Tiltott gyümölcs

1.RÉSZ 16.fejezet

-NICOLE-

     -Édes istenem Bill! Hányszor mondjam még el, hogy a koszos zoknijaidat ne hagyd a fürdőszoba padlójára hányva? Komolyan mondom olyan vagy, mint egy öt éves! - fújtattam és kecsesen átvonultam az emeleten, le a földszintre. Bill, valamerre a konyhában matatott reggeliért.

"Ó az ostoba! Mégis milyen reggelire számít, amikor pontosan tudja, hogy életemben nem láttam még serpenyőt sem, nemhogy még palacsintát süssek neki.. Azt se tudom mit esznek az emberek reggelire- sosem reggelizek." A folyosón lévő tükörhöz érve, büszkén nyugtázhattam, hogy lehengerlően nézek ki. A cickóim feszesek és kemények voltak 'ezeken' a napokon..és még áttetsző selyem köntös is volt rajtam, de persze Bill ebből semmit sem vett észre. 
     

     -Mit is mondtál édesem? - fordult felém bamba fejjel, amit elég nehezen viseltem. Hozzá mentem egy értelmes, okos, gazdag üzletemberhez, akiből mára már egy pincsi kutya lett- liheg és nyáladzik utánam..szánalmas. 

     -Hhh, semmit. Mikor jössz haza? - kérdeztem kíváncsiságot tettetve, de persze nem az érdekelt, hogy minél előbb mellettem legyen, csak annyi, hogy mennyi időm van másokra, ő helyette. Kinyitottam a hűtőt és kivettem a narancs dzsúzt. 

     -Kicsim ne haragudj, de ma elég sok projektet kell befejeznem... -"Bla,bla,bla. A lényeget mond már!" Forgattam a szemeimet és direkt szürcsölni kezdtem a narancslevet, hátha felidegesítem vele. 

     -... meg még a műhelybe is be kellene néznem, de sietek haza, ígérem! - adott egy puszit a homlokomra. Ezek szerint egy cseppet sem hatotta meg a szürcsölés. Megemeltem egy tincsemet és szagolgatni, majd csavargatni kezdtem unalmamban.

     -Jó, jó, menj csak, nehogy elkéss a fontos dolgaidról! - vetettem oda keserűen, ami feltűnt neki is és szomorú képpel nézett rám.

     -A héten akkor el tudsz jönni a műhelybe, ahogy beszéltük? - "Istenem.. Bill és az a porfészek garázs. Mikor száll már le végre a témáról? Az a romhalmaz egy fabatkát sem ér, ő pedig minden fölös energiáját beleöli. Esküszöm néha azon gondolkozok, hogy a pénz és a szép cuccaim nem is érnek meg ennyit!"

     -Minek is? - hunyorogtam grimaszolva. El sem tudtam képzelni, hogy minek ráncigál be oda, amikor semmi közöm az ottani munkájához. Felkapta az akta táskáját és a kabátjáért nyúlt. 

     -Tudod, mondtam már, hogy szeretném egy kicsit felújítani és dizájnosabbá varázsolni és ehhez rád van szükségem! Az anyagi és szervezési dolgokat rád bízom, nekem nincs ehhez ízlésem. Szeretlek! -sietett ki az ajtón, amire már az ébredésem pillanata óta vártam. "Ebben legalább igaza van. Az ég világon semmi szép érzéke sincsen."

     A napjaim szinte minden nap ugyanúgy teltek. Unalmas párbeszéd a férjemmel, majd a megkönnyebbülés, hogy végre dolgozni megy. Ami ezután következett, maga volt a mennyország. Az első utam a fürdőbe vezetett, hogy engedjek magamnak egy óriási, habos, kád vizet, amiben elmerülhetek és kényeztethetem magam. Általában felnéztem a Twitteremre és az Instagramomra, ahol megannyi rajongói levélre kellett válaszolnom. Rengeteg férfi írogatott, amit éppen annyira élveztem, mint amennyire gyűlöltem. Bill sohasem kérdezte, hogy kivel irkálok, így büntetlenül flörtölhettem akivel csak akartam. Aznapra nem is volt különösebb tervem, azt leszámítva, hogy valahogyan le kellett zárnom ezt az egész nevetséges sztorit az őrült leszbivel. 

