Tiltott gyümölcs

1.RÉSZ 9.fejezet

-ZOE-

     A vacsora végeztével minden olyan hangulatossá vált körülöttünk. Beültünk az ágyába és kávét szürcsöltünk. Annyira kíváncsi voltam a történetére. Annyira megkérdeztem volna, hogy mi történt a családjával, de leszögezte, hogy nem tehetem. Halk jazz zene szólt és ő csak a semmibe meredve üldögélt. Majd erélyesen felém fordult. 

     -Tudod nagyon örülök, hogy találkoztunk,meg minden, de azt gondolom, hogy ennek még idejében véget kell vetnünk. Ez az egész így nem helyes. - mondta komoly arccal és felállt az ágyból. 
     A világ elcsendesedett körülöttem. Összehúztam magamon a takarót és éreztem, ahogyan könnyek szöknek a szemembe. Csak ültem ott,bámultam rá és imádkoztam, hogy felfogjam amit mond.
     "Most tényleg szakít velem? Bemutattam a családomnak, szembeszálltam apámmal és ő most komolyan szakítani merészel velem?!"

     -Nem teheted ezt velem! - emeltem fel a hangomat, miközben ő elvette a bögrémet és letette a pultra, lehajolt és kivett még egy sört a hűtőből. Közönyösen nézett felém. 

    - Figyelj, ez nem szerelem, gondolom ezt te is észrevetted. Szexeltünk párszor, ami tényleg nagyon jó volt, de ennyi! - nevetett fel. - Ebbe nem kell többet beleképzelni. - Megfogta az ajtót, felhúzta és öltözködni kezdett. 

     - Gyere, haza viszlek. -közölte ellentmondást nem tűrő hangon és csak bámult, hátha felállok végre. De nem tudtam megmozdulni. Egy fél napja szerelmesnek kezdtem magam érezni egy olyan lányba, aki most közli velem, hogy számára én csak egy kaland voltam?! Elhitette velem, hogy szeret, hogy oda van értem, erre most elküld? Felugrottam és megragadtam a karját.

     - Ezt nem teheted velem, nem, nem nem! - rángattam a kabátját kétségbeesetten. - Most azonnal abba hagyod ezt és közlöd velem, hogy szeretsz és velem akarsz lenni, és.. - sírásban törtem ki, amin egy kicsit ő is meghökkent. 

     - Figyelj, ne haragudj, én nem akartam ennyire rideg lenni, de tudod nekem a szerelem, az egy komolyabb kötelék. Én jól megvagyok kötelékek nélkül. Nagyon csinos, szexi lány vagy, de nem érzem azt a lángolást, amit kellene. Ne haragudj. - Ölelt meg és keresni kezdte a saját ruháimat, mivel eddig az ő egyik pólójában üldögéltem. 

     - Ne sírj, kérlek..Esetleg idővel még találkozhatunk, összefutunk, jól érezzük magunkat, ha gondolod. - Mondta mosolyogva. 

     -Most komolyan?! -förmedtem rá dühösen. Letéptem magamról a karjait, levettem a pólóját, az arcához csaptam és gyorsan öltözködni kezdtem. 

     -Te undorító szemétláda! Nem hiszem el komolyan, hogy az időmet vesztegettem rád! Én szeretlek! -Megfogta a kezemet és próbált visszatartani. 

     -Hagyj a francba elmenni! - Már ordítottam és kiszaladtam a garázsból. Hallottam, hogy jön utánam.

     -Takarodj! És tűnj el az életemből és utánam ne gyere! Hagyj békén és menj - hadonásztam- menj, keress magadnak egy újabb numerát! Hogy lehetsz ilyen szívtelen dög?- Tettem fel a költői kérdést,amire nem vártam választ. Zokogva rohantam át a kerten, ki a drótkerítésen, át az erdőn.
     Már tíz perce futhattam, amikor lelassultak a lépteim. Elmélyedtem a gondolataimban. 

     "Soha de soha nem szabadott volna bedőlnöm neki!Most tényleg ez a való világ? Amikor rá találsz egy emberre aki tetszik, kitárulkozol neki, megszereted, tényleg ez is megtörténhet? A picsába! Miért érzi magát feljogosítva arra, hogy ő törje össze először a szívemet?!
Apámnak volt igaza. Aznap amikor benyitott ránk, azt mondta, hogy látszik ezen a lányon, hogy csak ki akar használni. Ő tudta, hogy meg fog bántani, én mégsem hallgattam rá. - Törölgetni kezdtem a taknyos orromat és a szememet. Már fél órája barangoltam, azt sem tudtam, hogy merre kell menni. Kiértem egy forgalmasabb szakaszra. Nem voltak már fák, csak egy kietlen útszakasz. Nagy lámpák szegélyezték az utat és mindenfelé kutyák ugatását hallottam. Annyira féltem, hogy egy kóbor kutya megtalál, vagy valaki megöl, elás és itt hagy. Senki nem tudná hol vagyok, vagy, hogy mi lett velem- hogy mi az én történetem. 

