Jenna:
Reggel elég korán ébreszt az ébresztőm. Még csak fél hét van és semmi kedvem kikelni az ágyból, de akkor eszembe jut, hogy tegnap még csak nem is fürödtem, Jace pedig 3-4 órán belül itt lesz.
Szedelőzködni kezdek, sietségembe azt sem tudom melyik dolgomat végezzem el előbb. Legszívesebben most csak ráüzennék a barátomra, hogy majd jöjjön máskor, de nem tudom, hogy emiatt kellett-e programokat lemondania, ezért nem bonyolítom a dolgot, túl leszünk azon a két napon.
■■■■■
9 órakor elkezdek felöltözni. Egy laza szettet választottam csak, nem szerettem volna nagyon kiöltözni.
100 fele járnak a gondolataim de mindegyik Dylanhez vezet. Miért jött tegnap utánam? Miért kérdezte azt, hogy miért nem tudom őt szeretni?
Folyton ugyanazokat a köröket futjuk de mostmár véget akarok ennek vetni, ezért remélem ma Jace elfeledteti velem őt.
Azthiszem, rég voltam már ennyire ideges. Régen éreztem ezt a kavargó érzést a gyomromban. Körülbelül 2 hete nem láttam a barátom, mégis olyan mintha egy év telt volna el a költözésünk óta.
Vajon úgy fog menni, ahogy terveztem? Szétfeszítik az agyam ezek a gondolatok és már majdnem idegösszeroppanást kapok mikor csengetnek.
Gyors léptekkel sietek az ajtóhoz, a vitrin tükröződő üvegében még megigazítom a hajam, veszek egy nagy levegőt majd ajtót nyitok.
- Hát szia, kedvesem - üdvözöl hatalmas mosollyal az arcán, majd széttárva karját egy ölelésre hív.
- Hiányoztál- suttogom majd jó erősen átölelem és beszívom az illatát.
Felemelem a tekintetem hogy ránézzek ekkor hirtelen megcsókol és végre érzek valamit, érzem amit érezni akartam vele. Az új érzéstől csók közben elmosolyodom, mire Jace is így tesz.
- Azta, ez a ház szép... és... nagy - néz körbe csodálkozó tekintettel.
- Ugye? Mai napig nem szoktam meg, hogy ekkora.
Helyet foglal a pultnál, töltök neki inni közben mindent elmesél az elmúlt két hétről, beavat a győzedelmes focimeccseibe és abba is, hogy pár nap múlva csapatot vált mert leigazolja őt egy nagyobb hírű klub.
- Jace! - kiált anya örömében, ahogy megpillantja őt a pultnál ücsörögve.
Fáradtan vánszorgott le a lépcsőről, eléggé kiütötte magát tegnap, remélem tudunk ma beszélni róla, hogy mi történt.
- Bonnie! Szia!- feláll Jace, majd egy hosszas ölelést ad az anyámnak.
Miért nem lehet minden ilyen tökéletes mint most? Gondolom, miközben nézem, ahogy a barátom és az anyám ölelkezik.
Idő közben megérkezik a munkából Brian meg anya nővére, bemutattam nekik Jace-t és még egy jó ideig beszélgettünk lent együtt.
Már olyan délután 4 körül jár az idő amikor végre mindenki elmegy pihenni és végre kettesben lehetünk. Számomra új ez az egész, mert másként látom a kapcsolatunkat és máshogy érzek Jaccel kapcsolatban. Ránézek és érzem azt a pillangós érzést a hasamban. Nem akarok belegondolni, hogy már csak a holnapi napot tölti itt.
- Nem is mondtad, hogy itt ilyen kedves mindenki- mondja Jace majd megpuszil.
- Igen, mindenki - kivéve egy valakit, akivel amúgy megcsaltalak és olyan érzéseket tápláltam iránta, amit irántad kellett volna - gondolom magamban.
- Elfáradtam kicsit.
- Hát, akkor ideje felmennünka szobámba. - azzal megfogom a kezét és felvezetem a lépcsőn.
Jace ledobja magát az ágyra, elképesztően jól áll neki ez a fehér galléros póló.
