Tiltott gyümölcs

2.RÉSZ 4.fejezet

-RILEY-

A körülöttem levők hangos nevetése egybemosódott és csak a szégyenre tudtam gondolni. Ragadtam a saját hányásomtól, mert ugye nem bírtam volna ki, hogy ne vagánykodjak rögtön a legütősebb piával, amit csak ismerek. A reflektor kiégette a szememet és a fényén túl Kristen hadonászó karjait véltem felfedezni.
"Gratulálok. Sikerült a legsemmirekellőbb formádat hoznod, így elsőre." Lebotorkáltam a színpadról, majd jobbról Kristen, balról pedig a szakállas fószer tartott meg, hogy egyenesbe maradjak.
-Bocsánat! - Öklendeztem, mire mindketten távolabb ugrottak. Kristen egy pár perc komolyság után elnevette magát és levette a sapkámat.
-Nézd a jó oldalát! Legalább megtudtuk, hogy énekelsz! - Szerettem volna válaszolni, de éreztem, hogyha megszólalok, újra lehányok mindenkit. Mire kiértünk a bárból, már csak Kristen tartott és bár dülöngélve, de eljuttatott az autóig. Jó volt az illata a bőrének és a hajának is, ami megnyugtatott és elálmosított.
-Na. Itt is vagyunk. Most beteszlek a kocsiba, hogy pihenj kicsit, de légyszi ne hányd össze!
-Nem mehetnénk haza? - próbálkoztam, de elmagyarázta,hogy még vissza kell mennie a helyre az állásáért.

"A szerencsétlenségem persze határtalan. Itt volt ez az óriási lehetőség, hogy munkát kaphassak, erre így lejáratom magam az első találkozón. Nemhogy elgondolkoznék kicsit, hogy nem egy idegen kanapéján kellene tengődnöm, aki ráadásul bármelyik pillanatban rám hajthat, hanem elhúzni innen jó messzire. Az én megmentőm is egy leszbi kellett, hogy legyen!

Mindig is utáltam egyedül lenni. Lehet, hogy ez összefügg az apámmal, ha egyáltalán nevezhetek így valakit aki elhagyja a családját egy másik nőért. Mindössze három éves voltam, amikor összeszedte mindenét és búcsú nélkül lelépett. Nem emlékszem sokra, de arra ahogy a kedvenc lógó fülű nyulamat tartja a kezében és kilép az ajtón, annál inkább. Anya szüntelenül csak sírt, miközben a mama szitkozódott és azt hajtogatta, hogy ő megmondta. Így telt a gyerekkorom egészen addig amíg anyámnál rákot diagnosztizáltak. A világ körülöttem széthullott és a foszlányai után úgy kapaszkodtam, mintha lenne bármi esély is a gyógyulásra. Két hónappal azután, hogy ezt megtudtuk, közölte a doki, hogy a tüdő rák már más szerveit is megtámadta, és, hogy készüljek fel a legrosszabbra. Tizennégy éves voltam és tényleg azt várták tőlem, hogy törődjek bele az édesanyám halálába? Akkor ez abszurd kérésnek tűnt, pedig felnőtt fejjel tudom, hogy nem tehettek volna semmit sem érte.
Minden nap jártunk hozzá, kivittük a kertbe, olvastam neki a kedvenc újságait és mosolyogtunk rá, mintha mi sem változott volna, pedig mindannyian tudtuk, hogy azzal, hogy itt hagy minket, minden megváltozik. Hogy mire tanított anya halála? Egyetlen nagyon fontos dologra, amit mindig is észben fogok tartani. Soha nem függhet az életem vagy az érzelmi állapotom mástól. Őt pont ez tette tönkre, mert ha apám kiáll mellette és velünk marad, ha nem hazudozik, anyám még a mai napig életben lenne.
Pont ez az oka annak is, hogy mindenki egy szívtelen libának néz, miközben fogalmuk sincs, hogy milyen mély érzelmeim vannak és mennyire tudok szeretni. Kristen is ugrat állandóan, hogy miért nem vagyok képes mosolyogni, pedig én csak tükröt tartok elé. Ha észrevenné, hogy én nem a sokadik éjszakai pillangója vagyok, hanem egy nő, akinek szüksége van egy kis támogatásra, megértené, hogy miért nem tudok annyira megnyílni felé. Nem voltam és nem is leszek soha nővel, de abban igaza lehet, hogy erről ő még nem tud."

