Beléd bonyolódva

65.rész

JENNA:

Elkísért az ajtóig majd én beléptem és jól a képébe vágtam azt. Nincs szükségem az áradozására, hogy akár itt is élhetnék velük.
Szép volt a szoba, gyönyörű kilátással és mindennel elvolt látva, amire egy lánynak szüksége lehet. Nem csodálkoztam benne sokáig hiszen azonnal elfogott az undor és az a jól ismert gyomorideg. Debra valószínűleg a ház legszebb, legnagyobb szobáját kapta. Próbáltam azzal nyugtatni magam, hogy had élvezzék csak az apám által nyújtott luxust, nekem volt benne már elég részem míg ők addig Cathryn szánalmas fizetéséből éltek... bár valahogy mégsem voltam képes megnyugodni ettől a gondolattól.

Néhány órahosszáig ki sem tettem a lábam a szobából, közben be is esteledett. Ettem az anyám által elcsomagolt ételből a piszkos tálakat pedig otthagytam az éjjeliszekrényen, majd valamelyik cselédjük eltakarítja. Egyáltalán nem is terveztem az nap kimenni a szobából viszont ehhez a szobához nem társult fürdő - gondolom a többihez igen...- tehát ennélfogva muszáj volt keresnem egyet.

Lezuhanyoztam majd feszülten sétáltam vissza a szobáig mikor láttam, hogy Jace bizonytalanul az ajtóm előtt álldogál, kopogni akar, de aztán mégsem teszi.

- Ne fáradj, itt vagyok - szólaltam fel közönyös hangon a háta mögül.

Kicsit megijedt, úgy nézett hátra rám de hamar rendbe kapta magát.

- Beszélhetnénk?

- Hallgatlak - álltam előtte karba tett kézzel.

- Odabent.

Egy szemforgatás után megadtam magam, csak essünk túl rajta addig úgysem megy el ez az Isten csapása.

Idegesen benyitottam az ajtón, majd lehuppantam az ágyra. Óvatosan becsukta azt maga után majd szótlanul álldogált.

- Na? - sürgettem.

- Nagyon gyönyörű vagy.

Hasznos volt, mondhatom.

- Ha ennyi, akkor akár mehetsz is.

Félmosolyra húzódott a szája, majd elkezdte levenni a pólóját. Nem tudtam hova tenni a dolgot. Még mindig nagyon vonzónak tartottam, de màr nem tudtam úgy gondolni rá többé.

- Mit művelsz? - kérdeztem elképedve, mikor közelebb kezdett lépkedni. Teljesen közel jött hozzám, majd megállt előttem pár centire. Kezébe vette az államat úgy irányította tekintetem az arcába. Teljes pánik fogott el és nem hogy szólalni, mozdulni sem tudtam.

- Tudom a titkod, Jenna.

- Milyen titkot? - kérdeztem félelemtől remegő ajkakkal.

- Nem gondoltam volna rólad ezt. - folytatta ravasz mosollyal.

- Menj ki. - suttogtam.

- Mi lesz ha nem? - simította végig felső ajkam a hüvelykujjával.

Lehunytam a szemem és csak imádkoztam, hogy keljek fel ebből a rémálomból. Én, aki bárkinek képes lennék nekimenni, most itt ülök, félek és nem tudom mi fog történni.

Ez csak Jace - nyugtattam magam. Régóta ismerem, nem tesz semmi olyat amit később megbánhat... remélem.

- Van egy ajánlatom. - ült le mellém majd egyik kezével belemarkolt a combomba.

- Menj ki. - szóltam rá mégegyszer de nem hangzottam valami bátornak.

- Nagyon meglepett, amikor meghallottam, tényleg te lettél volna az utolsó, akiből kinézem az ilyesmit.

- Mit Jace? Ne húzd tovább az agyam.

Felnevetett.

- Dylan örömmel mesélte, hogy milyen nedves és szűk, milyen kis pajkos tudsz lenni. - suttogta a fülembe.

Forogni kezdett velem a helyiség. Dylan elmerte mondani, hogy mi történik köztünk? Azthittem megbízhatok benne, az életem rá mertem volna bízni erre ilyen dolgokat mond rólam pont Jace-nek?

Pánik fogott el, azt éreztem menten elájulok. Nem mertem levegőért kapkodni, pedig szükségem lett volna rá.  Nem tudtam, mit mondhatnék vagy egyáltalán mi tévő legyek most.

- Megmutatod nekem is ezeket, Jenna? - nyomott apró csókokat a fülem alatt érzékeny bőrre.

Össze kell szednem magam. Nem engedhetem, hogy fölém kerekedjen.

- Mégis mi a francról beszélsz? - pattantam fel mellőle.

- Ne álltasd magad. Dylan szépen kiadott titeket.

- Nem kell mindent elhinned neki, ő egy seggfej. - emeltem fel a hangom, ami még mindig remegett a félelemtől.

- Ha most megdughatlak akkor talán nem mondom el senkinek. - mosolyodott el.

Elképedtem attól amit mondott.

- Sajnos nem sajnos, te még Dylannél is nagyobb seggfej vagy, menj és keféld kedvedre a kis barátnődet.

- Kis féltékeny. - kapta el a karom és berántott az ágyba.

- Engedj el. - kiáltottam mérgesen, ahogy próbáltam kiszabadulni karjai közül.

Hirtelen fölém kerekedett majd mindkét csuklómat  leszorította.

- Nem. Az enyém vagy. - kiáltotta vissza az arcomba hajolva.

Keze mégerősebben kezdett szorítani, szikrázó tekintete szinte lyukat vájt szemeimben. Pupillái teljesen kitágultak. Sosem láttam még őt ilyennek.

- Szállj le rólam. - sziszegtem vissza.

- Annyira beindítasz Jenn, szórakozzunk kicsit, senki nem tudja meg a titkod.

Nem tudtam mihez kezdjek, hogy szabaduljak a szorításából, mikor hirtelen kopogtak az ajtón.

- Itt vagy Jace? Azonnal gyere ki. - hallatszódott át Debra fülsüketítő rikácsolása.

Jace még adott egy mohó csókot amit természetesen nem viszonoztam, majd felállt.

- Ne feledd Jenna, tudom milyen piszkos vagy. - kacsintott majd felkapta a pólóját és kiment. Hallottam, hogy azzal védte magát -amiért a szobámban járt- hogy én hívtam be őt és addig nem hagytam békén, míg be nem jött.