni kezdett. Éreztem ahogyan az adrenalin szétárad a testemben, melegedtek a kezeim, gyűlt a nyál a számban. Annyira kívántam, hogy beteg módon éhes voltam a testére.

     - Foglaltam egy motel szobát ma estére. Mi lenne ha megnéznénk milyen? - Persze tudta, hogy csak a lényegre akarok térni.

     - Menjünk! De csak akkor indulhatunk, ha megetted az utolsó falatot is! Főleg a tarlórépát, gyerünk! - Nevetett és a hangja csilingelt, az arca ragyogott én pedig úgy nyeltem le a fél tányért, mintha eddig éheztettek volna.