Laza egy órás várakozás után megjelent Kristen, széles mosollyal az arcán és rábokszolt a kocsi oldalára.
-Van állásom! - Énekelt szinte a hangjával és behuppant a volán mögé. Rágyújtott a büdös cigijére, ami nélkül élni sem tudott és hátra fordult, hogy elújságoljon mindent.
-A nagy főnök vissza vett pultosnak, azzal a feltétellel, hogy rendesen viselkedek, neked pedig felajánlott egy pohár szedő melót! -Lelkesedett, de engem egy kicsit sem vidított fel a tény, hogy együtt dolgozzunk.
-Az szuper! - Tettettem elégedettséget, miközben furdalt a kíváncsiság, hogy milyen feltételről beszélhet a főnöke. Miközben ezen tanakodtam, elindultunk és hazafelé vettük az irányt. Lassan kezdtem egészen magamhoz térni, ezért megpróbáltam feltünés nélkül levenni magamról az összehányt pólómat, reménykedve, hogy nem fog kiesni Kristen szeme a visszapillantó tükrön kersztül. A malőver sikeresnek bizonyult, de így már semmi sem takarta a melleimet, a farmerdzsekim pedig nem ért be teljesen. Kiszálltam a kocsiból és gyors léptekben megindultam a garázs felé, de Kristen fütyörészve megelőzött.
-Ha gondolod, adok pár tanácsot holnapra! - Lassult le minden egyes szavával és a fejét vakargatva megfordult zavarában.
-Ne haragudj! - dünnyögte az orra alatt, mintha akkora bűnt követett volna el, pedig erről szó sem volt. Én hoztam őt ilyen kínos helyzetbe az ivászattal, ő pedig kiállt mellettem. Tény, hogy nem szeretném mutogatni magam, de nem fogom lecseszni, hogy rám nézett, amikor én vagyok ilyen proli. Megveregettem a vállát, jelezve, hogy mostmár fellélegezhet és bementem a garázsba. Ledobáltam az összes cuccomat és a zuhanyzó felé indultam.
-Csukd be a szemed, mert jövök! - kiabáltam nevetve, hogy esélye se legyen meglesni, mert többet már nem láthat. Ahogy kiértem, megláttam őt a kezeivel az arca előtt, vigyorogva.
-Helyes, köszönöm! -nevetgéltem tovább és hirtelen realizálódott bennem a tény, hogy már egész rég nem nevettem ennyit. A hideg víz és a hűvős szellő teljesen felfrissített. Hiába gondoltam, hogy majd végre alszok egy jót, Kristen felugrasztott, hogy már ma hajnalban kezdjük az első műszakot.

Amint beértünk már meg is kaptam az első munkámat, amit nem emelnék a legfelkapottabb feladatok közé, elküldtek vécét pucolni. Kristen körbe vezetett, mivel már kívülről ismerte a helyet, kaptam munka ruhát, de a vécé fölött görnyedéshez felesleges volt csinibe vágnom magam-megjegyzem, soha nem is szerettem túl nőiesen öltözködni. A bár tömve volt emberrel, de meglepő módon, inkább csak gazdagokat véltem felfedezni. Volt itt mindenféle korosztály. Miközben a mosdó tükreit törölgettem, berohant egy fiatal lány, sírva, hogy azonnal takarodjak ki innen. Nehéz volt néznem, hogy ennyire maga alatt van, ezért inkább maradtam és utána mentem a fülkébe. Remegett az egész teste és a drága imidzsét teljesen lerombolta ezzel a picsás viselkedéssel.
- Tudok segíteni? - közeledtem, félszegen, hogy ne ijedjen meg és hajtson el újra. Ahogy felém fordította az arcát, teljesen megdöbbentem, mert a szemei felakadtak és kábán hullámzott a feje.
- Hahó! A francba! - Ragadtam meg az állánál, mert majdnem összeesett. Ahogy rámnehezedett a teljes súlyával, lecsúsztattam a fülke oldalába és segítségért rohantam. Kristen valami középkorú, szőke nővel vihorászott és meglepően ügyesen keverte neki a koktélját.
-Gyere gyorsan, kérlek! - kiáltottam felé és, várva, hogy követni fog megindultam hátra, de persze le se szarta a fejemet. Vissza fordultam és addigra már a nő szájába járt.
- Kristen! Könyörgöm! - ráncigáltam el a nőtől, amivel jól felidegesítettem.
- Mi van már? Ajánlom, hogy fontosabb legyen, mint Nicole! - hőbörgött és végre elindulhattam vele a mosdóba.
- Hidd el, jobban kellesz neki, mint az új nődnek! - nyitottam be a fülkébe, ahol már a földön feküdt a lány.
Míg én letérdeltem hozzá, hogy megnézzem a pulzusát, Kristen csak álldogált ott, mintha meg se hatná az ügy.
- Segítesz is vagy csak tátod a szád? - förmedtem rá, mire ő előkapta a mobilját.
- Ne csinálj vele semmit! Mindjárt jönnek érte és kidobják!
- Hogy micsoda? - döbbentem le és egy pillanat alatt mellette termettem, hogy leállítsam. A lelkem felült egy olyan érzelmi hullámvasútra, ahonnan nincs kiszállás. Most tényleg ki akar dobatni egy lányt aki többet ivott a kelleténél, csak mert bedepizett?! A mosdó ajtaja kivágódott és egy gorilla méretű fickó jött be, tettre készen.
- Vidd ki és a mobilján keresd ki az anyja számát! Többet nem akarom itt meglátni! Tiltó listás! - Annyira komoly volt és határozott, hogy teljesen összezavart az eset. Kétkedve fordultam felé, miközben a lányt már kivitte a biztonsági őr.
- Válaszolnál? Mi ez az egész?! - erősködtem, és figyeltem, ahogy az arca eltorzul. Mélyen a szemembe nézett és a falhoz szorított.
- Ez a csaj nem a piát tolta túl. Tudom, mert én is drogoztam. - közölte, és a közelsége, hirtelen kezdett ijesztővé válni. Egyszerre volt vonzó és veszélyes.