- Na és hogy vagy, Julia? - kérdezte gúnyosan Cathryn.
Apám felnevetett annak érdekében, hogy oldja a feszültséget, de ettől csak még idegesebb lettem.
- Nem valami jól, nem élvezem a társaságod.
Cathryn szóra akarta nyitni a száját de apám óvatosan megszorította a csuklóját, hogy ne mondjon semmit.
- Mellesleg, Jennának hívnak. Tudod vicces, annó mennyit hajtogattad a nevem, hogy bevágódj nálam. Így, hogy apám pénzén élősködsz, most hirtelen megengedheted magadnak, hogy ilyen poénos legyél. Szomorú. - folytattam a "beszélgetést".
- Vigyázz a szádra - fordult hátra, hogy a szemembe nézhessen.
Tartottam vele a szemkontaktust, míg hirtelen apám felszólalt.
- Elég, lányok. Jenna, ne beszélj ilyen tiszteletlenül, csak viccelődni akart veled Cath.
Majdnem elhánytam magam a becenév hallatán.
- Hagyd csak drágám, majd megbékél a gondolattal.
Mikor meghallottam ezt a szót a szájából, olyan méreg fogott hatalmába amit még sosem éreztem. Kirobbanó haragomat Dylan felbukkanó neve akadályozta meg. Gondolkodtam, hogy felvegyem -e, hiszen haragszom rá de most bárkit jobban elviselek mint Cathryn Bennet-et.
- Igen? - szóltam bele feszülten a telefonba.
- Jól vagy? - kérdezte halkan.
Hangjától egyből elöntött a melegség. Most valahogy olyan túl barátságos. Sosem hallottam még ilyen szerénynek mint most.
- Nem.- zártam rövidre.
- Tudom, bunkó voltam reggel, sajnálom. 3 nap és kiengesztellek. - hallottam a hangján, hogy elmosolyodik.
- Hét nap. - javítottam ki.
- Micsoda?
- Hét nap - ismételtem meg.
- Hogy érted, hogy hét nap? Háromról volt szó.
- Ezt ne tőlem kérdezd. - döftem át szúrós tekintetemmel apám ülését.
- Hol vagy ? - kérdezte feldúltan.
- Florida, hát nem csodás? - emeltem fel a hangom,hogy apám és Cathryn is tisztán hallhassa.
Egy ideig nem hallottam semmit a vonal másik feléről.
- Leteszem, most nincs valami sok kedvem beszélni. Később hívj. - választ nem várva kinyomtam.
Pár csendes és kínos órával később megérkeztünk Floridába, pontosabban Newport-ba. Be kell vallanom, tényleg gyönyörű hely. Legeltettem a szemem a kilátason, bámerre néztem, mindenhol gyönyör épületek, pálmafák na meg persze maga az óceán nyújtotta kilátás az leírhatatlan. A friss szellő lágyan sűvített be a lehúzott ablakon keresztül, néhány kósza hajszálam az arcomra tapadt de ez sem zavart, mint máskor szokott. Ámulattal néztem körbe és az volt az egyetlen vágyam, hogy vègig sétálhassak a part mentén, egyes-egyedül.
Negyedóra múlva egy hatalmas kapu előtt álltunk meg. Cathryn egy kis távirányítóval kinyitotta azt, majd gördültünk lefelé a házhoz vezető leejtőn. Megkerülve egy hatalmas szökőkutat, elém tárult egy hatalmas terasz. Akkora volt maga a ház, hogy fel sem tudtam pillantani egészen a tetejéig.
Sejtettem, hogy valami puccos hotelben leszünk, de viszont a tudat, hogy ez egy lakóház és nem egy átkozott hotel, az kiborított.
- Mégis mi ez? - kérdeztem, közben eltudom képzelni mennyire kiült az arcomra a meglepettség és zavarodottság mert apám hezitált a válaszon.
- Ez semmiség csillagom, itt nyaralunk ezt béreltem - kaparta meg a tarkóját miközben mind a négyen a hatalmas bejárati ajtó előtt ácsorogtunk.
- Jaj - nevetett fel Cathryn - ne szerénykedj.
Rám szegezte tekintetét, majd folytatta :
- Ez a házunk. Mostantól itt élünk én, a drágám, Nate és a kislányom - simította meg az ajtót.
Egy világ omlott össze bennem. Apám jól tudta, hogy anyám álma Florida erre ide költöztette ezt az élősködőt.
- Csak viccel, ugye? - néztem apámra csalódottan.
- Te is ide költözhetsz. - érintette meg a vállam mire azonnal hátat fordítottam neki és meg sem álltam az autóig.
Szedtem a lábam amilyen gyorsan csak tudtam. Bepattantam, elindítottam a kocsit majd tolatni kezdtem. Nem akarok itt maradni tovább, az sem érdekel, ha elviszem apám méreg drága autóját.
Hirtelen fülsüketítő folyamatos dudálas vette kezdetét, a visszapillantóból láttam, hogy Jace terepjárója van egy centire a hátam mögött. Észre sem vettem milyem indulatosan és gyorsan kezdtem tolatni, de nem gondoltam, hogy ez meg pont most érkezett meg. Azonnal leállítottam a kocsit mielőtt még összeütköztünk volna.
- Megőrültél, Jenna? - termett ott egy pillanat alatt az ablak mellett Jace.
- Neked sem kell úgy hajtanod, mint az állat! - üvöltöttem vissza.
- Hová mész egyáltalán? - nézett rám, majd az apámékra pillantott értetlenül.
- El tőletek, amilyen messzire csak tudok.
Azzal megkerültem Jace "tankját", és mire kihajthattam volna, bezárult előttem a kapu.
Mérgesen szálltam ki az autóból, hátrafordulva pedig azt láttam, hogy Cathryn széles mosollyal az arcán lóbálja a levegőben azt a kis távirányítót, amivel bezárta előttem a kaput.
Mire visszasétáltam a teraszig mindenki bevonult, kivéve Cathrynt. Beküldött mindenkit.
- Figyelj ide kislány - ragadta meg a karom - régen még biztos voltál valaki, de most fordult a kocka. Ha rajtam múlna, úgy mehetnél haza most ahogyan akarsz, nem izgatna egy cseppet sem, hidd el. Csak az apád kedvéért visellek el a házamban hét napig, s mikor a hetedik napon megkérdezi, hogy ide szeretnél -e költözni, ajánlom, hogy nem legyen a válasz.
Hangosan a szemébe röhögtem.
- Te tényleg azthiszed, hogy megfordulna valaha a fejemben, hogy veletek lakjak? Szánalmas. Az egyetlen személy aki miatt eljöttem, az Nate.
Élvezd ki míg tart ez a luxus, de mindenesetre vigyázz, le ne törjem a szarvad. - sziszegtem az arcába jól kivehető gyűlölettel.
Kirántottam karom a kezéből majd besétáltam a házba.
YOU ARE READING
Beléd bonyolódva
Romance- Told le a nadrágod. - adtam ki az utasítást Dylannek. - Mi? - kérdezi hitetlenkedve. - Jól hallottad, vagy csinálunk valamit, vagy pedig kimész! - És a barátod ehhez mit fog szólni? Jenna mèg csak nem rég költözött Washingtonba egy zűrös csa...