Mellé telepszem, ő a hasán fekszik, én a hátamon. Elkezdem óvatosan, ujjheggyel simogatni a nyaka érzékeny részét, mire lehunyja a szemét. Vegig húzom az ujjam a válla vonalába aztán le a hátán.
- Mmhh, hiányzott már az érintésed - mondja és majd elolvadok az édes kisfiús bájától.
Rövid idő csend után megszólalok.
- Sajnálom, hogy ilyen távolságtartó voltam veled amíg Derbiben laktunk, neharagudj, hogy ez a távolság kellett ahhoz, hogy rájöjjek mennyire fontos vagy nekem.
- Bébi, tudod, hogy addig várok rád ameddig csak akarod, szeretlek és örülök, hogy végre láthatom az én gyönyörűmet.
Felül majd átölel. Nem tudom tovább visszafogni magam, érezni akarom őt.
Két kezembe veszem az arcát és mohó csókokkal árasztomt el, amit viszonoz. A kezem a derekához csúszik és próbálom felhúzni a pólóját, hogy levehessem róla.
- Biztos? - kérdezi lihegve, vöröslő arccal.
- Igen - válaszolom, majd folytatjuk tovább.
Lekerül róla a póló és ámulattal nézem a kidolgozott felsőtestét, nem túl izmos, csak pont amennyire kell, az illata őrjítő és a bőre forró.
- Állj elém légyszi. - kérlelem majd meglepődve néz rám, de aztán oda áll elém.
Elégedetten pillantok végig a látványon ami elém tárul.
Elkezdem kicsatolni az övét majd a nadrágja gombját, amikor hátrébb lép
- Hé hé hé, lassíts!
Értelmetlenül nézek rá. Miért kéri, hogy lassítsak, ha mindig is ezt akarta?
- Tudod, sosem csináltunk csóknál egyebet és én lassabban szeretnék haladni Jenna, hogy megmutassak neked mindent amit akartam.
Válaszától megkönnyebbülök és kitárom a karom egy ölelésért.
Hogy lehettem ilyen bunkó... ez nem kicsit volt kínos.
- Szeretlek
- Énis szeretlek - ölelem át szorosabban.
Kopogást hallok az ajtón gyorsan felállok és megigazítom a hajam. Még nem is mondtam, hogy "tessék" de máris nyitodott az ajtó. Dylan az.
- Csao - köszön vidáman Dylan a barátomnak.
- Szia - nyújta a kezét Jace, de Dlyan úgy tesz mintha nem venné észre, rám néz és felém közeledik.
- Ezt a kocsimban hagytad - nyújt át egy melltartót, majd rám kacsint és kisétál.
A szemét, hogy lehet ekkora seggfej?
- Ezt tegnap vásároltuk anyával és azért maradt a kocsiban, mert elfelejtettem behozni, ő vitt minket a plázába. - magyarázkodom bár hallani a hangomon, hogy nem valami határozott.
- Ja jólvan, már majdnem valami másra gondoltam. - mondja nevetve.
Úgy érzem majd lesül a bőr a pofámról. Ez a barom biztosan ma egésznap húzni fogja Jace agyát és a végén még kiböki ami történt.
- Egyébként ki volt ez a tag? - kérdezi miközben a polcaimon matat ahová többekközött kiraktam a közös képeinket is.
- Anyám nővérének a mostoha fia.
- Érdekes. Ismerősnek tűnt.
Hangja kicsit eltorzult, vékonyabb lett vagy nem is tudom, mintha zavarban lenne.
- Minden oké?
- Nem vagy éhes?
Furcsálom, hogy témát vált, de nagyon éhes vagyok szóval lemegyünk a földszintre bekapni valamit.
ESTÁS LEYENDO
Beléd bonyolódva
Romance- Told le a nadrágod. - adtam ki az utasítást Dylannek. - Mi? - kérdezi hitetlenkedve. - Jól hallottad, vagy csinálunk valamit, vagy pedig kimész! - És a barátod ehhez mit fog szólni? Jenna mèg csak nem rég költözött Washingtonba egy zűrös csa...
