6 nap telt el Jace látogatása óta, ezalatt az idő alatt alig beszéltünk , mindig elfoglalt volt és a "hogy vagy?"-nál nem jutottunk tovább.
A nap nagy része azzal telt, hogy anyuval sorozatot néztünk, hátha jobb kedve lesz kicsit, szerencsére sikerült is lekötnöm egy időre és nagyon sok mindenről beszélgettünk, úgy mint rég.
Dylan jó párszor elsétált mellettem, de nem nagyon néztünk egymásra. Meglepett, hogy napok óta nem hozott ide egy lányt sem, sőt, még bulizni sem ment, ehelyett nagyon sok időt töltött a szobájában- bár nem mintha figyelném- de azért észrevettem.
•••••
Megmostam a hajam, zuhanyoztam majd felhívtam Sashat, akivel megbeszéltünk még egy bulis találkozót a hétvégére.
A nappaliban voltam, elterülve a kanapén mikor Dlyan lépett elém aggódó, idegeskedő arckifejezéssel.
- Beszélnünk kell.
- Nem érek rá. - magam sem értettem ezt a haragoskodást, de úgy voltam vele jobb ez, minthogy megint valami olyat tegyünk amit nem kéne.
- Kérlek Jenna, csak hallgass meg, ez fontos. - emelte fel a hangját.
Brian épp akkor sétált be a nappaliba és kérdőn pillantott ránk, de Dylan összehúzott szemöldökkel és egy mogorva nézéssel jelezte neki, hogy ez nem az ő dolga.
- Kérlek - kérlelt mégegyszer, majd felálltam és követtem a szobája ajtajáig.
- Innen nem megyek tovább - jelentettem ki karba tett kézzel.
- De itt nem beszélhetek erről - nézett körbe a közlekedő részen.
Egy szemforgatás után besétáltam a szobájába, ő pedig követett majd kulcsra zárta az ajtót.
- Miért zártad be? - kaptam el a csuklóját.
- Csak ülj le légyszíves! - rivallt rám.
Leültem az ágya szélére, ő pedig velem szembe a babzsákjára. Mielőtt elkezdte volna a mondandóját még hátrahajtotta a fejét és vett egy nagy levegőt.
- Debráról van szó. - nézett komoly arccal a szemembe.
Hirtelen nem jutott eszembe, de aztán beugrott a Jace telefonján felbukkanó név, Debra.
- Elég sok Debra létezik- mosolyogtam zavartan.
- Jól tudod kire gondolok.
Sosem értettem, miért kell húzni az ember agyát, mikor egy komoly dolgot közölsz vele. Egyszerűen csak essünk túl rajta.
- Oké, és? - kérdeztem feszengve.
- Leszeretném szögezni, hogy ez a beszélgetés azért történik meg, mert fontos vagy nekem, nem pedig bántani szándékozlak.
- Dlyan, légyszíves térj a lényegre, a frászt hozod rám.
- Ő és Jace már egy ideje... jó ideje kavarnak.
- Tessék? - nevettem fel.
Azthittem valami aljas húzás akar lenni ez is, de mikor már egy perce csak csendben figyelt, akkor döbbentem rá, hogy ez a valóság. Ez nem csak egy átkozott vicc.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem türelmetlenül.
- Ismerem a barátod. Már vagy 2 éve. Fociztunk együtt egy csapatnál leszerződtetve és egyszer amikor facetimeon beszéltetek az öltözőben, akkor tudtam meg, hogy ő a barátod. Ő nem tudta, hogy ismerlek. Ez a Debra csaj meg elég gyakran feltűnt a meccseken, először nem volt gyanús de aztán egyik meccsünk végén az ölébe ugrott és csókolóztak. Aztán a csávód majdnem minden alkalommal szinte megkefélte előttünk a pálya szélén.
Tátott szájjal hallgattam amit beszél és egyszerűen nem fért a fejembe. Ez nem lehet igaz- gondoltam én.
- Eddig úgy voltam vele, hogy nem érdekel ki kivel kavar, nem láttalak 10 éve, meg gondoltam már amúgy is tudod. De nem fogom tovább elnézni, hogy ez a seggarc ezt teszi veled.
- Mióta? - kérdeztem csalódottan.
- Nem tudom - kaparta meg a tarkóját- úgy nagyjából 1 és fél éve volt, hogy elősször láttam a csajt. de én már lassan 2 hónapja nem focizok.
- Azt mondod nekem, hogy azóta ők végig... - megbicsaklott a hangom és nem tudtam befejezni a mondatot.
- Figyelj, sajnálom, hogy nem szóltam erről hamarabb, remélem ez most nem az én saram. Csak féltelek Jenn.
Szemében szinte most elsőnek láttam érzelmet, kiült az arcára a megbánás, de nem okoltam őt emiatt. Nem haragszom, amiért nem szólt róla korábban. Lehet, ha előbb teszi, akkor nem hiszem el neki.
- Semmi rosszat nem tettél Dylan, köszönöm, hogy most elmondtad.
Pár perc csend után felfogtam mi történt. Az ember akit a szerelmemnek hittem már 2 éve megcsal.
Keserves zokogás tör ki belőlem. Végig átvert és most megalázottnak érzem magam. Tényleg szerettem őt, ő volt az első szerelmem.
Dylan mellém ül és szorosan átölel, mellkasára hajtom a homlokom és ott sírom ki magam.
•••••••••
- Jenna... Jenna! - halk szólongatásra ébredek.
- M...mennyi az idő? - kérdezem rekedt hangon.
- Éjfél múlt 10 perccel.
Magam mellé pillantok és Dylant látom póló nélkül, egy alsóban feküdni.
- Mi történt? - kérdezem ijedten.
- Nyugi, csak elaludtál itt.
- És miért vagy szinte meztelen?
- Mert ez az én szobám és így szoktam aludni - húzza félmosolyra a száját.
Kómásan nézek magam elé és már kezdtem remélni, hogy az egész csak egy rossz álom volt, de akkor eszembe jut minden, hogy Dlyan behívott, elmondta hogy a barátom megcsal, aztán 3 órahosszán keresztül sírtam a vállán végül ledőltem és sírás közben elaludtam.
- Átvigyelek a szobádba? - kérdi halkan.
Lassan nemet intek a fejemmel és szavak nélkül engedélyt kérek tőle, hogy közel bújhassak hozzá. Bólint egyet mire én a mellkasára hajtom a fejem, lábam a hasára támasztom.
Látom rajta, hogy meglepődik, de aztán óvatosan a hátamra teszi a kezét én meg beszívom a bőre illatát.
Lehunytam a szemem, de nem aludtam. Dylan valószínűleg azthitte alszom, mert óvatosan piszkálni kezdte a hajam.
Most először Dylan nyugodt és békés, ölelésétől biztonságban érzem magam.
- Köszönöm. - suttogja majd pár pillanat után egyenletessé válik a légzése, elaludt.
Elmosolyodom majd megkönnyebbülve nyom el az álom engem is.
YOU ARE READING
Beléd bonyolódva
Romance- Told le a nadrágod. - adtam ki az utasítást Dylannek. - Mi? - kérdezi hitetlenkedve. - Jól hallottad, vagy csinálunk valamit, vagy pedig kimész! - És a barátod ehhez mit fog szólni? Jenna mèg csak nem rég költözött Washingtonba egy zűrös csa...
