Tiltott gyümölcs

1.RÉSZ 11.fejezet

-KRISTEN-

     Mindig olyan nehezemre esett amikor ébresztő órára kellett kelnem. A vinnyogó telefonom hangja minden egyes alkalommal az idegeimre ment -így aznap reggel is. Lassan keltem ki az ágyból és feltettem egy kávét főni. Elvis rapszodikus zenéire szerettem meginni a kávémat és elszívni a nap első cigijét. Egy jó fél órás én idő után fogat mostam, felöltöztem és elindultam dolgozni. A munkahelyem a város másik végében volt, ami elég sok bosszúságot okozott a rengeteg utazás miatt. Minden nap két-három órával korábban keltem, hogy biztosan beérjek. 

     A műhely mellett álltam meg a főnököm Bill helyén, aki már többször is figyelmeztetett, hogy ha még egyszer a helyére állok, alkatrészeire szedeti a motoromat és elpostázza nekem. "-Úgyis összeraknám újra!" -ugrattam mindig. 

     Már az is furcsa volt, hogy hallottam a hangját bentről, de a kocsija nem volt sehol. Civakodásra mentem be és meg is ijedtem, hogy valami munkahelyi balhéról van szó.
     "Biztos Roger húzta ki a gyufát nála, mert múltkor is be rendelt egy vadonatúj kompresszort, egy 74-es Mercedeshez. Szerencsétlennek nem az alkatrész rendelés az erőssége."

     A műhely egy nagy roncstelephez hasonlító, doboz épület volt a semmi közepén. Bill elmondása szerint nem azért vágott bele az üzletbe mert szüksége volt rá a megélhetéséhez-hiszen kő gazdagnak számított. Csupán kedvtelésből csinálta, mert soha életében nem tudott egy helyben ülni,jelen esetben -otthon. Végül kiderült, hogy a probléma forrása nem Roger volt, hanem egy eléggé csinos,középkorú nő. Amikor beléptem senki sem vett észre csak a szóban forgó hölgyemény nézett rám egy pillanatra miközben Billel veszekedett. Fogtam a sisakomat, a cuccaimat és próbáltam nagy ívben elkerülni őket, hogy ne keveredjek bele. 
     "Ki a franc lehet ez? Még sosem láttam itt ezelőtt, de nem éppen úgy néz ki, mint aki sokáig marad."
     A bejárat mellett az épület sarkában volt egy nagy tűzoltó lépcső szerűség, ami fel vezetett az irodába. Hangtalan léptekkel haladtam fel rajta, de azért bőszen hallgatóztam, hátha kihallok valamit a vitából. Annyira nem is kellett fülelnem mert a nő teljesen kikelt magából és Bill mellkasát bökdöste.

     -Tudod milyen nehéz ez nekem? Van fogalmad arról, hogy hány magányos éjszakát okozol? Mit akarsz Bill? - horkantott fel a nő mosolyogva-

     -Válást akarsz? Ez a koszfészek a te rejtek helyed? Ezért nem jössz haza, mert itt esz a fene? - A nő a földre szegezte a tekintetét és szomorúan fordult meg. Bill kétségbeesetten indult utána-          "Pff, mintha lenne esélye!" -nevettem magamban. Olyan komikus volt ez az egész. A főnököm egy olyan nő után szalad, akinek nem tudja megadni a legapróbb mégis legnagyobb vágyát - a figyelmet.

     -Nicole, várj! Kérlek ne menj el, beszéljük meg ezt a butaságot. Most feldúlt vagy és érzékeny, de mi lenne ha elvinnélek vacsorázni és megbeszélnénk? - Ajánlkozott Bill, de már mindenki sejtette a végét a történetnek. Roger egy Chevrolet Camaro alváza mögül heherészett, a másik két fickó, Mike és Adrian pedig a kávé szünetüket hagyták félbe a színházért cserébe. Nicole is észrevette a figyelmet, ezért még rátett egy lapáttal. 

     -Bill, édesem, majd ha a puncim egy percre is fontosabbá válik az ügyvédi irodádnál, az ingatlanjaidnál vagy a koszos roncsaidnál -lesz miről beszélnünk, de addig ne szólj hozzám és ne próbálkozz! Mától a vendég szobában alszol, de ha gondolod ide is beköltözhetsz! Biztos van egy talpalatnyi hely abban a mocskos irodádban! - nézett fel az irodára, aminek az előterében én álltam a lépcsőn. A korláton könyököltem és vigyorogtam, de a nő annyira mérges volt, hogy észre sem vette, hogy milyen jót szórakozunk rajtuk, mi mindannyian. 

      -Tessék még egy nőt is foglalkoztatsz! - mutatott rám, amitől kissé összezavarodtam. Tovább indultam a lépcsőn, hátha lezárják a témát. Bill hüledezve nézett a feleségére. 

