Nem olvastam tovább a történetet, mert az egy dacos, rosszkedvű de annál jóképűbb fiúra emlékeztet és én már nem akarok rá gondolni többé.
Talán kicsit túlreagáltam a dolgot, de nem kifogás, hogy nem tudja hogyan legyen kedves egy lányhoz. Ha ez nem jön magától, akkor felesleges erőltetni. Nem akarok egy olyan kapcsolatot, amiben ha kiéltük minden vágyainkat ott megszűnik a kommunikáció a következő piszkos alkalomig. A másik dolog pedig az, hogy valamilyen szinten közel állunk egymáshoz, attól még, hogy vérszerint nincs bennünk semmilyen kötelék. Ha erre gondolok kiráz a hideg.
Szaladok anyához, hogy elujságoljam neki Jace holnapi érkezését.
Ahogy beérek a nappaliba, az üvegasztalon 2 boros üveget pillantok meg és egy félig üres poharat, aztán a pillantásom a horkoló anyámra esik.
Ránézek az órára és már elmúlt 9. Nem is tudtam, hogy ilyen késő van, ugyanis eléggé megtévesztő mert még világos van odakint.
Gondosan betakargatom őt. Majd holnap úgyis korán kelek és elmondom neki.
Ahogy kiérek a konyhába, Dylant pillantom meg ahogy a hűtőbe bámészkodik majd egy mérges pillantással csukja be az ajtaját. Egymásra nézünk és hirtelen nagyon melegem lesz.
Nincs semmi ehető itthon - mérgelődik miközben a többi tárolóban ételért kutat.
- Aha - ennyit tudok válaszolni, nem tudom, hogy egyáltalán beszélő viszonyban vagyunk - e.
- Gyere el velem enni valamit. - mondja nyugodt hangon.
Valaki árulja el nekem miért ilyen értetlen ez a fiú?
- Nem, köszi, én beérem a spagettivel.
Kicsit kényelmetlenül érzem magam a közelében ezért elindulok a lépcső felé.
- Várj! - szólít le mikor már a harmadik lépcsőfoknál állok.
- Velem alszol ma ? - kérdezi ártatlanul, a szavai visszhangoznak a helyiségben én meg attól tartok, hogy az anyám felriad rá.
Úgy érzem mintha eltelt volna 10 perc a feltett kérdése óta.
- Holnap átjön Jace. - bököm ki végül.
Minimum 2 méter távolságra van tőlem de még így is hallom, hogy beszívja a levegőt majd nyel egy nagyot.
- Csak azért kérdeztem, mert mondani akartam, hogy ez nem fog működni, át jön Ashley.
Szavai a szívembe markolnak. De várjunk, miért vagyok féltékeny? Épp most közöltem vele, hogy Jace itt lesz.
Legbelül bízom benne, hogy csak a féltékenység beszél belőle.
- Rendben. - mondom halkan majd azonnal felsietek a szobámba.
■■■■■■
Már majdnem azthittem, hogy csak hazudott, nem fog jönni semmilyen lány és a szívem mélyen reméltem megkér rá mégegyszer, hogy aludjak vele, de ekkor hallottam, ahogy csengettek az ajtón.
Lesietek és a konyha felé veszem az irányt, mintha ennivalóért mennék. Innen tökéletesen rálátni a bejárati ajtóra.
A második csengetésre már Dylan is lekászálódik a lépcsőről, szemei kicsit vörösek, talán sírt?
Meglát a konyhában, rám néz, majd gonosz vigyorral az ajtó felé veszi az irányt.
Miért vagyok ennyire ostoba, hogy lejöttem? Gratulálok, Jenna, fájdítsd csak a szíved mégjobban.
Dylan ajtót nyit és szinte egyből elkap a rosszullét, amint meglátom a lányt aki mögötte ácsorog.
Testét egy picike hálós ruha fedi, annyira illetlen, hogy még én szégyenlem el magam, ahogy végig nézek rajta. Erős sminkje nagyon nem illik a világítóan fehér bőréhez és festettszőke hajához.
Odahajol Dlyanhez, majd karját a nyaka köré fonva megcsókolja.
Nem bírom ki, hogy többet lássak ebből az undorító jelenetből, fel kell mennem az emeletre.
Várjunk.
Nem. Nem megyek el sehová. Most az egyszer nem fogok elszaladni, csak hagyom, hogy történjenek a dolgok.
