Tiltott gyümölcs

1.RÉSZ 25.fejezet

-KRISTEN-

    Mit tehetnék vajon, amivel elhessegethetném a rémképeket a szemem elől? Hogy ismerhettem ennyire félre mindkét embert? Nicole az egyik, Bill a másik bolond, én pedig a bábjuk voltam mindvégig. Míg Bill megpróbált felhasználni, hogy kerítőnőt játsszak, addig Nicole szemtelenül elcsábított és úgy tett mintha érdekelném. 
     A repülőm késő délelőtt indult csak, ezért volt egy kis időm összeszedelődzködni. Elbúcsúztam ettől a csodás helytől minden kis zugával együtt és tegnap éjjel lefeküdtem Aikával, azzal a helyi lánnyal, aki érkezésem óta foglalkoztatott. Nem mondanám, hogy tudatában volt annak, hogy mit is csinálunk, mert többször is furcsán nézett rám, de nem volt nehéz elszöktetni a családi házból és szexre bírni. Ezt és még megannyi emléket fogok őrizni erről a helyről, mert nem valószínűsítem, hogy még egyszer eljutok ide. 
     Miközben a holmimat pakoltam, valaki őrülten dörömbölni kezdett, én pedig mit sem sejtve nyitottam ajtót. A megdöbbenésemet aligha tudtam volna leplezni, hiszen nem vártam látogatót. 
     -Tényleg elmész? -nézett rám Nicole kétségbeesetten, mintha nem lenne egyértelmű, a tegnap történtek után. Vakargatni kezdtem a hajamat és visszavonultam a házba, ő persze jött utánam. 
     -Igen. Pár óra és indul a gépem. - Mondtam közönyösen, ami látszólag felbosszantotta. A szája szélét harapdálva, próbálta megfogni a vállaimat, de én elhúzódtam tőle. 
     -Nem mehetsz el, mert én nem akarom ezt. Én azt hiszem, hogy nagyon megkedveltelek.. Sőt mi több, azt érzem, hogy képes lennék elválni Billtől, hogy együtt legyünk. -Hadarta a szavakat és csillogó szemekkel nézett rám. A haja kiengedve, az arca napbarnított volt és annyira átlagosnak tűnt abban a percben. Egy pillanatra azt éreztem, hogy talán most tényleg igazat mond és velem akar lenni. 
     -És mi van a házasságotokkal? - kérdeztem tárgyilagosan, hogy hátha kiszedek belőle valami bizonyítékot arra, hogy bolond. Megrántotta a vállát és kihúzta magát.
     -Elválunk! Mi pedig lehetnénk boldogok és olyan szenvedélyesek, mint eddig! Annyira szeretném ha az életem része lennél! - bújt hozzám és várta a válaszom. "Miért kell minden nőnek azt hinnie, hogy szerelmes vagyok belé,csak mert élvezettel csókolom meg? Miért kell már családot alapítani, amikor csak annyit súgok a fülébe, hogy 'Ez az bébi..'?" Lassan leemeltem a karjait magamról és hátrébb léptem.
     -Most jól figyelj, mert nem mondom el még egyszer. Ami köztünk történt egy jó kaland volt! Élveztem, hogy érdeklek egy olyan korosztályú nőt is, mint te, de ennyi. Ebbe nem kell többet belelátni és sajnálom, hogyha te érzel valamit irántam. - A szemei csak úgy ugráltak rajtam és láttam, hogy mindjárt elsírja magát. 
     -Én nem érzek semmit, te irántad. - Zártam le lassan a vallomásomat, ami teljesen igaz volt, de láttam rajta, hogy ő nem erre számított. Szipogni kezdett és az orrát törölgette, majd felszívta magát és belém állt. 
     -Értem. Jó, akkor ezek szerint egy utolsó kis mocskos leszbi vagy, mint akinek megismertelek a bárban, aznap. Jó. - Hatásszünet, amiről azt hittem, hogy egy lezárás, de tévedtem. 
     -Tudod mit? Elmehetsz te a picsába, vissza, ahonnan jöttél! Gondoskodni fogok róla, hogy eltűnj az életünkből.. így kellett volna aznap este is kezdenem veled, nem pedig ábrándoznom, mint egy tinédzser. - Mutogatott és hadonászott, miközben csak úgy fröcsögtek a szavak a szájából. 
     -Ha elmész, már itt sem vagyok és nem kell aggódnod, nem fog látni egyikőtök sem, miután hazaértünk. -Nyomatékosítottam a szándékaimat, majd elindultam felé, hogy kitessékeljem. 

