Mennyi az esélye annak, hogy felbukkan, mikor elakarom felejteni? Sok. Baromira sok, folyton ez van.
- Különösebben nem izgat- vontam vállat.
Mindenki csendben volt és engem néztek, ahogy bámulom a talajt.
- Akkor... miért nem bulizunk tovább? - szólalt fel Sasha.
- Gyerünk- pattantam fel.
Azthiszem ez életem első berúgása, eleinte számoltam, mennyi felest ittam de végül felhagytam vele, táncoltam Rosieval, Sashaval meg pár random sráccal is, akik tapiztak de a barátnőm szépen ellátta a dolgukat.
Forog velem a helyiség, szédülök és a villogó fényektől fáj a szemem.
- Na még egy kör - nyújtotta oda Sasha még egy tequilát.
- Fenékig - egyszerre hajtottuk fel a pohár tartalmát.
Már fel sem veszem, hogy égeti a torkomat az alkohol, kb a 10-edik pohárnyinál már csak a hatását éreztem és nem fintorogtam.
- Fincsi - karolt át valaki hátulról.
Nem láttam ki beszél hozzám, csak az illatát éreztem ami nagyon tetszett. Valószínűleg csak az alkohol miatt tettem, de hagytam hogy az arcát a nyakamba temesse. Ágyékát egyre határozottabban nyomta hozzám, a keze elkezdett felkúszni a combomon, de mikor a ruha pereméhez ért elhúzódtam tőle.
- Bocsi de... én nem ... - próbáltam kinyögni valamit a számon de olyan szinten szédültem, úgy éreztem össze esek ott azonnal.
Továbbra is fogdosott, azthittem nem tudok menekülni tőle de akkor valaki erőteljesen meglökte a vállánál.
- Húzz ki a házamból most! - kiáltott rá Steve az idegen fiúra, de mikor az arcára néztem, hirtelen ismerőssé vált, láttam már őt Reginaeknál, azthiszem Zack a neve, Dylan egyik haverja.
- Miért mi lesz nyuszi ? - tolta a homlokát Steve homlokához.
Steve felnevetett.
- Addig menj amíg meg nem gondolom magam és én nem teszlek ki.
- Jó de előtte meghúzom a nődet - nézett rám részeg tekintettel.
Steve összeszorította az ökleit, aztán már csak annyit láttam a villogó fényekben, hogy a csávót földre vitte és az arcát püföli az öklével.
Azonnal a vállához kaptam és próbáltam leválasztani róla, Sasha is odaszaladt segíteni, míg végül sikerült ketté szedni őket.
- Takarodj és meg ne lássalak mégegyszer a házamban! - kiáltott utána Steve.
- Úristen te vérzel! - néztem rémülten az arcát.
- A fürdő jobbra a folyosó végén van- mondta Sasha.
Azzal kezénél megragadtam Stevet és a fürdőbe vezettem.
Felszisszent, ahogy fertőtlenítővel törölgettem a beszakadt szemöldökét.
- Bocsi - suttogtam- mindjárt kész.
Letörölgettem alaposan, aztán leragasztottam a sebet.
- Egyet engedtem csak neki betalálni - nevetett fel.
- Engedted?
- Persze.
Leültem mellé a kád szélére.
- Nem kellett volna megverned, már ott akart hagyni.
- Zack? - nevetett fel megint - nem szállt volna le rólad addig, míg teherbe nem ejt.
- Ezesetben köszönöm, még nem állok készen az anyaságra. - kuncogtam el magam.
- Nem akarom, hogy bárki is bántson. Pláne nem az én házamban, azt sosem bocsájtanám meg magamnak.
Hálás mosollyal néztem rá.
- Gyakran verekedhetsz, jól elláttad a baját.
- Hát, igazából már 13 éves korom óta bokszolok.
Felcsillant a szemem, valamiért a foci és a boksz mindig a gyengém volt egy fiúval kapcsolatban, nagyon vonzanak.
- Meccseid is vannak?
- Volt néhány, de egy hónap múlva lesz az első komolyabb. Egy 130 kilós 200cm-s ember lesz az ellenfelem - mosolyodott el büszkén.
- Nem hangzik túl jól. - néztem rá tettetett rémültséggel.
- Mármint? - nevette el magát.
- Ez az egész, emberek ütlegelik egymást hírnévért.
Elmosolyodott, oldalra nézett, majd megint rám.
- A boksz lényege a tisztelet, tiszteletet vívok ki.
A szemembe nézett, és kezdtem érezni, hogy egyre forróbb a levegő körülöttem.
- Az egyetlen dolog, amit bánok, hogy véres lett a kedvenc pólóm. - azzal elkezdte levenni magáról, olyan volt mint egy lassított felvétel, és minden pillanatban egyre több és több látszódott a csupasz testéből míg végül teljesen lekerült róla a ruhadarab.
Ámulattal néztem az ízlésesen kidolgozott testét, nem túlságosan izmos, de látványos. Nem tudtam eldönteni, hogy az alkohol miatt vagyok ilyen bódult, vagy ezt ő hozza ki belőlem.
Nagyot nyeltem. Ha most nem állok fel és megyek ki innen, még rossz vége lehet. Mármint, nem olyan rossz, de nem kéne megtörténnie.
- Ömm, megkeresem Sashat.
Felálltam, még egyszer rámosolyogtam és kijöttem.
Megnyugodva fújtam ki a levegőt, amit egész idáig bent tartottam.
Még egy pillanatig álltam, elképzeltem magam előtt amit az előbb láttam, aztán indultam megkeresni a barátnőmet.
- J, itt vaagy - omlott a karomba.
- Felhívom anyát, hogy jöjjön értünk, így nem fogsz vezetni.
- Jó de igyuuunk még... e.. még egyet. - már szinte nem is volt magánál.
Nemet intettem a fejemmel aztán nyúltam is a telefonomért.
Egy félóra múlva megérkezett anya, Sasha ezidő alatt kétszer is hányt az út szélére, míg a párkán ülve vártunk.
- Kicsim, én örülök, hogy jól érzed magad és eljársz mostanában, de vannak határok. - nézett rám anya a visszapillantóból.
- Tudom, neharagudj.
Elvittük Sashat haza, azthittem, egy perc se lesz az egész és már indulunk is de anya még megállt beszélgetni a barátnőm anyukájával. Én idő közben vissza ültem az autóba és onnan néztem, ahogy elnevetgélnek magukban. Nem csak az én régi barátságom tért vissza, az övéjük is.
Hazaérve azonnal az ágyba zuhantam. Meglepett, hogy Dylant egy pillanatra se láttam, bizonyára valamelyik szobában döngette a csajait. Nem hosszasan elmélkedtem erről, mert egy valakin járt az eszem egész éjszaka. Stevvel kapcsolatban jót érzek, érdemes lenne vele többet össze futnom. El sem hiszem, hogy holnap, azaz már ma randink lesz. Úgy elszaladt az idő, nem vettem észre, hogy hajnali 4 van.
Pár sor gondolkodás után álomra hajtottam a fejem.
YOU ARE READING
Beléd bonyolódva
Romance- Told le a nadrágod. - adtam ki az utasítást Dylannek. - Mi? - kérdezi hitetlenkedve. - Jól hallottad, vagy csinálunk valamit, vagy pedig kimész! - És a barátod ehhez mit fog szólni? Jenna mèg csak nem rég költözött Washingtonba egy zűrös csa...