     "Mégis hogy gondolta, hogy ha majd lever egy fickót, aki ocsmány módon fogdosott, a karjaiba ugrok és elolvadok tőle? Nyilván ezt gondolta, azzal az elsötétült, önelégült, férfiakat majmoló agyával. Vajon tetszem neki?!" - cikáztak a gondolataim, miközben az összes víz lefolyt már és csak a hab maradt a melleimen. 

     "Azért azt be kell valljam, hogy amikor gondolkodás nélkül rohant a pasas felé, hogy leverje, az elég szexi volt. Annyira nem is néz ki rosszul, leszámítva, hogy nem az van a lába között amire nekem szükségem lenne.Ami még nem is lenne olyan nagy baj, de így is árthatok a hírnevemnek, hogy megcsalom sorozatosan Billt,nemhogy egy nővel tegyem ezt. Nicole! Elég!Tök hülye vagy, felejtsd el, hogy összefekszel vele, ez nem te vagy!"- hessegettem el az abszurd gondolatot és letussoltam magamról a habhalmazt. 
     Sokan irigyeltek a külsőm miatt. Már annyiszor megkaptam, hogy tökéletes vagyok, gyönyörű, ellenállhatatlan, de amit senki sem látott, az a rengeteg hiba rajtam és bennem. Bár a koromhoz képest jól néztem ki, mert körülbelül heti hét napból, hatot az edzőteremben töltöttem, de ez közel sem jelentette azt, hogy rajtam nem fogna ki az idő fogaskereke. Ráncos voltam és más nem, de én láttam, hogy fonnyadok. Éppen parfümöt fújtam a nyakamra, amikor valaki csöngetett. Összekaptam magam, leszaladtam és ajtót nyitottam. 

     - Adrian! Végre ideértél már! Tudod mióta várok rád? - hívtam be az ajtón félszegen. Magas volt, sötét szemekkel, bőrrel és hajjal és sok sok kockával. Fehér ingét gombolgatva a nyakamba bújt és szabaddá téve az egyik kezét a combjaim közé nyúlt. 

     -Hiányoztál cica! - suttogta, amitől általában teljesen begerjedtem, de most jórészt hidegen hagyott. Megsimítottam és hátrébb toltam a mellkasánál. Értetlenül nézett rám és levette az inget.

     -Kicsit fáj a hasam. Nem érzem magam olyan jól. Bocsi, tudom, hogy azért jöttél, hogy szexeljünk, de lehet, hogy ez most nem fog menni. - Mondtam határozottan és átfogtam a hasam, ami persze részben igaz volt, de egyszerűen csak nem volt kedvem hozzá. Lassú léptekkel, mint aki mit sem fogott fel abból amit mondtam, megindult felém és csókolgatni kezdte a nyakamat. Megragadott, felültetett az előszobai komódra és nekem feszült. Éreztem, ahogyan a farka már megkeményedett és erősen zihál. "Most tényleg nem érti, hogy nem akarok szexelni?!Minden pasi egy érzéketlen bunkó?!"

     -Figyelj, Adrian, kérlek, most nincs ehhez kedvem! - fakadtam ki erőszakosabban, amire  a reakciója annyi volt, hogy még erősebben nekem préselődött és levette a felsőmet. A melleimnek esett és minél tovább csinálta annál nehezebb volt ellenkeznem. 

     -Majd én meghozom a kedved! - harapott a nyakamra és belém tolta magát. Feltolt a falon, amitől képek potyogtak körénk. "Úgy ültem ott, mint egy magatehetetlen szarkupac. Nyilván, nem mondom azt, hogy nem élveztem, de az együttérzés szikrája sem volt meg a paliban. Miközben szexeltünk állandóan a csajra tudtam gondolni- Bill szerelőjére. Annyira kedves volt és odaadó, én meg megfenyegettem, mintha bármi érdeke is származna abból, ha elárul a férjemnek. Bocsánatot kéne kérnem tőle...Bocsánatot is kérek!"  -Határoztam el és miután Adrian elélvezett, finoman letoltam magamról. 

     -Figyelj, nekem most el kell mennem a műhelybe, mert Bill megbízott egy kis feladattal ott. - hadartam, miközben öltözködtem. 

     -De ugye tudod, hogy a kolléganőm beléd van zúgva? - nevetett fel, olyan gúnyos arccal, mintha számára esélytelen lenne ez a nő-nő vonzódás dolog. Eljátszva, hogy teljesen buta, gazdag csitri vagyok, elnevettem magam.

