Beléd bonyolódva

12 rész

- Szia.

- Hallottam van barátnőd, nem hittem volna, hogy ez a nap is eljön- mondja hatalmas mosollyal az arcán amit most szívesen letörölnék a képéről.

- Ja, aha - baromira nincs kedvem ilyenekről beszélgetni vele.

- Bemutathatnád nekünk.

- Mi? Hagyjál már ez... ez nem olyan..- mégis mit kellene most mondanom?

- Rendben, te tudod.

Még bólogat egyet búcsúzás képpen majd elindul felfele a lépcsőn. Jobb is mert ha megint kiejtett volna valami baromságot a száján akkor azt nem ússza meg.

Jenna 1 óra múlva belép az ajtón, de próbálok nem ránézni. Nem tudom megállni muszáj végig néznem, ahogy felsétál a lépcsőn, ruhája már alapból alig takar valamit de ahogyan lépked egyre feljebb csúszik a fenekén, olyan gyönyörű, már annyi mindent elképzeltem vele az ágyamban. Persze ő rám sem nézett egy másodpercre sem amit megértek... de megnyugtat a tudat ha most utána mennék 5 perc múlva az ágyában kötnénk ki. Akar engem, ahogy énis őt.
Mit csinált odakint ilyen sokáig?

Úgy döntök felmegyek a szobámba és ledobom magam mert ez a nap is ma kurvára fárasztó volt... el sem hiszem, hogy még csak be sem téptem de mégis ennyi minden történt.

Miért van az, hogy ahányszor feljövök a lépcsőn Jenna ajtata mindig résnyire nyitva van és oda csalogat, hogy benézzek akkor is ha nem akarok. Persze így teszek most is.
A kis szobát lila ledfény tölti meg, Jenna az ágy szélénél áll, éppen veszi le a ruháját. Azthiszem sosem láttam még ennél szexibbet. Letolja magáról majd a ruha a földre huppan, a testét igaz csak hátulról látom de így is baromi izgató. Melltartó nélkül egy szál bugyiban álldogál, én meg itt nyáladzok ahelyett hogy a tettek embere lennék. Lehet elég faszfej dolog de készítek róla egy képet így... majd ügyelek rá,hogy csak én lássam. Fontolgatom még egy ideig,hogy bemegyek a szobájába de inkább nem teszem, azt akarom, hogy ő kívánjon meg engem ahogy én minden alkalommal őt amint meglátom. Még egy pillantást vetek rá amint éppen a pizsamájába öltözik,aztán elvonulok a szobámba.

Hiába lapozgatom a netflixet, semmi olyat nem találok ami lekötne... a ribanc Tiff már mindent végig nézetett velem. Lehet szólnom kellene neki,hogy nem tudunk tovább "együtt lenni", igazából csak dugni jár ide, és énis csak azért viszem el a bulikba, hogy egy jó betépés után valaki a szájába vegyen. Nem akarom már erőltetni ezt és még ha kanos is vagyok undorodom azoktól a lányoktól aki nem Jenna.

Eszembe jut a kép amit csináltam róla, tudom nem szép dolog de amit a mobil kijelzőjén látok az annál inkább az. Olyan pillanatot kaptam el, amin Jenna épp lehajol a ruhájáért, hogy felvegye a földről. Olyan kerek és formás, szinte érzem a bőre illatát.

Azon veszem észre magam, hogy a kezem már a farkamon jár le-fel. Csak arra tudok gondolni, hogy ma az ő keze is hozzá ért, mèg ha nem is teljesen. Nagyon sok csajjal volt már dolgom akikkel piszkosabbnál piszkosabb dolgokat csináltunk, de azok összessége sem izgat fel ennyire mint Jenna egyetlen érintése. A szexi képét nézem és az érintésére gondolok miközben egyre hevesebben mozog a kezem. Pár másodperc múlva a hasamra lövelek és lihegve engedem el magam.
Őszintén nem is emlékszem, hogy mikor vertem ki utoljára mert mindennap volt valamiben részem és a ribancok juttatak a csúcsra.
Remélem Jenna nem húzza sokáig a dolgot és szétkefélhetem az ágyán, baromira türelmetlen vagyok és éhezem rá..

JENNA:

Szóval ne kössek ki a szobádban? Ez az öntelt pióca annyira felidegesít, hogy nem akarok bemenni abba a házba. Pióca, pontosan az, szívja az emberek vérét, amíg szét nem durran. Gyűlölöm. Gyűlöllek Dylan Scott. Tiszta szívemből.

Más esetben most nagyonis félnék a sötétben sétálgatni de most a haragom hajt és úgy döntök sétálok egyet a környéken. Szeretem a kora nyári éjszakákat. A meleg esti levegő simogatja a bőröm, ilyenkor öröm sétálni. Emlékszem régen mindig elmentünk a közeli tóhoz anyáékkal, volt egy stégünk amin nagyon sok időt töltöttünk. Volt ott egy hinta ágy es sok sok rózsa vázában, mindig egy lámpással világítottunk, órahosszákat is eltudtunk ott tölteni. Hihetetlen számomra, hogy ezen a nyáron már nem lesz ilyenben részem, legalább is egy családként nem.

Annyira elkalandoztam a gondolataimban, hogy már elég messzire keveredtem. Kezdek pánikolni mert nem tudom merre kell visszamenni, annyira emlékszem, hogy átjöttem egy hídon.

Megállok egy virágos park féleségnél, leülök egy padra. Eltelt egy kis idő mire rájöttem, hogy van nálam telefon és feltudom hívni anyát. Egyfolytában csak csörgetem de nem veszi fel.

- Szuper, itt ragadtam.
Erre is csak én vagyok képes, hogy este 11 órakor elkószálok egy szál miniruhában, azt sem tudva, hogy hol vagyok, ráadásként Reginaek címét sem tudom, hogy legalább a GPS odavezessen.

Eltelik így egy fél óra, gondolkodtam, hogy felhívom Dlyant, de arra jutottam, hogy inkább raboljanak el és kereskedjenek a szerveimmel, minthogy segítséget kérjék tőle, főleg azok után ami történt a kocsijában.
Szétnézek, és nem hiszem el amit látok, Sasha autójának a fényszórói villanak fel a közelbe, azonnal az út szélére szaladok hogy leintsem. Legnagyobb szerencsémre meglátott. Egyébként nem nagyon ismerném fel a kocsiját ha nem rózsaszín csillogós lenne, ilyen szerintem senkinek nincs az egész világon.

- Hát te?

- Hiányzott a friss levegő - mondom egy zavart mosollyal az arcomon.

- Miért jöttél el a buliról?- kérdezi Sasha értetlen arckifejezéssel.

- Dylan haza rángatott. - vallom be az igazat.

- Gyere ülj be, haza viszlek.

Megkerülöm az autót, hogy beüljek a barátnőm mellé, és amikor kinyitom az anyósülés felöli ajtót, akkor látom, hogy Steve is a kocsiban ül, ugyanabban a rózsaszín ingben csak most összegombolva.

Szia- köszönök neki szinte suttogva.

- Szia

Még pár másodpercig bámulok rá, de nem néz a szemembe. Tudom, hogy Dlyan nagyon megbántotta és nagyon hibásnak érzem magam az egészben.

Beülök a kocsiba majd 5 perc múlva már otthon is vagyok.

- Köszi, hogy elhoztál - hálálkodom Sashanak miközben kiszállok.

Elindulok a bejárat felé de még hátra fordulok majd oda szólok Stevenek:

- Neharagudj.