Tiltott gyümölcs

1.RÉSZ 8.fejezet

-ZOE-

     Kristen kételkedve nézett. Sóbálvánnyá vált és a motor ülését simogatta.Láttam, hogy valami fontosat szeretne mondani, de el sem tudtam képzelni, hogy mi az. 

     "Most tényleg gondja van azzal, hogy nála aludnék? Más fejvesztve fuvarozna haza magához egy felajánlkozott lányt, nem fagyna le a megdöbbentségtől."

     Kényelmetlenül érezte magát és csak nézett a semmibe. Nem tudtam tovább ezt nézni.

     -Valami gond van ezzel? Nem szeretnél velem lenni? - annyira kétségbe voltam esve, féltem, hogy talán most veszítettem el őt apám miatt.

     -Nem erről van szó..Egyszerűen csak, én nem tudlak téged hova haza vinni. Tudod nincs egy nagy házam vagy egy lakásom, ahová elvigyelek. Én..én egy garázsban lakom. - vallotta be szégyenlősen. Teljesen kiborultam, hogy ezt eddig nem mondta el. Ugyan miért kell ezt szégyellni? Nem is értettem.

     -És ha egy garázsban laksz? Engem nem érdekel. Nem is meséltél még az életedről! Nem tudom, hogy milyen az anyagi háttered, nem tudok semmit a szüleidről.. Soha nem is az érdekelt, hogy mennyi pénzed van, vagy, hogy hol laksz, ezt te is tudod! -próbáltam megnyugtatni.

     -Szeretném látni a helyet,ahol élsz! Merre megyünk?

    -Igazából a South River partján élek. Nagyon szép erdős, barangolós terület. Igaz, hogy állandóan kajakozók lepik el a folyót, de ahol én vagyok, ott a környék eléggé kihalt és nyugis.

     -Szuper! Induljunk, szívesen megnézném, hogy milyen a folyópart-még sosem voltam arra! -Azt hittem, hogy a kezdeti feszültség feloldódott közöttünk, de úgy tűnt, hogy még mindig feszült. Tépelődött továbbra is és hiába pattantam fel mögé, csak fogta a kormányt és nem indult. Átöleltem a derekát, a fejemet a vállára hajtottam és próbáltam szeretetet sugározni felé. Két perc elteltével meghallottam a motorja mély hangját és elindultunk dél felé.

     Egy jó óra múlva értünk csak oda. Furcsa volt látni, hogy a gazdagság és a szegénység milyen kontrasztot alkot egymás között. Ahogy mentünk, egyre több kóbor állat tűnt fel, egyre több lakókocsis család, szakadt ruhában labdázó gyerekek és éhező hajléktalanok,minden második mérföld után. Szörnyű, hogy még én mindent megkapok és a legnagyobb gondom apám szeretői, más a megélhetésért küzd, nap mint nap. Sűrű erdő felé közeledtünk, és a fák mögül egyszer csak feltűnt egy családi ház. Romos, elhagyatott, egyszerű ház volt. A drótkerítés körülötte lyukas volt, a tornácot ellepték a gaznak már nem is nevezhető növények és úgy tűnt, hogy ez a hely már jó ideje ilyen elhanyagolt állapotban van. Kristen nagy hévvel beparkolt a ház kertjébe és leszállt. Csípőre tette a kezét és savanyúan mosolygott.

     - Ezt akartad látni? Tessék! - csapta össze a kezeit és láttam, hogy a szája szélét nyalogatja zavarában -nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen.

     -Itt élek, vagyis pontosabban nem itt, hanem a ház mögötti garázsban! Az ennyire nem putris, csak ezzel a házzal nem foglalkozom. És ne! Ne kérdezz semmit- se a házról, se a családomról, légyszíves! - Elég határozottnak tűnt, amivel nem mertem szembe szállni. Leugrottam én is a motorról és mentem utána. Elhagytuk a házat, aminek az oldalán törött, rozsdás gyerek bicikli állt,ráadásul kék színű.
     "Lehet, hogy volt egy fiú testvére is? Meghalhattak mindannyian? Miért nincs ez a ház eladva? Vajon meghaltak egy autóbalesetben és ezért jár motorral?!" Csak úgy cikáztak a gondolataim. Elterveztem, hogy ma egy újabb szenvedélytől fűtött estét töltünk majd együtt, de ez a nyomasztó érzés elvette a kedvemet mindentől. 
     A garázs már teljesen más volt,mint a ház. A két területet egy rövidebb garázs feljáró kötötte össze. A feljárón egy nagy autó állt, lepellel letakarva. 

     -Húha! Hát ez az autó, a tiéd? - kérdezősködtem és lassan körbejártam az autót, kíváncsi tekintettel. Kristen közönyösen ment tovább és előkapta a farzsebéből a garázs kulcsot. 

     -Gyere légyszíves! Ne foglalkozz vele! - letérdelt, kizárta a garázst és feltolta az ajtaját. Kívülről egy szürke,kicsi épület volt, de ami a szemem elé tárult -miután kinyitotta- az teljesen lenyűgözött. 