"Egy újabb összetört szív? Vajon tényleg jelentettem neki ennyit? Miért van az, hogy míg én próbálok semleges érzelmeket kivetíteni mások felé, addig ez valahol elsiklik és mindenki belém szeret? Talán selejtes lehetek, hogy az én szívem nem képes szerelmet érezni? Azt sem tudom, hogy mi az, hiszen még soha senki nem keltette fel bennem, azt a bizonyos alvó oroszlánt. Nem tudom mit tennék meg azért, akit szeretek. Nem tudom mennyire lehet szeretni, ha valakiről azt hisszük, szerelmesek lettünk belé."

     A repülőút visszafelé is éppen olyan izgalmasnak bizonyult, mint idefelé. Már tegnap írtam egy sms-t Rogernek, hogy valószínű haza megyek és az is, hogy új pozícióban fog dolgozni, miután felmondtam, ami annyira izgatottá tette, hogy állandóan sokkolt, hogy mikor érek már vissza. Tudtam, hogy a reptéren senki sem vár rám, ezért megengedtem magamnak egy kis szabadságot. Szétnéztem a helyi butikokban, felzabáltam az összes gyorsétterem részleget és elszívtam egy egész doboz cigit,mielőtt elindultam volna Atlantába. Kellett egy kis nyugalom. Kellett, hogy azt érezzem, hogy senki sem irányít és, hogy még legalább fél óráig lehetek önfeledt és gondtalan, hiszen amint kiérek a reptér területéről, vár rám egy felmondás, és egy találkozás Thomassal.
     Azt hittem, hogy az első utam haza fog vezetni, de ehelyett a műhely címére vitettem magam a taxissal. Sötét volt már és nagy volt a csönd, de mikor kifizettem a sofőrt és közelebb sétáltam az épülethez, hirtelen reflektorfény gyúlt körülöttem, aminek fénye alatt megláttam az én hőn áhított szerelmemet, nagyapám Mustangját.  
     -Meglepetés! - sikongott nekem egy csomó barátom és ismerősöm, köztük Roger, Mike és Adrián. Megszeppenve álltam ott és nem tudtam mit is mondhatnék. A Mustang kifogástalan volt és befejezett, ezen volt a lényeg. Nem tudom kik és hogyan csinálták, de az autóm pontosan úgy nézett ki, mint amilyennek szerettem volna látni. Roger közelebb jött és megrázta a kulcsait.
     -Na? Hogy tetszik? - mosolygott rám diadalittasan és átadta a kulcsot. 
     -Hogy tetszik? Basszus ezt mikor és hogy csináltátok? Hogy került ide az autóm?! - faggatóztam és közelebb mentem, hogy megsimogassam a fényes fekete felületét. 
     -Hát, tudod már akkor elterveztük Mike-kal, amikor elmentél. Tudtuk, hogy ki akarjuk pofozni, de amikor közölted, hogy felmondasz, azt éreztem, hogy ennél jobb búcsú ajándékot nem is kaphatnál. -Lelkesedett és karon fogta a fiúkat. Mindketten megverdesték a vállamat és már-már könnyes szemmel néztek rám. 
     -Köszönöm! Basszus, tényleg annyira kösz fiúk! - Öleltem át őket, mire mindenki tapsolni kezdett. 
     -Jól van na! Elég a picsogásból lányok! - Kiáltott fel Roger és a kezemben lévő kulcsra bökött. 
     -Ideje kipróbálni a kicsikét, amire már ha jól tudom, évek óta vársz. - Nyugtázta és bepattant a kocsi anyósülésére. Fáradt voltam és gyenge, de a világ összes pénzéért sem hagytam volna ki, hogy felavassam az autómat. Beugrottam Roger mellé és felbőgettem a motort. A szögletes bőrülések, a nagy kerek kormány és a széles, óriási beltér, olyan űrhajós érzést keltett bennem. Kazettás magnó volt benne, ami szintén visszaadta a hatvanas évek zsibongó világát. 

     "Végre szabadnak és boldognak éreztem magam. Végre abban az autóban ülhettem, ami egy olyan férfi öröksége, aki szeretett engem és nem ítélt volna el. Önbizalmat ébresztett bennem és reményt adott, ahhoz, hogy én magam is egy rendes emberré váljak, aki képes szeretni és megbecsülni másokat."

     A Highland Eve bekötő útról kanyarodtunk fel a híd irányába. Roger állandóan csak kérdezősködött a jövendőbeli teendőiről és a Maldív útról, amikor lassítani kezdtem.
     -Te is látod? -kérdeztem hunyorogva, mert a hidat megvilágító sárgás lámpák fényében eléggé nehezen tudtam kivenni azt az apró kis foltot. Ő is előre bukott, majd veregetni kezdte a vállamat, hogy inkább álljak meg. Mivel éjszaka nem volt nagy a forgalom, le tudtam húzódni és lekapcsoltam a lámpáimat. 
     -Atya ég! Az egy ember a híd szélén! -suttogtam neki megdöbbenve, majd aggodalomtól vezérelve lassan kiszálltam az autóból, hogy közelebb menjek hozzá.