Lentebb húzom a trikómat a nagyobb dekoltázs kedvéért, hajamból kiszedem a hajgumit, kicsit összerázom, hogy minden hajszál a helyére kerüljön, majd elindulok a nappali felé.
Szia, biztos te vagy Emma. - köszöntöm egy nagy mosollyal az arcomon.
- Emma? - néz dühösen a lány Dylanre.
Jól tudom, hogy nem így hívják de pont ezt akartam elérni.
- Oh, nem így hívnak? Bocsi, biztos össze kevertelek valakivel. - húzom tovább az agyát.
Dylan mérgesen rám néz majd megenyhül a pillantása és gonosz mosoly jelenik meg az arcán, ilyenkor látszanak a legjobban a gödröcskéi.
Nem várom meg mivel akar visszavágni, ezért elindulok a kanapéhoz, mára elég volt ennyi a balhéból. Elégedetten ledobom magam az egyik kanapéra, és bekapcsolom a tévét, mikor Dylan megszólal.
- Filmet akarunk nézni, szóval akár mehetsz is.
Szavai megfájdítják a szívem, de most az egyszer nem hagyom, hogy győzzön.
- Hát, sajnálom, de énis épp filmezni készültem.
Bekapcsolok egy filmet amit elsőnek feldob a netflix, nem ügyelve a szőke liba suttogására. Azt hiszi, csak Dylan fülébe duruzsol, de érthetően hallom, ahogyan azt kéri, hogy küldjön el Dylan.
Legnagyobb meglepetésemre leülnek a kanapéra, velem szemben.
- Legalább had válasszak filmet.
- Nem, nem szóltál, hogy ma használni fogod a nappalit és én előbb itt voltam! - rivallok rá,közben próbálok nem a szemébe nézni, olyan csábító tekintettel bámul rám.
- Oké, akkor mit nézel?
Eszembe jutott mennyire szereti a Marvel filmeket.
Csak a bosszúállókat akartam megnézni, gondolom ez nem érdekel titeket.
Dylan szeme felcsillan, és elismerő mosollyal néz rám, majd rávágja, hogy az jó lesz.
Így telik el egy félóra és rájövök, hogy nagyon bejönnek nekem ezek a szuperhősös filmek, el is tervezem magamba, hogy mindet megfogom nézni.
Érzem magamon Dlyan tekintetét. Veszem a bátorságot oda nézni, de kár volt, ugyanis megcsókolja a lányt és a combját kezdi el simogatni, közben rám néz és gonoszul vigyorog.
Ha nem lenne olyan méreg drága ez a szőnyeg tuti idehánynék a látottaktól. Fájdalmas érzés támad a szívembe, nem tudok visszavágni semmivel, nagyon védtelen vagyok és érzem, ahogy gyűlnek a könnyek a szemembe.
Dlyan észrevehette mennyire felzaklatott ezzel a cselekedetével ezért gyorsan megszakítja a csókot.
Elfordítom a fejem, mintha nem néztem volna végig az egészet, minden erőmmel azon vagyok, hogy ne sírjam el magam. Egyszerűbb lenni most felállni és elsétálni innen, de nem megy. Olyan érzés mintha lebénult volna az egész testem, a levegőt is csak szaggatottan tudom venni és nem múlik el a szívembe markoló érzés.
- Menjünk fel a szobádba. - suttogja elég hallhatóan a lány, hangja remeg, valószínűleg alig várja, hogy mocskos dolgokat csinálhassanak.
Bele gondolok mennyiszer tölthette itt az éjszakát, hányszor láthatta Dlyan tökéletes testét és biztosan intett már puszikat a szeme közelébe levő édes kis anyajegyre. Nem tudom miért kínzom magam ilyen gondolatokkal mikor már ígyis olyan mélyen vagyok, hogy fogalmam sincs hogyan mászok ki innen.
- Jó itt. - morogja vissza Dlyan, végig az arcomat fürkészve a reakciómra várva. Jól tudja, hogy most túllőtt a célon.
YOU ARE READING
Beléd bonyolódva
Romance- Told le a nadrágod. - adtam ki az utasítást Dylannek. - Mi? - kérdezi hitetlenkedve. - Jól hallottad, vagy csinálunk valamit, vagy pedig kimész! - És a barátod ehhez mit fog szólni? Jenna mèg csak nem rég költözött Washingtonba egy zűrös csa...
