Tiltott gyümölcs

1.RÉSZ 21.fejezet

-KRISTEN-

     A repülőút alatt végig csak arra tudtam gondolni, hogy vajon mit rendelhetnék még, amivel bosszanthatom Nicole-t. Akármikor elment mellettem egy légiutaskísérő én vagy kaját kértem, vagy vizet, vagy egy párnát, és mivel ezt mind rajta keresztül tudták csak átadni, nagyon élveztem a helyzetet. De mivel kezdett számomra is unalmassá válni és különben is kifogytam a végére az ötletekből, úgy gondoltam, hogy a 'pisilnem kell' sztorival folytatom. Úgy terveztem, hogy még előtte kérek valamit, hogy biztosan felbosszantsam. 

     -Hölgyem! - szóltam a stewardess-nek. A nő már nagyon unta a játékaimat, de megjátszva az illedelmest, rám mosolygott.

     -Kérhetnék esetleg egy...-már tényleg nem tudtam mit kitalálni-...egy kispárnát a lábam alá? Tudja hiába van ez a lábtámasz, már teljesen elzsibbadtam.-Mosolyogtam félszegen, és fél szemmel Nicole reakcióját vártam, ami nem is maradt el.

     -Kristen! Az isten szerelmére! Már a létező összes gépen lévő párna a te segged vagy fejed alatt van! Tényleg muszáj a lábad alá is egy? Nem tudsz nyugton maradni? Képzeld el milyen a másod osztályon repülni.. Ott nem tömködnek párnát alád! - Olyasmit éreztem erre a kirohanásra, amit már elég régen. Beindultak az ösztöneim és azt éreztem, hogy valamit, valahol csinálnom kell vele. Hagytam, hogy neki legyen igaza és elengedtem a párna dolgot, de nem akartam sokáig várni a mosdóval. Egy röpke öt perc múlva, újra intettem a stewardess-nek. Nicole a tekintetével jelezte, hogy Bill már alszik, szóval nem kellene felkeltenem a kicsinyes játékaimmal. Már nagyon késő volt, hajnali egy és kettő között talán, de szuper csendesen terveztem a dolgot. 

     -Kisasszony! Haahhóó, kisasszony! - suttogtam, sziszegve.

     -Igen? Mit hozhatok? - Tudtam, hogy mindjárt kidob a gépből, annyira irritálom már, de vigaszként megejtettem számára egy csábos mosolyt, ami látszólag, rá nem volt hatással.  

     -Esetleg tud arról valamit, hogy mi a helyzet a légörvénnyel? - Pislogtam nagyokat, majd feljebb húzódtam a fotelemben és megigazítottam a ruhámat. 
    -Csak mert nagyon örülnék ha meglátogathatnám az illemhelyiséget! Lát rá esélyt? - Nicole szúrós tekintete még inkább felhergelt, ezért új tervet szőttem.

     -Elkísérnél Nicole? - fordultam felé és egy pillanatig úgy néztem a szemébe, amit nehéz volt nem komolyan venni. Láttam rajta is, hogy azt lesi, hogy hova is tűnt az a kibírhatatlan, túlbuzgó énem. Billre pillantott, majd a stewardess-re és végül megint rám. Megnyalta a száját lassan, olyan őrült lassan, hogy már csak a mosdóra tudtam gondolni. 

     -Valóban jól esne felfrissíteni magunkat! - Helyeselt Nicole, akit persze már komolyabban vettek, mint engem. Neki azonnal válaszolt a nő a feltett kérdésre és utunkra bocsájtott, mondván, hogy kizárólag légörvény esetén kell a helyünkön ülnünk. "Ezért kérdeztem, hogy átértünk-e már rajta... Nem egy agytröszt ez a nő." 
     A lényeg megtörtént. Én és Nicole, kissé himbálózva, minta vízen járnánk megindultunk a mosdó felé. A géptörzs közepe felé mentünk és én reménykedtem, hogy van annyi hely, hogy ketten is beférjünk egy fülkébe. 
     Az utunkat egy másik légiutaskísérő akadályozta, de miután elmondtuk, hogy hova tartunk, illedelmesen oda kísért és magunkra hagyott minket. Egymással szemben két fülke volt, amiből Nicole megcélozta a nagyobbat. Már éppen magára csukta volna, amikor megállítottam és körülnézve, villámgyorsan besurrantam mellé. 

