Tiltott gyümölcs

1.RÉSZ 22.fejezet

-KRISTEN-

     Amikor megérkeztünk Malé-ba, a fővárosba, alig győztük kapkodni a fejünket a látványosságoktól. Kezdjük azzal az észveszejtő ténnyel, hogy a leszállópálya a türkiz óceán közepén volt és semmi más nem vette körbe csak víz. Maga a főváros gyönyörű volt és óriási. Mindenhol felhőkarcolók és kikötők voltak. Kaptunk egy fuvart, hajóval addig a bizonyos szigetig, ahová mentünk és ez baromi izgatottá tett, hiszen ahogy repülőn, úgy hajón sem utaztam még soha.
     Malé déli részére transzferrel utaztunk, amivel teljesen megvagyok elégedve, hiszen kiszolgáltak, állandóan kérdezgették, hogy szükségünk van-e valamire, szóval kifogástalan volt az ellátás. A kikötőbe már vártak minket,ahol az óceán közepéig tartott körülbelül a móló, amin besétáltunk. Elöl Nicole, majd én és végül Bill, ugye udvariasan, aminek én csak örülni tudtam, hiszen így bámulhattam Nicole-t. Szerencsémre már átöltözött, hiszen mégsem feszíthet melegítőben, egy ilyen helyen..Barack színű bikinit viselt egy átlátszó fehér kendővel a derekára kötve. Gyönyörűek voltak az idomai és kerekek és olyan kívánatosak, ahogyan feszült rajta minden, amit csak felvett...imádtam. A hajó legénysége már készen állt a fogadásunkra. Kedves, fehér szmokingot viselő, ázsiai emberek vártak minket, hogy felsegítsenek a hajóra. Semmire sem volt gondunk, a poggyászainkat például egyetlen egy alkalommal sem kellett még csak megfognunk sem, mert mindenben kiszolgáltak. Mindenki széles mosollyal az arcán, illendően viselkedett velünk, pedig direkt gondom volt Nicole-ra, hogy még véletlenül se nézzék meg maguknak vagy legyenek disznók, de tényleg a kiszolgálás ebből a szempontból is tökéletes volt. 

     A hajón feszült hangulat uralkodott mert úgy tűnt, hogy Billt valami nagyon feszélyezi. Hiába mondtam Nicole-nak, hogy maradjon természetes és ne lengje körül hirtelen a férjét ok nélkül, nem hallgatott rám. Míg én a végtelen óceánt figyeltem és élveztem, hogy átfúj az ingemen a meleg szél, addig ő Bill vállán csüngött, csókolgatta, amivel semmi mást nem ért el, mint, hogy Bill állandóan rám sandított, olyan "Mi a francot műveltél, hogy ennyire szeret?" fejjel. Mivel már egy percig sem bírtam tovább nézni őket, úgy döntöttem, hogy felfedezem a hajót. Nem volt túl nagy, de akkora azért mégis, hogy a felső szinten elférjen egy napozó "terasz", és ami meglepett az a hajó alsó része volt. Ahogy lesétáltam, gyanútlanul egy szűk folyosó után rábukkantam egy hálószobára. 

     -Khm.. -hallottam meg magam mögött Nicole hangját, amire azonnal megpördültem a tengelyem körül. A hátamat vakargatva pörögtem össze vissza, mint egy bolond, olyan kínosan éreztem magam. 

     -Hát te? - kérdeztem, mintha nem lenne tök mindegy, hogy miért van itt, mivel oda megy ahová csak akar?! Mosolyogva megsimította az ajtó félfát, majd komolyan nézett rám. 

     -Bill napozik..Én pedig mondtam neki, hogy lefekszem egy kicsit. - A szavakat lassan formálta, direkt, hogy többször is megnyalhassa a száját és szexibb legyen. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek, de azt tudtam, hogy ha itt ránk talál a főnököm, annak nem lesz jó vége. Lassan kibogozta a csomót a kendőjén, ami leesett a földre és elindult felém. Gyorsan körbenéztem, mert esküszöm még az óceánra néző ablaktól is féltem, hogy majd beles rajta Bill. Már csak egy centire volt tőlem, amikor leesett róla a bikini felsője is, amit nem tudom mikor és hogyan csinált, de már csak azt vártam, hogy a bugyija is vezényszóra lesétáljon. Vörös fejjel, a szemébe egyszer sem nézve, bámultam a testét és már éppen megakartam ragadni, amikor arrébb lökött és bevetődött az ágyba. 

     -Kimennél kérlek? Pihenni szeretnék! - Magam mögé néztem és láttam, ahogy egy bugyi választja csak el a teljes meztelenségtől, de én most menjek ki neki a szobából és hagyjam itt, így, ilyen állapotban?! Kizárt dolog. Elkezdtem az ágy felé közeledni, amit persze észrevett és úgy tűnt, hogy komolyan gondolja amit mondott. Felkönyökölt és felém fordította a fejét. 

     -Tényleg! Kristen...kérlek menj ki és hagyj egy kicsit aludni, mert teljesen kimerültem. Kb. egy óra és odaérünk, de addig is szeretnék egyedül lenni! Megmondtam, hogy a repülős dolog csak egy gyenge pillanat miatt történt...semmi extra!  -mondta határozottan és visszafordult, hogy aludjon. Mivel nem volt más választásom ott hagytam és felmentem Bill mellé, napozni. 

