A reggeli készülődés valami förtelmes volt, a fürdőszoba padlóját ledobott pizsamák díszítették, a hajsütő még vagy 2 órahosszán át bedugva maradt mert teljesen megfeledkeztem róla, a sminkestáskám tartalma mind a csempén landolt eltörve a kedvenc alapozómat. Szóval, nem volt valami egyszerű. Nem is tudtam mit vegyek fel, de végül egy melegítő mellett döntöttem, hogy kényelmes legyen az utazás. Nagy nehezen, de végre repülőn vagyunk. Stresszes volt, de itt vagyunk, úton Ciprus felé.
Szerencsére ablak mellé szól a jegyem, de mégnagyobb áldás az, hogy Dylan közvetlen mellettem ül.
- Minden oké? - néztem Dylanre aki feszengve ült a székében.
- Igen csak, nagyon rég utaztam repülőn.
- Félsz?
- Kicsit.
Hát én elolvadok.
- Semmi baj nem lesz, ígérem - szorítottam meg a kezét.
Egy kényszermosolyt erőltetett az arcára. Szegénykém, nagyon rossz lehet neki, mivel jól tudja hogy ez az út nem 5 vagy 10 óra lesz, hanem jóval több.
A vállára hajtottam a fejem és simogatni kezdtem az arcát. Pár pillanat után észrevettem rajta, hogy engedett a tartása, már nem volt olyan feszült.
Bő egy óra múlva felpillantottam az arcára, aludt. Olyan édes és védtelen most, egyszerűen csak magamhoz szorítanám és nem engedném el soha.
- Dylan ébredj - keltegettem óvatosan- nemsoká leszállunk.
- Hmmm - morogta vissza de nem nyitotta ki a szemét.
Már ötödjére aludt el de én csak kétszer tudtam az egész út alatt.
Annyira izgulok, úgy érzem ebben a két hétben meghódítjuk ezt a helyet.
Amikor végre leszálltunk jó nagyot szippantottam a frisslevegőbe. Körbenéztem és azonnal tudtam, hogy imádni fogom ezt a helyet, pedig még csak a repülőteret látom.
Egy pillantra azthittem nekünk kell majd elbotorkárlnunk a hotelbe, de már várt ránk egy taxi, ami elvitt odáig.
Becsekkolásnál jöttünk rá, hogy egy lakosztály a miénk és nem csak egy egyszerű szoba+fürdő.
Az ajtó előtt állva lecsippantottam a kártyát, ami beengedett minket. Ámulva néztem körbe mert egyből egy hatalmas jakuzzi tárult elénk a hatalmas üvegablakok tövében, mellette pedig egy bárpult díszelgett tele mindenféle italokkal. Bentebb haladva jobb oldalra volt a konyha-étkező, bal oldalra pedig egy hatalmas üvegajtó ami a fürdőszobát takarta. Bepillantottam és csak tátott szájjal néztem körbe. A fürdőkád felőli fal csak tükörből állt. Bele sem tudok gondolni mennyi képet fogok itt készíteni magamról.
Egy aranyszegélyes matt fekete, néhány lépcsőfokos csigalépcső vezetett el a hálószobáig. Hát, ebben sem csalódtam. Hatalmas ágy, tv, puha szőrmés szőnyeg, faltól falig erő gardrób na meg a kihagyhatatlan üvegfal ami meseszép kilátást nyújt.
- Mennyibe fájt ez nekik?- kérdezi Dylan mellém lépve.
- Szerintem ezt a témát ne is feszegessük. - néztem rá tágra nyitott szemekkel, nem is merek bele gondolni, mennyibe kerülhetett mindez.
- Stipi-stopi - huppantam le az ágyra ami annyira puha volt, hogy szinte beleolvadtam, nagyon jól esett 30 óra repülőút után.
- Mi az hogy stipi-stopi, énis jövök - ugrott be ő is az ágyba.
Rápillantottam az arcára és boldogság tükröződik róla. Csak mosolyog rám és ez az egész olyan valódi.
- És... mikor látlak végre fürdőruhában?
-Dylan! - képedtem el a hirtelen felhozott témán, de annyira nem bántam - nem fogsz látni bennük. - mosolyodtam el.
- Miért? Láttalak már kevesebben is. - felnevetett.
- Nem hiszem el, hogy ez az első gondolatod!
- Mindig te vagy az első gondolatom.
Hirtelen megállt az idő. Az arca közel volt az enyémhez, ahogy egymással szembe fordulva feküdtünk az ágyon.
- Megakarlak csókolni.
Elöntötte a hasamat az a szokásos jóleső forróság.
- Most? - magam sem értettem miért kérdeztem ezt.
- Most.
- Csak egy csók - de inkább mintha magamnak akartam volna ezt megszabni. Egy csók még bele fér.
- Csak egy. - ismételte meg halkan.
Pillantása az ajkaimra estek, utána a szememre majd megint az ajkaimra.
Adott egy apró puszit elsőnek aztán egy finomabb csókot. Annyira finom.
Becsukott szemmel vártam a folytatást de mikor rápillantottam, már hátrébb húzódott. Kérdőn néztem rá.
- Csak egyről volt szó. - húzta végig a mutatóujját a toppom pántján a mellem irányába.
Elmosolyodtam majd jólesően a hátamra feküdtem és a plafont kezdtem el bámulni.
- Mit szeretnél csinálni?
- Strand. De előtte együnk valamit.
Az hotel étteremkínálatában volt mindenféle étel, de egy citromos garnélástészta mellett döntöttünk.
A tányérra pillanatva eszembe jutott Steve, meg hogy azóta nem nagyon beszéltünk. Sasha említette, hogy elakar vinni Steve valahova, de azóta sem hívott el.
A kaja isteni volt én meg nem győztem fotózgatni az ételt mikor Dylan már kivette a kezemből a telefont, annyira bosszantotta a dolog, de én élveztem.
Visszamentünk a lakosztályra és felkaptam az egyik bikinimet, vittem egy törcsit magammal és papucsot, na meg persze naptejet. A bikini fölé felkaptam egy rövid áttetsző ruhát és indultunk is le.
- Élvezed? - kérdeztem Dylant mikor már az 5. Lamborghinibe is beült, mert nem tudta eldönteni melyiket béreljük ki.
- Mit gondolsz erről? - kérdezte tőlem de én csak végig néztem az összes autón és értelmetlenül néztem vissza rá, hiszen mind ugyanolyan csak a színük különböző.
- Ez a sárga nagyon szép, illik hozzád húztam végig az ujjam a vállán, megkerültem a kocsit majd bepattantam mellé.
- Azta kurva - szólta el magát le nem véve a szemét a testemről.
Kicsit elpirultam, bár nem a legszebb bók amit kaptam valaha.
- Indulhatunk, mielőtt még elfolyik az egész nyálad és kiszáradsz itt nekem?
- Hová vihetem hölgyem?
Megforgattam a szemem de aztán jót nevettem rajta, hogy milyen büszkén ül a kormány mögött.
YOU ARE READING
Beléd bonyolódva
Romance- Told le a nadrágod. - adtam ki az utasítást Dylannek. - Mi? - kérdezi hitetlenkedve. - Jól hallottad, vagy csinálunk valamit, vagy pedig kimész! - És a barátod ehhez mit fog szólni? Jenna mèg csak nem rég költözött Washingtonba egy zűrös csa...