     "Annyira hihetőnek tűnt minden perc amit együtt töltöttünk. A csókja igazi és a tekintete annyira biztató volt és meleg. Emlékszem amikor fél éve megismertem. Elszöktem otthonról egy buliba ami nagyon unalmas volt, ezért Kelly- a legjobb barátnőm- elrángatott a helyi klubba. Ott láttam meg először. Biliárdozott. Magas volt, magabiztos, szexi és amikor én és Kelly beszálltunk a játékba folyamatosan szemezett velem. Beszélgettünk és titokban találkozgatni kezdtünk. Olvadozni kezdtem a jellemétől, a beszéd stílusától, napról napra egyre jobban kívántam. Hiába mondták a barátaim, hogy hírhedt nőfaló, én tudtam, hogy megfogom szelídíteni. 

Sohasem kaptam senkitől őszinte szeretetet. A szüleim mindig mellettem voltak, de annyira mégsem, amennyire igényeltem őket. Fél éves lehettem amikor örökbe fogadtak.Mindent megadtak, szerettek, de a legnagyobb félelmeimmel soha nem mertem eléjük állni. Aztán jött ő, aki magáról soha nem beszélt, de engem mindig meghallgatott. Órákat töltöttünk a kikötő parton és csak beszélgettünk. Tőle kaptam életem első sörét, amit nevetve és félszegen ittam meg, hiszen mindig is konzervatív neveltetést kaptam. Elmesélte, hogy volt egy incidense az általános iskola igazgatójával, amikor összetörte a kocsiját. Hogy ellopott egy fülhallgatót az egyik nagyobb áruházból és bent tartották pár napig. Eltörte a lábát egy motor-balesetben, amiből csak hosszú hónapok múlva gyógyult fel... Akkor mertem felhozni először magamhoz. Sötét volt a házban, tudtam, hogy anyám már alszik, ezért nem is aggódtam. Azt mondta velem akar lenni én pedig hittem neki. Azt hittem engem akar, nem csak a testemet. 

     Ahogy sétáltam fáradtan, messze a távolban megláttam egy autó fényszóróját. Lassan közeledett, amitől kissé megijedtem. Lesétáltam a fűbe és próbáltam a lehető legészrevétlenebb maradni. Egyre közelebb ért, én pedig egyre gyorsabban szedtem a lábaimat. Ziháltam, a karjaimat összefontam a mellemen, mert hát nem igazán öltöztem egyedüli, éjszakai túrához illően. Horkantásokat és fütyörészéseket hallottam a kocsiból. 

     -Hé kiscica! - hallottam a mély kiáltást, amitől azonnal összerezzentem. Kezdtem kivenni az autó sziluettjét, így megláttam, hogy három férfi ült benne. Három kaján, részeg, undorító férfi. 
     "Édes Istenem, csak ne álljatok meg! Csak ne álljatok meg!" - könyörögtem magamban és elkezdtem sétálni a kietlenség felé, gyorsabban az eddigi tempómnál. Ajtó csapódások zajára lettem figyelmes, de nem mertem hátra nézni. 

     -Gyertek, hozzuk vissza a kicsikét. - Halottam az egyezkedésüket, amitől már rohanásnak indultak a lábaim. Csak arra tudtam gondolni, hogyha ez most megtörténik, csak egy szerencsétlen sztori maradok az utókornak, ami annyira szánalmas, hogy nem történhet meg! Siető léptekkel jöttek mögöttem és mire egy pillanatra vissza fordítottam a fejem, egy óriás kéz ütött arcon. A világ megfordult velem, a földre estem és éreztem a földet a számban. 

     -Finom leszel kislány! - szólt hozzám a mély hang. 

     -Finom, bizony! Gyertek feszítsük szét a lábát! ... A kis ringyó! - mondta egy másik. 

     -Mi a faszért kell egyedül sétálgatnod ilyenkor?! Szegény, szegény kislány. - simította meg az arcomat az a kéz amelyik megütött.

Az arcom égett, a lábaim ellenkeztek, megfeszültek, próbáltam ellenállni, de annyira erőszakosak voltak, hogy egy gyenge pillanatban elengedtem magam. Holtra vált arccal néztem fel rájuk. A távolban annyi csillagot láttam. Ezernyi fény pont ragyogott le rám. Még soha nem néztem az eget, csak úgy. Még soha nem voltam viszont szeretve. Még soha nem szültem gyereket és még nem öregedtem meg ehhez eléggé. Az arcom mozdulatlanná vált, a végtagjaim elernyedtek és a férfiak ezt kihasználva a ruháimat tépkedték. 

     "Most már nemsokára vége..." - nyugtattam magam, mire valami fényes szökött a perifériámba. Kék és piros fények villóztak előttem. A karok és lábak, az erős fogások eltűntek, a fülem zúgása kezdett alábbhagyni és egy ismerős hangot hallottam. 

     -Zoe? Zoe Clark? Istenem! - rohant felém egy férfi. A csillagok közé befurakodott egy fekete férfi arca, aki kétségbeesve próbált magamhoz téríteni. Óvatosan felkarolt és elindult velem, vissza az úttest felé. 

     -George? - tértem magamhoz. A férfi könnyezve rám mosolygott. 

     - Nem kell beszélned, nyugalom. Haza viszlek és nem lesz semmi baj! Megkeresem a fickókat, ígérem! Megfizetnek ezért és soha többé nem esik bántódásod. - A rendőr autó ülése meleg volt és puha amitől rögtön elálmosodtam. Biztonságban voltam, hazafelé tartottunk, de a testem mocskos volt és éreztem, hogy visszafordíthatatlan undort érzek magam iránt.