Beléd bonyolódva

24. rész

Telefoncsörgésre ébredtem. Nagy nehezen rávettem magam, hogy kinyissam a szemem és felüljek. Sasha neve volt a képernyőmön.

- Szia - szóltam a telefonba rekedt hangon.

- Na ne csináld! Délután fél három van és te alszol?! Négyre megyek érted emlékszel? - süvítette a telefonba.

- Jó, na szólj mielőtt itt vagy.

- Legyél csini, szius- köszönt el nevetve.

Szuper. A fejem majd szétmegy, végül csak hajnali 6 óra fele tudtam elaludni, Dylan  még akkor sem volt itthon. 

DYLAN:

Valamiért mindenki úgy bánik velem mint a szarral,  de nekem egy rossz szavam sem lehet. - mérgelődtem, ahogy jöttem ki a benzinkúti boltból.

Ez a ribanc eladó szinte az egész cicijét kidobta nekem, de mikor rájött, hogy nem vagyok rá vevő akkor bunkózni kezdett. Unom már a nőket mind egy kis elkényeztetett picsa. Igen, mind az.

Beültem a kocsiba és úgy döntöttem itt fogom tölteni az éjszakát. Nem akarok vissza menni mert úgyis nála kötök ki. Nem érdemel meg. Én annyira kibaszottul próbálkozom. Nem mentem el egy bulira sem pedig mindennap hívtak, egyik nőt sem hívtam át,  sőt, meg csak rá sem néztem egy csajra sem semelyik közösségi oldalon. Mégis mit kellene még tennem?! Reggel még majdnem megfektetem, aztán észre  kellene  vennem, hogy akar tőlem valamit azért mert összeporszívózott a nappaliban miközben énis ott voltam?
Kész vicc az egész.

Már vagy századjára csörren meg a telefonom. Jenna hív, de nem veszem fel. Mégis minek? Azért, hogy hallgassam, hogy elszúrok mindent miközben jobb ember próbálok lenni érte?

Az időre nézek és már hajnali 5 van. Apám egy óra múlva indul dolgozni, haza megyek, összeszedem pár cuccom és szólok neki, hogy az egyik haveromnál leszek pár napig.

JENNA:

Kómásan lesétálok a lépcsőn, és iszom egy pohár vizet.
Kezdem már kicsit össze szedni magam, de annyira bántja a szívem, hogy mi lehet most Dylannel.

Reginat pillantom meg.

- Szia, Dylan itthon van?

- Brian mondta, hogy már hajnalban össze szedte a cuccait és elment az  egyik barátjához pár napra.

Csalódottan sétáltam fel  a szobámba.

Kár ezen az egészén aggódnom - próbáltam nyugtatni magam.
Ma bulizok, jól fogom érezni magam.

Elkészültem, egy fehér miniruhára esett a választásom,  a hajam csak leengedtem hiszen már így is hullámos, feltettem még az ékszereim,  egy kevés szajfényt és vártam Sashara.

- Hol késtél eddig? Háromnegyed öt van. - pattantam be mellé a kocsiba.

- Tuuudoom,  Csak beugrottam Rosiehoz, meg még volt egy kis elintézni valóm.

- Hová megyünk?

- Elsőnek a barátnőmért, utána oda, ahol voltunk.

- Steve házába? - hirtelen elöntött a rémület.

- Igen, miért? - nézett rám összehúzott szemöldökkel

- Múltkor Dylan... tehát Dylan kishíján megverte,  azért mert segített felhúzni a cipzárt a hátamon. - mondtam lesütött szemmel.

- És? Ráfért volna - nevetett fel.

Fél óra múlva ott voltunk Rose házánál. Úgy döntöttem inkább nem megyek be, Így is elég kínos pillanatot fogok okozni az autóban. Át is ültem inkább hátra.