Tiltott gyümölcs

1.RÉSZ 17.fejezet

-KRISTEN-

     Olyan bódító illatot hagyott maga után Nicole, amit elég nehéz volt még lemosni is magamról. Bár csak tíz percet ült az irodámban, a tekintete, az illata, a vonzereje rám ragadt és nem szabadulok tőle. Vajon őt is ennyire meghatotta a találkozásunk, vagy csak rám van ilyen hatással?

     Rengeteg dolgom volt az utóbbi időben a műhelyben, mert Bill szinte mindent rám hárított. De talán azt mondom, hogy ez még nem is lenne akkora gond, viszont, hogy minden apró hülyeségért hozzám fordult, az már az őrületbe kergetett. Napról napra jött hozzám olyanokkal, hogy adjak tanácsot Nicole-al kapcsolatban.

     "-Hé Kris, mit csináljak? Nicole tegnap megborotválkozott, de nem akart lefeküdni velem! -Szerinted kiszeretett belőlem? -Szerinted, ha elhalmozom új ruhákkal, újra érdekelni fogom? -Gondolod, hogy megcsal? Néha olyan furcsán ragyog az arca amikor hazaérek! -Össze kell barátkoznod vele, hogy elmondja, ha megcsalna! ".

     -Álljunk csak meg egy szóra! -fagytam le a legutolsó kijelentésén, amit aznap szült meg az agya.

     -Azt akarja mondani, hogy barátkozzak össze a feleségével, hogy hátha elmondja nekem a féltve őrzött titkait?! - Az elmém darabjaira hullott, mint egy bomba. Fürkésző tekintettel vártam, hogy Bill majd elneveti magát és közli, hogy csak szívat, de az arca rezzenéstelen maradt. Közelebb jött és a vállamra tette a kezét, bizalma jeléül.

     -Figyelj, ha sikerül és a barátnője leszel, biztos vagyok abban, hogy megosztja veled azt is, hogy mi a baja velem. Ez pedig tökéletes útmutató lesz számomra, hogy min változtassak! Meg kell értem tenned Kristen! A legjobb munkaerő vagy itt a műhelyben, és már már a barátomnak érezlek a magánéletemben is! -"Elismerő szavak, meg kell hagyni. De vajon komolyan is gondolja?"

     Állandóan csak erre tudtam gondolni az elkövetkezendő napokban. Most tényleg legyek a barátnője Nicole-nak úgy, hogy konkrétan utál? Jó,jó, ha nem is utál, annyira azért nem kedvel,hogy elárulja a gondjait. Mindegy. A legfontosabb dolgom jelenleg, hogy minden erőmmel a közelébe férkőzzek és megkedveltessem magam vele.
     Péntek délelőttre terveztem a Mercedes beüzemelését, mivel már egy hónapja azon dolgoztam, hogy végre guruljon ez a csoda. Ki sem láttam a munkámból. Csapzottan, zsíros hajjal, koszosan bütyköltem az autót, amikor is Nicole belibbent a műhelybe, egy idegen nővel az oldalán. Roger a visszafojtott röhögéstől pukkadozva, vállon veregetett.

     -Itt a szerelmed! -suttogott és Mike-ot is bökdösni kezdte. Szigorú arccal néztem rá és felpattantam, hogy leporoljam magam.

     -Sziasztok! - csilingelt Nicole hangja és a nő felé fordult. -Szeretném bemutatni nektek Rose Smith-et, a belsőépítészt, aki segít kipofozni nekem ezt a sötét lyukat.- Egy pillanatra lefagytam és értetlenül néztem a többiekre. "Mi a fene folyik itt? Mi a baj a műhellyel?"
     A meglepettségem ki is ült az arcomra, amit Nicole észrevett és közelebb jött hozzám.

     -Rose, had mutassam be Kristen Ellwood-ot, a műhely ideiglenes főnökét. - A nő közelebb jött és kezet fogott velem. Jócskán meghaladta a hatvan évet és a morfondírozó tekintete nem sokat javított a helyzetemen. Ami ezután következett, abból nem sok mindenre emlékszem, mivel Nicole mini ruhája elvette minden figyelmemet. Akármit is mutatott Rose-nak, bárhová is mentek én csak követtem a tekintetemmel. Nagyobb ablakokról, szőnyegekről, kanapéról volt szó, ami egy kicsit sem tetszett. Szerettem ezt a helyet és szerettem pont olyannak, amilyen. Egy óra elteltével hallottam, ahogy kikíséri a hölgyet és árajánlatot kér.

     -...akkor a megbeszéltek alapján történjen minden, rendben? Akár hétfőn kezdhet is! Természetesen minden szükséges anyag és bútor a rendelkezésére fog állni, csak küldje át e-mail-ben a listát ezekről! Köszönöm, viszontlátásra! - köszönt el és megfáradt arccal fordult felénk. Rögtön rám pillantott, én pedig végre letámadhattam.