     A helyiség egyik sarkában egy francia ágyat láttam, nagy "habos" ágyneműkkel és párnákkal, vele szemben, egy gázpalackokra fektetett fa pult, kotyogós kávéfőzővel. Még egy mini hűtő is volt, tele mágnesekkel, de a kedvencem az egy igazán retró bakelit lemezlejátszó volt. Brigitte Bardot szinte meztelen, fiatal kori képével szemeztem és nyugtáztam, hogy nem, én nem vagyok se szőke,se nagy mellű de csak nem ez az ideálja attól, hogy kiposzterezte vele a szobáját. 

     -Ez őrület! -mondtam neki hüledezve. Vannak bakelit lemezeid is? - Megindultam a lemezlejátszó felé és mire odaértem már lényegtelenné vált a kérdésem. A lejátszó mellett toronymagasan álltak a lemezek. Levettem egyet és nézegetni kezdtem, amikor éreztem, hogy megérint Kristen. Megfogta a derekam és a hajamba szagolt. Meghátráltam,mert eszembe jutott,  hogy csak reggel tussoltam. 

     - Van zuhanyzód, vagy kádad? - kérdeztem bizakodva, hogy nem kell ilyen koszosan vele lennem.

     -Van egy kültéri zuhany a ház oldalában, és szerencsére van meleg víz is, gyere adok egy törölközőt és elkísérlek. - mondta izgatottan és egy pici szekrényből előkereste a törölközőmet. 
Közvetlenül rá lehetett látni a zuhanyzóra amit igazából,két fal szegélyezett oldalról,fölé volt rögzítve egy nagy hordó és egy rozoga csőből jött a víz. De ezen kívül semmi sem takarta a testemet, amikor oda álltam. 

     - Elmennél? -unszoltam, mert nem akartam, hogy leskelődjön. Ő csak nevetett és kihozott egy üveg sört. Egy kemping szék szerűség volt nála amit szétnyitott, elhelyezte velem szemben és leülve még egy cigire is rágyújtott. 

     -Te dohányzol?! Nem is tudtam, de azért szexi vagy közbe, igazából azt kell, hogy mondjam, hogy..most..nagyon..be-ger-jed-tem.. rád.. -tördeltem a szavaimat,mert észre sem vettem, hogy simogatom magam,miközben nézem,ahogyan ott ül. 
     "Hogy a francba csinálja, hogy csak ül, engem néz, ráadásul bagózik!? .. És én ennyire felizgulok erre?!"

     Csorgott a testemen a víz,-mezítláb álltam egy erdő közepén, konkrétan bárki láthatta volna a testemet - és én maszturbálni kezdtem. Kristen le sem vette rólam a szemeit miközben kortyolgatta a sörét. Annyira éles szemei voltak, amiket összehúzott és olyanná vált a tekintete izgalmi állapotban, mintha egy prédára váró oroszlán lenne. Széttárt lábakkal,lezseren ült ott, a kartámlán támaszkodott, a cigije már rég elégett, én pedig egyre csak tekeregtem a kezeim és a víz ölelésében. Lassan a lábaim közé nyúltam,amire ő szinte azonnal reagált. Felpattant a székből, de olyan hévvel, hogy az elborult mögötte és konkrétan neki csapott a zuhanyzó falának. Felkapott, én átkulcsoltam a lábaimmal a derekát. Az arca, a haja, a ruhái, mind vizesek lettek. Éreztem a nedves anyagokat,ahogyan nekem súrolódnak. Az öve pont odalent volt nekem, ott, ahol kellett lennie és ezt ő is észrevette. Elkezdett ritmikusan egyre feljebb tolni. A száját harapdáltam, ő a hajamat kapta el és szorította meg, hogy lássa a nyakamat hátra feszülni.

     -Imádom a nyakadat, bébi!.. Élvezz el, ez az! - motyogta halkan, mialatt én egyre jobban közelítettem az orgazmus felé. 
     A karjai nyújtottak menedéket miután elélveztem. Lassan leengedett, aminek az lett az eredménye, hogy alig álltam a lábaimon. Miután kicsit észhez tértem, megcsókoltam és lenyúltam neki, de megfogta a csuklómat. 

     - Ez a te ajándékod volt, amiért ennyire felhúztál a fürdéseddel. Én ráérek később is.. Törölközz meg! - utasított, amitől újra beindultam, de követtem a parancsot. Összeszedte a levetett ruháimat és bement a garázsba. Hallottam ahogyan kikiált onnan.

     -Nem vagy éhes? Rendelhetnénk valami vega kaját, ha gondolod! - Annyira jól esett, hogy így gondol rám, hiszen látta, hogy alig ettem az ebéd alatt mert megállás nélkül csak idegeskedtem. Nagy mosollyal meg indultam befelé, egy szál törölközőben és tudtam, hogy igen, azt hiszem én bele szerettem ebbe a lányba.