     Egy óra múlva szóltak, hogy hamarosan megérkezünk a szállásunkra, amitől bezsongtam és a hajó orrába szaladtam, hogy nézelődjek. A víz ami körbevett átlátszó volt és végtelen, majd a horizont végébe megláttam egy kis foltot. Ahogy közeledtünk kezdett kirajzolódni a villánk meseszép alakja. Letisztult, szögletes vonalak, modern kivitelezés, oszlopokon álló talapzat. Egyszerűen lenyűgözött. Bill megkereste Nicole-t, ami nagyon felbosszantott, mert tudtam, hogy majdnem meztelen, ami lehet, hogy megihleti a főnököt egy kis hancúrozásra. 
     Amikor leállt a hajó motorja és egy ázsiai fickó egy kókuszdiós welcome drink-et nyomott a kezembe, meg egy fehér virágfüzért a nyakamba, úgy éreztem magam,mint egy igazi milliomos, ami kissé elgondolkodtatott. 
     -Üdvözöljük Önöket a Waldorf Astoria Hotels, Stella Maris Ocean Villa-ban! - mondta kedvesen egy másik hapsi, majd átsegített minket a bejárati ajtó előtti pallóra. Majd az ajtó kinyílt és Nicole ugrándozva berohant és csak ámuldozott a luxustól. Volt is mitől ámuldoznia, hiszen a villa, maga volt egy álom. Miközben beljebb haladtunk, az idegenvezetőnk folyamatosan tájékoztatott minket. 
     -Ez egy magán rezidencia, ami csakis az Önök kényelmét fogja szolgálni az itt létük alatt. Minden létezhető kényelmi cikk megtalálható, úgy mint, síkképernyős tévé, szauna, jakuzzi, minibár, napozóágyak, csúszda, infinity pool, rálátás az égboltra egy gombnyomással a hálószoba ágyából. Ha bármire szükségük van, több helyen is vannak kihelyezett telefonok, csak csörögnek és kiküldünk egy kollégát a kért vacsorával, vagy reggelivel, vagy bármivel, ami csak kellhet. - Kikerekedett szemekkel lépkedtem és forogtam abban az óriási szobában, majd szomorúan elrévedtem a gondolataimban. 

     -Ez itt a te ágyad! Ide lefekszel most és reggelig meg sem moccansz, amíg azt nem mondjuk! Reggeli nyolc órakor kölyök! - mondta flegmán egy nagyon zsíros hajú, szürke ruhát viselő nő, aki amióta megérkeztem szerintem kinézett magának, hogy na majd ő megnevel. 
     Az intézet falai szürkék és sötétek voltak és bármikor elmentem mosdóba lépten-nyomon megláttam egy csótányt, ahogy a fal repedéseibe menekül. A vécé koszos volt és büdös, a reggeli pedig ehetetlen. Ez volt a napi program. Nyolckor reggeli, majd tanítás és végül az alvás egy vaságy felső emeletén, akárcsak a börtönben...

     Nicole ugrálása zökkentett ki, mert a kezemnél fogva magával húzott, hogy menjek fel vele az emeletre. 

     -Bill? Bill hol van? - kérdeztem félve, hogy rosszban sántikálunk. Nicole a vállát vonta, mondván, hogy nem érdekli. Az emeletről csodás volt a kilátás, ami mindkettőnket lenyűgözött. Látni lehetett a vízben lévő korallokat, majd ahogy egyre messzebb néztünk, már mélykékké vált a horizont és fehéresen csillogott a vízfelszín. Miközben az üveg korláton támaszkodtunk, Nicole aggódva nézett rám.

     -Úgy lefagytál az előbb odalent. Mi a baj, talán nem tetszik? - A szemeit összehúzta és próbált, úgy kémlelni engem, mintha ki akarná szívni a gondolataimat. 

     -Igen, ne haragudj, csak eszembe jutott pár szomorú emlék.. Egy emlék arról, amikor engem is körbevezettek valahol. - Mondtam elmerengve, majd rámosolyogtam, hogy nehogy elvegyem a jókedvét. 

     -Értem. Hát.. az a hely biztos nem volt ilyen gyönyörűséges, mint ez itt! - Tárta szét a karjait és nevetgélt. "Fogalmad sincs mennyire borzasztó volt..." -gondoltam magamban és körülnéztem, hogy merre van Bill. 

     -Ugyan.. hagyd már! - húzott magához közelebb, mire én megsimítottam a hátát. Éreztem, hogy a bikinijét nem sikerült rendesen bekötnie, ami nagyon felizgatott és erős késztetést éreztem, hogy egy mozdulattal levegyem róla. 

     -Bill visszament Malé-ba, mert konzultálnia kell az itteni ügyfelével... Ugye,mint megtudtam ide sem véletlenül hozott el. -Grimaszolt, majd megcsókolt. A fogaim között szívtam a levegőt és komoly izommunkával próbáltam magam visszafogni, hogy ne ártsak neki. 

     -Gyere, gyere már! Nézzük meg azt a jakuzzit! - húzott magával, miközben kioldotta a bikinijét. A felső részét az emeleten, az alsót a nappaliban veszítettük el, az én ruháimat pedig valahol a konyhában, de végül tényleg a jakuzziban kötöttünk ki.