47. Rész

6.8K 194 11
                                    

DYLAN:

- Nem hallottátok? Kifelé. - ismételtem meg Jenna mondatát.

- Te vagy itt a családfő,fiam? Ez a nagy helyzet? - állt fel Ted a helyéről engem pedig azonnal elöntött az adrenalin, belegondolva, hogy végre szétverhetem ennek az elkeseredett apafigurának a fejét.

- Na gyere - nevettem felé de csak ott állt a helyén.

- Elég legyen ebből. - szólalt fel Bonnie.

Azthiszem, sosem láttam még Jenna anyját ilyen letörtnek. Ez a seggarc jól tönkretette őt.

- Bonnie, az Istenért is, szerinted ez normális, hogy a 18 éves lányom akar nekem dirigálni és nem fordítva? - kiáltott rá Ted.

- Igen - kiáltotta vissza Bonnie - szerinted az normális, hogy ennyire szétszedted a családunkat? Szerettelek! Tiszta szívemből szerettelek, amióta csak megismertelek és még most sem tudlak gyűlölni pedig ezt érdemelnéd.

Kis csend és pár mélyebb levegővétel után újra felszólalt.

- Ígérj meg valamit, Ted. Ígerd meg,hogy nem törsz csak úgy ránk többé, főleg az új családod összes tagjával. Ne bánts minket tovább, mert így sem megy könnyen a gyógyulás a sérülésekből amit okoztál nekünk. Könyörögve kérlek, menj el és várd meg míg Jenna keres majd, mert ha így folytatod, teljesen elfogod veszíteni.

Azzal ő is elindult az emeletre, miután még utoljára végigmérte a nem kívánt vendégeket.

Végre megindultak kifelé, de Jace csak szemezgetett a küszöbbel, nem akart kilépni rajta.

- Tesó mit állsz ott, vessünk neked mára egy ágyat, alszol itt vagy mi a helyzet?

- Had beszéljek vele csak egyszer, kérlek. - nézett rám bizakodóan.

- Ember, nem láttad, hogy milyen állapotban van? Főleg miattad.

- Engedj fel hozzá.

- Nem.

- Felmegyek. - indult el de vissza fogtam a gallérjánál.

- Ne húzd ki a gyufát és addig menj ki, amíg ilyen szépen kérem.

- Tetszik, igaz?

Miért jön mindenki ezzel? Ennyire látni? Attól függetlenül is lehetek valakivel védelmező, hogy nem tetszik.

- Indulj ki - szóltam rá még erősebben megszorítva a gallérját.

- Te mocskos szemét - kezdett el gúnyosan nevetni.

- Minek neveztél?

- Tudják? Tudja az anyja?

- Faszom fog veled kínlódni - azzal teljes erőmmel elkezdtem kilökdösni az ajtón de hirtelen visszalökött.

- Most kinyírlak.

Mindketten kiestünk az ajtón és az előtte lévő betonon koppantunk egy nagyot. Behúztam neki egyet mire elkezdett vérzeni az orra de aztán felémkerekedett és énis kaptam.

- Lefeküdtetek? Neked odadobta magát? - kérdezte kiabálva és abban a pillanatban kaptam még egy ütést.

Miért gyengülök el ha Jennáról van szó? Nem kaphatok ki ettől a nyomitól.

- Lefeküdtetek? - kérdezte újra hangját mégjobban megemelve és a következő ütése is betalált.

Aztán még egy és még egy mire már éreztem, hogy a számból ömlik a vér.

Beléd bonyolódvaDonde viven las historias. Descúbrelo ahora