     -Kristen?! Ugyan ő nem olyan nő! Ő nem is nő tulajdonképpen! - nevetett fel idegesen. 

     "Bill! Kösz.. Azért nem mondanám, hogy nem is számítok nőnek!" - mulattam magamban. 
De Mike és Roger gyorsan megerősítették az állítást, hogy én előbb fulladnék bele egy hordónyi motorolajba,minthogy férfivel legyek-ebben holt biztosak.

     Mivel Nicole nem igazán akarta levenni rólam a tekintetét, ezért egy megnyugtató mosollyal próbáltam segíteni neki. Már éppen leértem a lépcső aljára és feszülten néztem Billre. Tettem két lépést a nő felé, akit így már közelről láthattam. Vállig érő méz szőke haj keretezte az arcát, amit egy  pár, apró ránc ölelgetett, de ez mit sem vett el a szépségéből. Eléggé kerek idomai voltak minden oldalról, ami nagyon tetszett. Nem volt egy csontkollekció, az egyszer biztos. Feszülős felvágott szoknyában jött és egy mélyen dekoltált blézerben. Az arca csak annyira volt fenséges és szigorú, hogy rohadtul megkívánjam. 

     -Asszonyom.. -nyúltam a kezéért és le sem vettem a szememet róla. A nő megadta magát  és én kezet csókoltam. Még mielőtt szólhattam volna, a srácok vonyításba kezdtek.

     -Aúúúú - röhögtek és pusmogtak mindannyian,amitől önkénytelen vigyorra húzódott a szám. De amint észre vettem, hogy Bill kezd féltékennyé válni, kiegyenesedtem és megszólaltam. 

     -Biztosíthatom, hogy a férje nem tekint rám nőként! Én itt férfi szerepet töltök be és a végzett munkám sem a legcsajosabb szakma a világon! -nyugtattam Nicole-t.

A parfümje körbelengett és teljesen elbódított. Folyamatosan méricskélt a lábujjamtól a fejem búbjáig. Én megpróbáltam Billre koncentrálni és olyan képet vágni, amitől hátha felfogja, hogy  vagy most ebben a percben elviszi ezt a nőt egy romantikus programra, vagy aludhat ezentúl a vendég szobában.-Hál'istennek felfogta a célzást és rekedtesen megszólalt. 

     -Nicole, szerelmem! Kérlek gyere velem az irodába, hogy beszéljünk pár szót! - A nő vonakodva bár, de elfogadta a felkérést és miközben felment az irodába én azon gondolkoztam, hogy ha nem falazom be a lépcső alatti fészert most akkora mázlista lennék. 

     -Higgadj már le te punci vadász! - Bokszolt vállon Mike röhögve. Körém gyűltek a fiúk és sorra dicsérni kezdtek. 

     - Öregem, azt hittem, hogy még a bugyijába is benyúlsz a főnök szeme láttára! - ugrattak, ami őszintén szólva, nagyon jól esett. Szerettem, hogy egyetlen munka napom sem telt úgy, mintha kevesebbnek néznének a női mivoltom miatt. 

     -A műszak végén elmehetnénk Jhonny kocsmájába! - vetette fel az ötletet Roger, ami nem is tűnt rossz ötletnek egy ilyen élmény után. Azt éreztem, hogy nő kell, de nagyon gyorsan. Valahogy le kellett vezetnem ezt a vágyat, amit Nicole okozott bennem. 

     -Oké, de még rendbe kell hoznom a Fordot otthon, lehet, hogy egy kicsit később érek oda.

     -Kristeeen! Mióta is csinosítgatod? Most már igazán elgurulhatnál vele ide is! - győzködött Roger.
 Elfoglaltam a helyemet én is a Camaro mellett és munkába álltam.

     -Még nincs kész, higgyétek el. Pont a festés maradt hátra.. -somolyogtam magamban és lefeküdtem, hogy megnézzem mit nem tudott megoldani Roger az alvázon. 

     -Jó, de max kilencre legyél ott! Akkor jönnek az igazán jó nők.- mondta Mike és varázsszóra jelent meg Nicole és Bill. Bill egy fokkal emberibb színben volt és a műhely kulcsát rázta. A nő úgy állt mellette, mint egy diktátor. 

     -Ma ti zártok fiúk! És holnapra legyen kész a Camaro, Roger! Az ügyfelem már nem hajlandó tovább várni! - Kihasználtam az alkalmat, hogy megszólalhassak és a nőre nézhessek. 

     -Majd én segítek szegénynek, főnök! - kacsintottam rá, de a tekintetem Nicole-ra vetült. Amikor kiértek sóhajtva gurultam az autó alá. 

     -Most ment el egy igazán jó nő, Mikey... - vetettem oda neki- félve, hogy az estém nála jobbat úgysem hozhat.