Beléd bonyolódva

53.rész

- Érted megyek, csak a küszöbig kell kicipelned a bőröndöd, onnantól minden terhed átveszem - nevetett fel az apám a vonal túloldaláról.

- Oké, akkor 2 nap múlva - köszöntem el a lehető legkevesebb életkedvvel.

- Rendben csillagom. - azzal letette a hívást.

Még csak most nyitottam ki a szemem, reggel 8 óra van de anyám azzal keltett, hogy hívjam fel az apámat és újságoljam el, hogy megyek velük.

- Beszéltünk, 2 nap múlva megyek. - kiáltottam le a lépcső legfelső fokáról a lentről hallgatózó anyámnak.

Láttam, ahogy elmosolyodik ezért énis vele együtt mosolyogtam, majd vissza indultam a szobámba, rendet rakni.

- Hová mész 2 nap múlva ? - nyílt ki Dylan ajtaja.

Egy boxerben ott álldogál az ajtaja előtt a szemét dörzsölgetve.

- Ilyen korán készen állsz? - pillantottam le az alsójára.

Oda kapta a tekintetét majd gyorsan körbe nézett látja-e valaki más is a reggeli vigyázzba állt katonáját.

- Rád bármikor. - mosolyodott el.

- Egyébként apámékkal megyek kiruccanni.

- Mi? - fagyott le a mosolya az arcáról.

- Aha, gondolhatod milyen nagy örömmel teszem.

- Jace? Meghalt vagy mi van azzal a seggarccal?

- Él és virul. Ő is ott lesz. - nyitottam be az ajtómon azzal a céllal, hogy mostmár elég a dumcsiból, rendet kell tennem.

- Akkor nem mehetsz. - jelentette ki éles hangon.

- Tessék? - fordultam hátra, hogy a szemébe nézhessek.

- Nem mész.

- Bocsi, de nem fogok a féltékenységi rohamod miatt lemondani az öcsémről.

- Mivan? - nézett rám értetlenül.

Úgy unom, hogy minden lépésemről tudnia kell.

- Nem tudom miről beszélsz, de akkor elkísérlek.

Ezt nem hiszem el.

- Nem hiszem, hogy velem jöhetsz, előre foglaltak, mindent elterveztek már.

- Leszarom, majd én foglalok külön.

Azzal visszavonult a szobájába, majd egy pillanat múlva egy szürke melegítő naciba jött ki és a lépcső felé vette az irányt.

- Jólvan. - mondtam a nagy semmibe merengve.

A korábbi szóváltásunk óta eltelt egy egész délelőtt, de még egy kevés délután is. Dylan nincs itthon, anya az új pasijával randizik, Regina és Brian fogalmam sincs hol vannak.
Én vagyok egymagam és szinte visszhangzik a nappali a szimpla levegővételeimtől is.

Szükségem van Sashara.

- Na mizu? - kérdezte, amint bepattantam mellé a kocsiba.

- Meghívlak kajálni, te mutasd a helyet.

- Ez az én barátnőm. - jelentette ki mosolyogva, majd azonnal el is indultunk.

20 percnyi kocsikázás után egy kis retro burgerezőnél álltunk meg. Engem már az megvett, hogy milyen jól néz ki a hely.