     -Ugyan már, azt hiszed, hogy én valaha is összefeküdnék egy csajjal? - idegesen fésültem a hajamat az ujjaimmal a tükör előtt állva. -Imádlak, és imádok dugni veled! Sohasem váltanálak le egy lányra. Egyébként is, mit tudhat az a csaj, hogy ekkora hírneve van? Olyat biztos nem,mint te! - Cirógattam az arcát és szenvedélyesen megcsókoltam. Felkaptam a cipőimet és kibotorkáltam az ajtón.

     -Jönnél kérlek? Vagy bezárjalak ide a férjem nagy örömére? - gúnyolódtam. 

     -Elvigyelek? - kérdezte bizonytalanul.

     -Dehogyis! Meg egyébként is szabadnapos vagy, menj és foglald le magad. - hadonásztam és bepattantam a kocsiba. 

     Már többször is jártam itt, de még sohasem volt esélyem alaposabban szemügyre venni. Kopott falak, motorolaj szag és rumli-legfőképp ez jellemezte Bill műhelyét. Kiszálltam az autóból és még egy utolsó pillantást vetve az arcomra, magabiztosan indultam meg, hogy kifejezzem a bocsánatomat, amit valószínűleg visszautasítanak majd. Ahogy beljebb értem hallottam, hogy a fiúk nevetgélnek. 

     -Asszonyom! Jó napot, mi járatban erre? - kérdezte egy kissé visszafogottabb fickó. Adrian már annyiszor elmondta a nevüket, de egyszerűen nem ragad meg. 

     - Sziasztok! Öm, én igazából azért jöttem, hogy kicsinosítsam ezt a helyet. Bill bízott meg ezzel a feladattal és az első dolgom az lenne, hogy felmérjem, hogy mennyire rossz a helyzet. Elég büdös van itt és sötét is.. - lépkedtem körbe és ahogy felemeltem a tekintetem, megláttam őt a férjem irodája előtt a korlátnak támaszkodva. Kissé elidőzhetett a szemem rajta, mert a szám enyhén szétnyílt és hevesebben kezdett dobogni a szívem. Ezt ő is észrevette és egy szenvedélyes mosoly ült az arcára, válaszképp. - De egyébként előtte fel kell néznem az irodába, a tervrajzokért. - zagyváltam össze vissza és felsiettem a lépcsőn. 
     Szemtől szembe, már nem volt ilyen vicces a helyzet. Határozottan elém állt és megfogta a kezemet. 

     -Kristen Ellwood, ha kérdeznéd. - mosolygott továbbra is. "Nem is olyan rossz, basszus! A haja tökéletesen kócos, a mosolya elképesztő és van benne valami megmagyarázhatatlan, ami vonzóvá teszi."

     - Igazából ezért jöttem. -ráztam vele kezet. - Elég szemét voltam veled a múltkor és szeretnék bocsánatot kérni érte. 

     -Menjünk be, ne itt! - kaptam az utasítást és bementünk az irodába. Pár lépést tett, majd Bill székébe ült. Meghökkentem és nagyokat pislogva ültem le én is elé. 

     -Mégis miért ülsz a férjem helyén?! - förmedtem rá, visszaszerezve a régi énem, mire ő csak nevetni tudott. Megnyalta a száját és az enyémet nézte. 

     -Látod Nicole.. Két perce kértél bocsánatot, és már megint bunkón viselkedsz. -Felemelkedett a székről és az asztalon keresztül felém hajolt. Kissé elkábított, hogy pár centire van a szája és ennyire kíván. 
Egy határozott mozdulattal visszahuppant a székbe és az állát a mutatóujjaira fektette. 

     -Bocsánatkérés elfogadva! - már kezdtem megörülni. -De! -és itt megragadott egy tollat. -Ha azt akarod, hogy Bill ne tudja meg a kis afférjaidat, valamit adnod kell hálád jeléül, hogy csendben maradjak. "Ahhh, még egy kiéhezett macsó típus, csak lányba.." - összefontam a karjaimat és szigorúan néztem rá. 

     -Áhhh, jaj te, miket gondolsz... -vigyorgott önelégülten. -Semmi olyat nem kérek tőled, csupán annyit, hogy legyél egy kicsit kedvesebb a férjeddel és tegyél úgy, mintha szeretnéd is. -

"Ez eléggé meglep,hiszen Bill a tudtom szerint, sohasem részletezte  a magánéletünket mások előtt. Úgy tűnik ez megváltozott és most egy olyan ördögi körbe kerültem, amiből nem vagy csak nagyon nehezen tudok majd kievickélni."