Tiltott gyümölcs

1.RÉSZ 19.fejezet

-BILL-

     "Mindig azon gondolkodtam, hogy vajon ha megadok mindent Nicole-nak és elkényeztetem, velem marad örökké? Miért foglalkoztat ez a kérdés ennyire?! Itt vagyok egy botrányos válás szélén és még azon gondolkozok, hogy velem marad-e? A feleségem jelenleg több férfival kavar, mint amennyit megtud számolni, utál engem és egy kínszenvedésnek éli meg az összes estét amit velem tölt és én még tényleg látok esélyt a házasságunk megmentésére? Mindenesetre még bele kell tennem egy utolsó erőfeszítést ebbe a kapcsolatba, hogy érezhessem, hogy én mindent megtettem. Kristen pedig egy tökéletes csali számára..Ha vele is kikezd, azonnal válni kezdek."

     A taxis akivel utaztunk egy elviselhetetlen ázsiai barom volt, aki életében nem látott még ezelőtt forgalmi dugót. Ahelyett, hogy bolond módjára dudált volna vagy előzgette volna a többi barmot, holt nyugodtan ült a volánnál és a fogát piszkálgatta a visszapillantó tükörben. 

     -Megtenné kérem, hogy igyekszik a lábát a gázpedálra tenni? -tettem fel neki a költői kérdést, amire csak annyi volt a válasz, hogy elővett még egy fogselymet is.

     -Forgalom- mutogatott- Áll! Látja? Én, hogy menjek így? Hogy? - förmedt rám, mire meglengettem ötven dolcsit és hirtelen megtanult szlalomozni az autók között. "Gondolhattam volna,hogy mindenkinek csak egy kis biztatásra van szüksége.."

     A hátsó ülésen Kristen és Nicole egymástól elfordulva ültek, az ablakon kibámulva. Helyes,gondoltam magamban. Ez nem is változhat meg! Amint meglátom, hogy barátkozni kezdenek, rajtuk kapok és végre lesz indokom elválni ettől a szívtelen nőtől, aki évek óta csak megkeseríti az életemet. 
     Közel fél óra vontatott kocsikázás után megérkeztünk a Heartsfield Jackson Nemzeti Repülőtérre, ami engem nem, de a feleségemet teljesen lenyűgözött. 

     -És te már többször is jártál itt, szívem? -kérdezte hüledezve. Kihúztam magam, megigazítottam a zakómat és magabiztosságot tettetve mosolyogtam rá. 

     -Persze! Az összes üzleti konferenciám így indul-megvárom a gépem, majd a következő városba fogadnak szintén a reptéren és transzferrel visznek a megbeszélés helyszínére. - széles mosolyom közepette észrevettem, hogy Kristen a szemét forgatja, nyilván az önfényezésem miatt, de nem foglalkoztam vele, hiszen itt most csak Nicole és a szerelmünk számított. 
     Egy óriási kupola alá érkeztünk, ahol végig- a bejárat mellett- parkolók álltak, hogy kipakolhassuk a poggyászainkat. 

     -Segít, én uram? - kérdezte a taxis, de megborzongtam, amikor elképzeltem, hogy azzal a kézzel akar hozzányúlni a bőröndömhöz, amivel a szájában turkált. 

     -Köszönöm, megoldjuk! - Adtam neki ötszáz dollárt, amit szinte el sem hitt és alig győzött hajlongani. Kiszálltam és kinyitottam az ajtót Nicole-nak. Benéztem a kocsiba,majd Kristenre. 

     -Ami otthon történt, azt most már felejtsd el, kérlek! Talán tényleg durva voltam. Ne haragudj... Kérlek ne rontsuk el ezt a nyaralást! - nyújtottam neki a kezemet és megbánó arccal néztem rá. 

     "Már megszoktam, hogy mindenki egy idiótának néz. Látszott Kris arcán, hogy elhiszi amit mondok és, hogy azt hiszi, hogy a legkevésbé sem hat meg, hogy láttam őt simogatni a feleségemet. Nicole is minden reggel az unott képével, azt hiszi, hogy én úgy megyek el dolgozni, hogy nem figyeltetem? Hogy nem tudok minden utolsó kis szeretőjéről? Hogy Adriánnak még csak azért van munkája, mert igazán jó szakembernek tartom? Hogy mindezt azért teszem, hogy amikor a rengeteg munka után hazaérek, legyen valaki mellettem akire ránézhetek?!

     A becsekkolást követően még volt egy óránk indulásig, ezért arra gondoltam, hogy meghívom a lányokat kajálni egy csendes kis étterembe. A repülőtér legfelső szintjén, egy teraszos helyen ebédeltünk, ahonnan tökéletesen ráláttunk a repülőkre és a hangárokra. Kristen továbbra sem tudott felszabadulni, ezért próbáltam megpuhítani. Egy csinos, fiatal pincérnő vette fel a rendelésünket, amit ő is észrevett, ezért gondoltam feldobom a napját. 

     -Hölgyem! - intettem vissza egy pillanatra a nőt. Kedvesen felém fordult és közelebb jött, persze közben végig Krist bámulta..nehéz volt nem észrevenni. 

