31. rész

7.1K 205 4
                                    

DYLAN:

- Jenna! - szólítottam meg újra de már határozottabban.

- Egy fekete csipkés bugyi van rajtam, és egy icipici topp - suttogta majd megint kuncogni kezdett.

- Jenna te ittál? Mi a...

- Valaki igazán levehetné rólam - majd megint nevetgél.

- Hol vagy? - ha valami palinál van én azonnal érte megyek és elhozom.

- Bárcsak érezhetném magamon a kezeid, te is akarod Dylan?

Bármennyire is elöntött a melegség a szavaitól, tudnom kell biztonságban van-e.

- Hol vagy? - a zene olyan hangosan szűrődik ki még az udvarra is, hogy az egyik fülemet bekell fognom, hogy hallani tudjam a hangját.

- Otthon butus, hol lennék. A szobádban vagyok szinte meztelenül. Mmhhm de jó az illata a párnádnak.

Hangján hallani, hogy mennyire részeg és én nem fogom kihasználni ezt. Csak megakarok róla bizonyosodni, hogy biztonságban van.

- Megyek, mindjárt ott vagyok.

Azzal letettem a telefont és olyan gyorsan hajtottam amennyire tudtam. Nem gyakran fordul elő, hogy vezetek miután már ittam de most leszarom, vele akarok lenni.

Szaladtam be a házba fel a lépcsőn, benyitottam a szobájába, de nincs ott, aztán nevetgélését hallottam a szobámból. Azthittem, csak viccel, hogy ott van.

- Jenna, mennyit ittál le? - lépek oda az ágyhoz és elképedve látom, hogy az 1 literes boros üvegnek már csak az alján van.

- Icipiciiit. - suttogta közben a párnámat szorítja, ölelgetik.

- Jó most átviszlek a szobádba. - felakarom venni a karomba de ekkor éles hangon megszólal.

- Nem megyek innen sehová- néz rám morcosan de aztán megenyhül a pillantása - inkább feküdj ide mellém Dylan maci.

Egyben vélem viccesnek és szexinek, hogy így viselkedik részegen. Könyörögő pillantással néz rám ezért lefekszem ő pedig lovagló ülésben rám ül.

- És most Dylan Scott, uram, maga az enyém.

Ekkor hirtelen finom csókokkal kezdi elárasztani a nyakam ami olyan jól esik hogy majdnem ennyitől elmegyek.

- Jenna, várj. - tolom el magamtól- részeg vagy.

- És?

- Nem akarom, hogy részegen akard ezt és úgy emlékezz vissza, hogy kihasználtalak.

- Buta Dylan. - majd folytatta.

JENNA:

Nem hiszem el, hogy ezt csinálom. A részeg énem vezet a józan Jenna pedig belülről próbálja megállítani de nem hallgat rá. Igazat bevallva, a józan Jenna sem bánja annyira.

Dylan bőre illatos és minden egyes csókkal többet akarok belőle. Ha nem lennék részeg ő most nem lenne itt és nem csinálhatnánk most ezt. Gondolatban lepacsiztam magammal amiért leittam magam.

Még egy erőteljesebb csókot adok a nyakára amitől felnyög, ez a hang olyan jól esik a fülemnek, bármit megtennék, hogy újra hallhassam.

Türelmetlenül kicsatoltam az övét és kiszabadítottam az alsójából az álló szerszámát.

Azta - szóltam el magam.

Dylan csak elnevette magát majd várta a folytatást. Igazából nem nagyon tudtam mihez kezdjek de mielőtt elkezdtem volna túlgondolni bármit is, az alkohol hajtott és a nyelvem végighúztam rajta amit Dylan egy jóleső sóhajjal díjazott. Csókokat szórtam a fejére aztán elsőnek egy picit, majd egyre többet vettem belőle a számban. A fejem ütemesen mozgott rajta, mintha már vagy 100szor csináltam volna ilyet.

- Azta kurva Jenna- sóhajtotta el magát.

Magamban büszke voltam magamra, mert azthittem, hogy olyan béna leszek, hogy inkább abbahagyjuk az egészet és csak kínos csend lesz, de nem.

Megragadta a fejem és csípőjét egyre gyorsabban mozgatva mélyebbre tolta magát a számban aztán pár pillanat után hátrébb tolta a fejem és elment.

Dylan lihegve elengedi magát én pedig mellé huppanok. Észre sem vettem hogy könnyek szöktek a szemembe, mert öklendezni kezdtem közben, remélem nem vette észre. A gondolattól hangosan elnevettem magam.

- Mi az?

- Majdnem lehánytalak - mondtam a kelleténél hangosabban nevetne miközben hányást imitáltam.

- Nem gáz, ügyes voltál. - mosolyog rám elégedetten.

- Ügyes? Szerintem szexi voltam. - sértődtem meg de aztán énis elmosolyodtam.

- Akkor is szexi vagy ha csak ülsz és lélegzel.

- Tudom, hogy részeg vagyok, de szeretlek. - csúszott ki a számon.

Dylan csak nézett a szemembe majd a plafont kezdte bámulni.

- Nem szerethetsz engem - szólalt meg kis idő múlva.

- Tudom, de valakinek téged is kell szeretnie- majd énis a plafont kezdtem el bámulni.

- Ha szeretsz azzal csak magammal rántalak a szürkeségbe, és te olyan színes vagy inkább.

- Igen, tudom.

Olyan könnyed és egyszerű ez a beszélgetés, így a mennyeztet bámulva.

- A verseket nekem írtad?

Ekkor hirtelen felemeli a fejét és rám néz.

- Jenna ugye nem nyúltál a holmimhoz? - emeli fel a hangját.

Lassan nemet intettem a fejemmel.

- Akkor honnan tudsz a versekről?

- Nemtudom - suttogtam - de tetszenek.

Dylan lassan visszafeküdt a hátára és még egy pár pillanatig így csendben feküdtünk.

- Zuhanyzom gyorsan, itt leszel még, mikor visszajövök? - szemében bizonytalanság bujkál.

Bólintok.

Vissza ér, majd lefekszik mellém és jó szorosan átölel.

- Igazából nem is szeretlek - suttogtam.

- Tudom.

Mindketten elmosolyodunk majd fejét a nyakamba fúrja és úgy alszunk el egyszerre, ölelkezve.

Beléd bonyolódvaWhere stories live. Discover now