Tiltott gyümölcs

1.RÉSZ 5.fejezet

-KRISTEN-

     Olyan hűvös volt reggel. Éreztem, hogy reszketek, de nem is csoda, hiszen lerúgtam magamról az egész takarót. Egy nagyon kevés fény szűrődött be a redőnyön keresztül, de még így is eléggé sötét volt. Zoe nekem hátat fordítva aludt, szintén kitakarózva. Betakartam,majd felálltam és elkezdtem keresni a cigimet a kabátomban.Felkaptam a ruháimat és kiléptem a teraszra. A parkoló változatlanul kihalt volt, de láttam, hogy a recepciós fel-alá járkál.
Szerencsémre nem nézett rám,ezért háborítatlanul rágyújthattam.
     Annyira magányosnak és céltalannak éreztem magam. Tudtam, hogy bent van egy lány akivel nagyon jó volt az éjszaka, tudtam, hogy tetszem neki, talán már kezd belém zúgni, de én mégis azt éreztem, hogy elterelődött az életem egy olyan irányba amit nem lehet visszafordítani. Senki sem tudja, hogy milyen gyerekkorom volt. Soha egy lánynak sem meséltem a sérelmeimről, a szüleimről, a testvéremről. Senki sem tudja, hogy voltam drog függő és az alkohol is nagy szerepet játszott az életemben.
     A cigim a végéig elégett már és kezdte megégetni a kezemet, amikor ledobtam a magasból.
"Vajon megérti Zoe, hogyha elmondom neki a szándékaimat? Vajon utálni fog, hogyha közlöm vele, hogy nem volt számomra ez az egész több, egy-két éjszakánál?" Annyi kérdés furakodott az agyamba, amikről tudtam, hogy nem is kéne tőlük félnem, hiszen talpraesett nő vagyok. Ki tudok állni magamért és a véleményemért, mégis annyira aggasztott, hogy vajon mást mennyire teszek tönkre ezzel.

     -Hé, Kristen?! - hallottam a kétségbeesett hangját Zoénak bentről. Gyorsan eltettem a gyújtómat, lelegyezgettem magamról a cigi szagot és benyitottam.

     - Hé, szia! Jó reggelt, itt vagyok, nyugi! - Közelebb mentem és levettem a felsőmet, hogy mellé feküdjek. Gyönyörű volt még így is, kócosan, elkenődött sminkkel, apró fekete csipákkal a szemében, takaró lenyomatokkal az arcán.

     - Nem tudtam hova tűntél, megijesztettél! Merre jártál? - kérdezte aggodalmaskodva, miközben próbálta az ujjaival kigubancolni a haját. A takarót a melleire és a lába közé húzta.

     - Csak megnéztem a motoromat, hogy egyben van-e még. - hazudtam, és szerencsémre nem tűnt fel neki a füst szag.
 Közelebb hajoltam hozzá és hosszan megcsókoltam. Ő viszonozta a csókom és elkezdtünk ölelkezni. Lassan lehúztam róla a takarót és fölé emelkedtem. Apró csókokat nyomtam az egész testére és láttam ahogyan libabőrőssé válik mindenhol. A bőre egyszerre volt hideg és melegedett az érintéseimtől. Amikor már teljesen leértem, megfogta a fejemet és magához tolt. Annyira élveztem, hogy még reggel is akar engem, hogy kérdés nélkül folytattam. Talán egy órája szexelhettünk, amikor valami furcsa rezgő hangot hallottam a földről. "Mi a fene zavar be ilyenkor?!" -bosszankodtam magamban. Zoe kicsavarta magát az ölelésemből és konkrétan a földre borult - négykézláb keresett valamit.

     - A francba.. nem hiszem el! Tuti apa az! - kapálózott a táskája után. Egy pár másodperc múlva sikerült kiszednie a telefonját. Köszörült kettőt a torkán és felvette.
  
     - Szia apa! I.ii.igen, itt vagyok! ..Nem, minden rendben! ..Persze, csak Judy anyukája elfelejtett felhívni titeket! ..Nem,tényleg nem! ..De honnan tudtad meg?! ..Az autópályán? Mikor?..
     -El sem tudtam képzelni miről beszélhettek, de azt észrevettem, hogy a kezdeti hazudozásról letért és már az igazat mondja.

     -Igen,vele voltam!..Teljesen normális!..Nem, nem csináltunk semmi olyat, apaa!!.. Ne hozz kínos helyzetbe!..Hogy micsoda?!..Ő is jöjjön?..De minek?..Oké, köszi apa, ez rendes tőled, csak kérlek ne legyél túl szigorú!..Megyünk, szia! - Végre letette én pedig rémülten vártam, hogy miről is beszélhettek. Nem volt túl kecsegtető. Kérdőn néztem rá és csak vártam, hogy megszólaljon.
Törökülésbe ült,persze meztelenül és rám mosolygott.

     - Apa meghívott hozzánk ma ebédre! - Csapott a combjaira nagy boldogan, miközben én azt éreztem, hogy egy atombombát dobtak rám. A szemeim cikáztak a faltól a padlóig és vissza, utána Zoéra és az ajtóra.

     - Aa..a..apukád meghívott e..e.engem hozzátok, ma?! - Nem tudtam felfogni amit mond. "Mi a fenének hív meg egy ennyire maradi ember engem magához, akinek a lányát kefélem? Számomra ez felfoghatatlan és teljesen irreális!"

     - Igen! Szerintem jobb ha felfogod és felkészülsz rá lelkileg! Engem is meglep, főleg a múltkori incidens után, de azt mondta, hogyha már együtt vagyunk,akkor szeretne jobban megismerni. -"Ez egy tragédia lesz!Tudom..Én teljesen más vagyok, mint ami beleillene az apuci által elképzelt tökéletes pár fogalmába.Megegyáltalán én akarok lenni 'A pár'? Nem valószínű." Annyira elsápadtam, hogy Zoé felkelt, hogy mellém üljön.

  
     - És ha én nem akarok menni? - Vontam kérdőre, kissé indulatosabban.

     - Olyan nincs! Ugyan...Nem lesz semmi baj, csak elmegyünk, ebédelünk, apa feltesz pár kínos kérdést és eljövünk, ennyi. - Próbáltam csak a szemébe nézni, ami nehezen ment, de úgy voltam vele, hogy még egy-két ilyen éjszakáért talán megéri a lelkésszel ebédelni. Felálltunk mindketten és elkezdtünk csendben öltözködni. Már épp indultam zuhanyozni, amikor eszembe jutott valami.
     - Tényleg! Imádkoznom is kell majd ebéd előtt? -nevettem, mire Zoe is felnevetett.

     - Lehet,hogy plusz pont lenne apánál! - mondta mosolyogva és behúzott magával a fürdőszobába.