     -Igen, uram! Mivel szolgálhatok még? - kérdezte udvariasan. 

     -Tudja egy elég hosszú, pontosabban egy huszonhárom órás út vár ránk,ezért nem okozhatok csalódást a legjobb barátomnak! Megtenné, hogy a finom ebédünkhöz, a legjobb borukat szolgálják fel?

     -Ez természetes, uram! Azonnal hozom! - mindvégig azt néztem, hogy Kristen hogy reagál a nő mozdulataira és a tervem tökéletesen bevált. Kristen végre előkaparta az igazi énjét, megmutatva a feleségemnek, hogy milyen is valójában. 

     -Kisasszony! - mosolygott magabiztosan és felállt az asztaltól. 

     -Mielőtt leadná a rendelésünket, kérem megmutatná, hogy merre találom a mosdót? - hunyorgott és egy hatalmas mosolyt követően a lány elindult vele a mosdó irányába. Nyilvánvaló volt, hogy megtalálta volna magától is és ezt a nő is tudta, de neki is éppen annyira tetszett a helyzet, mint Kristennek. Már csak abból, ahogyan távoztak, látszott, hogy nem egyedül lesz bent a budiban. Nicole kimeresztett szemekkel bámult utánuk. 

     -Ezt mégis, hogy a fenébe csinálja? - tépelődött.

     -Ő már csak ilyen, drágám. Nem véletlenül mondják rá mindenütt, hogy nőfaló. Legutóbb is állítólag kikezdett egy tizennyolc éves lánnyal, majd miután megfektette, csúnyán otthagyta. Szerencsétlen lányt még majdnem meg is erőszakolták, mert elzavarta magától az éjszaka közepén. - mondtam kissé félszegen, hiszen nem tudhatta meg, hogy ezt személyesen a lánytól tudom, akivel a mai napig kefélek.

 Miközben ebédeltünk a pincérnő állandóan Kristent bámulta és majd kiesett a pult mögül, ahogy flörtölt vele. Már a desszertet fogyasztottuk, amikor a telefonja pittyegett egyet. Vigyorogva néztem rá és megcsapdostam a hátát. 

     -Csak nem a pincér lány? - csócsáltam a szuflémat. Rám mosolygott és rálesett a telefonjára.

     -Bejelölt instagramon! - mondta nevetve és a lány felé kacsintott. 

     -Na barátom, mindjárt ott tartunk, hogy te fel sem szállsz erre a gépre! - ugrattam, amire elég érdekes reakciót kaptam Nicole-tól. Láttam ahogy felkapja a fejét és kétségbeesetten néz rám.

     -Nyugalom drágám, csak szívatom! De legközelebb hívunk Krisnek is valakit, hogy kiélhesse magát! -már ha lesz legközelebb és mindenki a bugyijában marad, gondoltam magamban.

     Az Emirates légitársasággal utaztunk, ami azt jelentette, hogy baromi dögös stewardess lányokkal volt tele a gép. Az első állomásunk New York volt, a John F. Kennedy Nemzeti Repülőtér, amitől csupán kétórányi repülésre voltunk. Természetesen az első osztályra vettem a jegyeket, hogy teljes legyen a kényelmünk és, hogy Kristen is megtapasztalja milyen a luxus élet.

   "Kedveltem ezt a lányt. Bármit is csinált aznap Nicole-al, próbáltam nyugtatni magam, hogy csak képzelődtem. Kristen volt a legjobb munkaerőm és mióta segít a feleségemet visszahódítani, az övé lett a legjobb barát titulus is. Bár mindig is volt pénze, de annyi sohasem, hogy egy ilyet megengedhessen magának, ezért nagyon örültem én is a boldogságának."

Kényelmes foteleket kaptunk, lábtámasszal, tévével és pezsgővel. A rendelkezésünkre állt még  egy szemtakaró, és egy pléd is, ha elálmosodnánk. A foteljeink állíthatóak voltak és a stewardessek elmondták, hogy bármilyen kívánságunk van bátran szóljunk nekik. Kristen került az ablak mellé, mert elmondta, hogy mivel még sohasem repült, szeretné látni a felszállást, de ez evidens is volt, mert én utáltam az ablak mellett ülni, Nicole pedig annyira félt, hogy előre közölte, hogy ő becsukott szemmel vészeli át a felszállást. 

     -Szerintem az alváshoz fenntartott eszközöket hagyhatjuk is, hiszen csak két órát repülünk! - mondtam megnyugtatva ezzel Nicolet. Kristen előredugta a fejét és szórakozottan ránk nézett. Vagyis inkább a feleségemre..

     -De utána jön egy átszállás és ezzel még egy felszállás, Miss Wilson! - kacérkodott, ami majd felrobbantott. 

     "Hogy lehet ennyire pimasz és bátor? Közlöm vele, hogy kinyírom ha a feleségemmel szórakozik, erre folytatja? Vagy csak barátkozik? Istenem, nem tudok eligazodni rajta és a szándékain, de hát csak nem kezdett volna ki a pincérrel, ha az én Nicole-omat akarja magának!"