Tiltott gyümölcs

1.RÉSZ 14.fejezet

VISSZATEKINTÉS
-KRISTEN-

     "Apám mindig számító volt és pesszimista. Még kicsiként könnyen viseltem az arrogáns megnyilvánulásait, hiszen túl sok rálátásom nem volt az élet dolgaira, de ahogy egyre nőttem feltűnt, hogy ez a rátarti szemlélet mód amit képvisel, nagyon nem az én világom. 
     Rengeteget vitatkoztunk amikor kamasszá váltam, ami nem könnyített a családi helyzeten. Tizennégy éves voltam amikor észrevettem, hogy feltűnően sokat bámulom a legjobb barátnőmet-de nem olyan barátnősen, hanem ennél tovább gondolva. Annyi éjszakám telt agyalással, túlgondolással, de az eredmény nem lett kecsegtetőbb. Jó fél évembe telt, hogy bevalljam magamnak, hogy szerelmes vagyok belé, aminek a felismerése óriási stílus reformmal járt együtt. Magabiztosan álltam a tükör elé anyám varró ollójával és a régóta dicsért, hosszú, szőke fürtjeimet a mosdóba száműztem. Úgy éreztem, hogy végre levegőhöz jutok, hogy végre egy olyan lány néz vissza rám a tükörből, akire büszke lehetek. Mivel bejelentetlen akció volt, mindenkit kikészítettem vele. Anyám enyhébben megcibált, apám pedig közölte velem, hogyha nem növesztem vissza, letagad és nem tart többé a lányának. Hihettem volna, hogy túlzásba viszik a coming out-omra való reagálást, de valójában megpróbáltak úgy tenni, mintha mi sem történt volna. 

     Nem lett volna elég az a sok megpróbáltatás amivel szembesülnöm kellett a melegségem miatt, még ők is megkeserítették a mindennapjaimat. Amikor Sophie -az akkori legjobb barátnőm- ott akart aludni nálam, a szüleim megtiltották, mondván, hogy nem járulnak hozzá a lányuk aberrált viselkedéséhez. És mi volt rá a válaszom? Elszöktem otthonról és volt, hogy napokig haza sem néztem, amivel nem egyszer húztam ki a gyufát náluk. 
     Anyám elnézőbb volt mindig is. Tudtam, hogy ő sem rajong a helyzetért, de próbált beszélgetni velem, kérdezősködött, hogy hogy érzem magam, mik mennek végbe bennem, de mélyen láttam, hogy ugyanúgy elítél ő is. 

     A tragédia napját nem is olyan egyszerű elmesélni, mint hittem. De ahelyett, hogy össze vissza beszélnék, megpróbálom az elejét venni és részletesen leírni minden egyes szegmensét.
     Tizenhat éves voltam, ami azt jelenti, hogy már két éve coming out-oltam a családomnak. 
Sophie-val jártam, ami így visszatekintve nagyon hosszú kapcsolatot jelentett nálam, bár ez még a lecsúszásom előtti időszak. Sophie és én szinte minden napot együtt töltöttünk, vagy nála voltunk vagy pedig a városban bujkáltunk. A szülei annyira jó fejek voltak. Annyira szerettem náluk lenni, mert Maggie az anyukája mindig nagyon finomakat főzött,Bob, az apukája pedig állandóan meccset nézett velem, mintha csak a lánya lennék. Modern, szeretetteljes emberek voltak és egyáltalán semmi bajuk nem volt a kapcsolatunkkal. Ez az egy volt a szerencsénk, mert ha ők nem álltak volna mellénk, csak az utcán találkozgathattunk volna. 

     Az öcsém, Thomas születésével én egy kicsit háttérbe szorultam. Állandóan vele foglalkoztak és az ő igényeit lesték. Kicsit olyan volt, mintha engem elfelejtettek volna. Mintha már nem egy gyerek lettem volna, hanem egy önálló felnőtt, aki nem igényel a továbbiakban szülői törődést. Aznap is anyám figyelme inkább ráterelődött és engem magamra hagyott, amit annyira nem bántam, mert így legalább elhívtam hozzánk Sophie-t. Reggel kilenckor hívtam fel, hogy mi lenne ha átjönne, mert apám dolgozik, anyám pedig az öcsémmel lelépett a városba. Könnyen beleegyezett és még örült is, hogy végre láthatja a helyet ahol élek. 

     Kimentem elé a gangra, ami akkoriban tündöklött. Mindenütt virágok pompáztak és apámnak köszönhetően a pázsit is tökéletesen festett. Sophie gyönyörű volt, de így visszaemlékezve olyan kicsik voltunk még mindketten. Alig volt melle és az arca is inkább hasonlított egy kislányéra, mint egy nőére. Hosszú , világos barna haját mindig befonva hordta.