     Képszakadás- azt kell, hogy mondjam... Olyan képszakadás, amilyet még nem éltem át. Ahogy becsuktam magunk mögött az ajtót, erősen ziháltam és a hely annyira szűk volt és pici, hogy az egész testemmel az övének préselődtem. Éreztem a melleit a hasát, a combjait, még a csípő csontját is magamon. Azt hittem majd felsikkant, vagy megijed, de nem tűnt olyan félősnek. Aranybarna szemeit mélyen belém fúrta és a számat nézte, ahogyan zihálok. Nem volt szükség szavakra. Lassan átfogtam a derekát és közelebb toltam a mosdókagyló irányába, aminek neki feszült a feneke. És csak vártam. Vártam addig, amíg nem kezd el mozgolódni, vagy szenvedni. Pár másodperc kellet csak ehhez és én, mint egy fenevad neki rontottam. Megragadtam a csípőjénél, majd az arcát körbefogva megcsókoltam, olyan hévvel, ami a találkozásunk óta gyülemlett bennem. Mély, szenvedélyes és meleg nyelves csók volt. Érződött, hogy nem egy tizenéves van a karjaim között. Éreztem, hogy rázza a hideg, hogy lassan szétnyitja a combjait és én befurakodom közéjük. Simogattam a nyakát, a melleit, miközben egyre csak beljebb toltam magam a lábai között.  Bár volt rajtunk ruha, a képzeletemben meztelennek és védtelennek láttam. Annyira beindított, amikor felbaszta magát kint és a nevemen szólított. Ahogy grimaszokat vágott minden idegesítő mozzanatomra, ahogy bepukkadt, hogy mellettem kell végigrepülnie az utat. Ez mind mind az őrületbe kergetett és azt éreztem, hogy dugni akarok vele. Hogy szeretném addig csókolni és nyalni a testét amíg vég elgyengülök. Halkan nyöszörgött és tépelődött a karjaim között. Egy könnyedebb melegítő volt rajta, abból is persze a mell kiemelős, szexi feleséges fajta, amit lassan lehámoztam róla. Vállig érő haja a meztelen felsőtestére omlott, amit én elsimítva, a nyakát kezdtem harapdálni. Úgy mozogtunk együtt, ahogy soha eddig mással. Tökéletes volt a ritmus, a dinamika. Ő is vetkőztetni kezdett, amitől kissé féltem, de hagytam neki. Levette a felsőmet, majd láttam rajta, hogy meglepődik a melleimen, amit elnéztem neki, hiszen nem ehhez volt hozzászokva. Már éppen az övemet készült kicsatolni, amikor lefogtam a kezeit és megcsókoltam a melleit. Abban a fehér csipkés fehérneműben volt, amit a házban láttam rajta, ami szintén megbolondított. Ott is annyira kívántam és úgy felmentem volna hozzá, hogy nekiessek,  de nem lehetett. Hát most lehet és ennek minden pillanatát ki akartam használni. A lábai közé érve, lassan elhúztam a bugyiját és nyalni kezdtem. Finom voltam és óvatos.. Mm.. olyan finom volt az illata és az íze. Ahogy köröztem a nyelvemmel, hallottam, hogy suttog valamit. "Dugj meg, kérlek..dugj meg! " Nyögte szenvedve, mire én-bár hely szűkén- hátrébb csúsztam és belé dugtam az ujjamat. "Csssshh." Csitítgattam, mert egyre hangosabb lett és forróbb. A teste tüzelt, én pedig már éreztem, hogy lassan lecsúszik a boxer rólam, olyan nedves vagyok. Miután elélvezett, felhúzott magához és megcsókolt. Éreztem, hogy nyalja a nyelvemet, mert magát akarja érezni.. Ilyet még nem éltem, bazdmeg. Hogy lehet valaki ennyire kibaszott szexi? De két pillanat múlva az erotikus szexjátékunknak sikerült véget vetnie azzal, hogy a boxeremhez nyúlt és felfedezte benne, azt a tartozékomat, amit minden körülmények között hordok, csak senki nem tud róla. Megmarkolta a mű péniszt, amit azért hordtam, hogy komfortosabban érezzem magam. Rögtön ledobott magáról és riadtan nézett rám. 

     Két perc múlva már ki lettem túrva a vécéből és miután összeszedte magát, mérgesen nézett rám. Elegánsan vissza indult a helyünkre én pedig megsemmisülve követtem. "Most tényleg ennyire gáz, hogy ilyet hordok? Ez nem nagy ügy, nem kéne ennyire megijednie, hiszen élőt látott már eleget." 

     Amikor visszaértünk Bill még szerencsére aludt, ami azt jelentette, hogy a kalandunk titokban maradhatott. Csapzottan ült le mellém és furán nézett rám. 

     -Van alapozód? - kérdeztem mosolyogva, bár kicsit szégyelltem, hogy így elijesztettem. A kérdést nem tudta hova tenni, ezért kíváncsian nézett rám.

     -Csak mert a nyakadat.. hát kicsit látszik a nyakadon, hogy mit csináltunk. - Mutattam a nyakára, mire ő gyorsan összehúzta magát, előkapta a retiküljét és a tükörbe nézve szörnyülködött egy sort magán. Elővett valami kencét, lekenegette a foltot majd az alapozóval folytatta. Miközben azon volt, hogy minél jobban összedolgozza a bőre és a krém színét eggyé, magában dünnyögött és bosszankodott. 

     -...és, hogy még el is csábítasz és ilyen aljas módon szexre kényszerítesz. Soha többé nem csinálunk ilyet, remélem ez világos... Ez egy pillanatnyi elgyengülés volt! - Láttam rajta, hogy össze van  zavarodva, de tudtam, hogy ez itt nem ért véget.

     Az a szenvedély és az a tűz, ami köztünk van, nem csak serceg, hanem  mindent lángba borít. Ezt nem ússzuk meg ennyivel...