     -Miss Wilson! Egy percre, kérem! Beszélhetnénk az irodában? - kérleltem és megindultam a lépcsőn. Az arca kifejezéstelen volt és zavarodott. Felérve, sóhajtozva kérlelt, hogy áruljam már el mit akarok tőle, ne húzzuk egymás idejét.
     Becsuktam magam mögött az ajtót és ránéztem.

     -Mi ez az egész? - förmedtem rá, ami látszólag meglepte. - Mi ez, hogy nagyobb ablakok, meg kanapék, ide? Minek? - Nicole a bokáját nyomkodta, majd levette a magassarkúját. Leült a székembe és sóhajtozni kezdett.

     -Most tényleg nem mondott neked egy szót sem erről Bill? Átalakítom ezt a koszfészket, egy normálisabb hellyé,hátha addig nem omlik a fejünkre! Úgy fáj a lábam.. - tette hozzá, amire minden létezhető ösztönöm bekapcsolt és ártatlan szándékkal húztam elé a széket, és a combjaimra csaptam. A döbbenet csak úgy ordított a fejéről, de végül rám rakta a lábait és hagyta, hogy megmasszírozzam. Finom lassú mozdulatokkal dolgoztam és a bokájától egy centit sem haladtam feljebb, nehogy félre értse, de mit ne mondjak, azok az apró nyögések, amivel ezt lereagálta, eléggé felhergeltek.

     -És, hogy vannak a férjével? - kérdeztem kíváncsian, hogy mégis merre alakítsam a kapcsolatukat. Amióta tanácsokkal szolgálok Billnek, már számos randi és ajándékötletet adtam, de a beszámolói alapján, nem sokat értek. Nicole csak a szemét forgatta és feltűnően érzékien nézett rám.

     -Hát, nem túl jól. Folyton csak dolgozik, meg telefonál, video chatel az ügyfeleivel, miközben én otthon unatkozok vagy éppen vásárolni kényszerülök, hogy történjen is velem valami. - Egy leheletnyit feljebb haladtam a lábán, mire megemelte a csípőjét a székben, amit szerintem mindenki tud, hogy minek a jele. Enyhén elmosolyodtam és visszatértem a bokájához. Elég nehezemre esett a szemeimet lent tartani, hiszen az a rövid ruha, tényleg NAGYON rövid volt.
  
     -Azért gondolom volt arra példa, hogy félre tette a munkát. - nyugtáztam és a talpával folytattam. -Például egy utazás alatt, nem hiszem, hogy az ügyfeleivel foglalkozott, hanem magával és az élménnyel. -Nicole szomorúan nézett rám.

     -Ugyan! Még soha nem is jártunk olyan helyen, ami úgy igazán elvarázsolt volna. Már több éve jegyzem meg sorozatosan neki, hogy minden álmom eljutni a Karib tengerre, vagy a Maldív szigetekre, de mintha meg se hallaná. Tudom, hogy ott sem én lennék neki az első, de legalább világot láthatnék, és ez lenne a minimum amit nyújthatna, ha már ennyit dolgozik. - "Bingó! Örvendeztem magamban. Mit is mondjak? Egyszerűen zseniálisan végzem a rám bízott munkát! Már meg is van az az egyetlen dolog, amivel Bill újra magához édesgetheti Nicole-t!"

     A hétvégém vontatottan és lassan telt. Állandóan csak arra tudtam gondolni, hogy minél előbb beszélnem kell a főnökömmel. Egy ilyen aduásszal a kezemben, megalapozhatom magamnak az egész jövőmet és még az is lehet, hogy kineveznek állandó főnöknek. Ilyenek kattogtak a fejemben, mint: Ha Bill szerelmes és elfoglalt, nincs ideje a műhellyel foglalkozni, egyenlő: enyém az egész kóceráj! De viccen kívül, azért eléggé király lenne ha sikerülne őket összehoznom, hogy végre normális házasságban éljenek. Majd keresek magamnak egy másik ultra szexi, korosabb nőt.

     Lehet izzadni az izgalomtól ennyire? Mert a tenyerem izzadása nem várt mértékeket öltött, ahogy közeledtem a munkahelyemre hétfőn. Tudtam, hogy Bill bent lesz, mert érdekelni fogja, hogy vajon mire jutottam a feleségével, de azért azt nem gondoltam, hogy még előttem beér.      Sötét volt és csendes minden, mindössze az irodában égett a lámpa. Felmentem és közelebb léptem az ajtóhoz. Halk nyöszörgést hallottam, majd a következő pillanatban nem várt fordulat következett. Egy halk női nyögés szűrődött ki az irodából. Zavaromban azonnal lesiettem és az egyik autó mögé bújtam, hogy nehogy észrevegyenek. "Mi? Most tényleg még a beszámolóm előtt egymásnak esnek? Még mondanom sem kellett az utazást, hogy újra egymásra találjanak? Meg minek jönnek ide, ha ott van a hatalmas villájuk?!"