DYLAN:
Azt érzem, hogy Jennának is nehéz megtartani ezt a kis képzeletbeli távolságot, ennek nagyon örülök. Valamiért jobban tetszik ez a flörtölgetés mint belevágni a középébe. Durva belegondolni, hogy sosem flörtöltem még senkivel 5 percnél tovább, mert hát utána már történt aminek történnie kell. De ez most más. Idegen ez a gondolat számomra, de nem akarom őt csak úgy meghúzni. Ő más. Ő nehéz eset és nekem sosem volt még dolgom nehéz esettel. Kíváncsi vagyok, mi lesz ennek a vége.
Reggel elég későn ébredek, de megint reggeli fogad.
- Jóreggelt. - molyosog rám Jenna felpillantva, miközben a tányérra pakolja a kaját.
- Jóreggelt. Mi ez a háziasszony stílus mostanában ? - ülök le az asztalhoz.
- Feltalálom magam benne.
A felső szekrény ajtaját próbálja elérni, hogy poharakat vegyen elő de nem igazán éri el. Pólója felcsúszik a derekán és úgy érzem sosem izgatott még ennyire egy lány annak ellenére, hogy ilyen sok ruha van rajta.
- Segítsek?
- Megoldom - azzal elkezd feltérdelni a pultra, hogy elérje a szekrény fogókáját.
Sikeres 5 percnyi szenvedés után két poharat helyez az asztalra.
- Tudom, hogy manapság már nincs szükségük férfiakra a nőknek, de azért szívesen segítek csak szólj.
- Nagyon vicces. - tettet sértődöttséget.
Szemei kicsit álmosak még nemrég kelhetett és az első dolga az volt, hogy reggelit készítsen nekem. Most igazán megjutalmaznám érte. A gondolattól érzem, ahogy életre kelek odalent szóval inkább gyorsan elpillantok az arcáról.
- Holnap mikor indulunk? - terelem el a piszkos gondolataim.
- Mindent elterveztem.
Csillogó szemmel avat be a terveibe, ami fél órán keresztül mesél. Imádom, hogy végig a "mi" szót használta. Tényleg velem akar nyaralni mert minden tervében benne vagyok.
Mindig el kell rontania valaminek a pillanatot. Éppen hallgatom, ahogy beszél erre megcsörren a telefonom az asztalon és Ashley neve villan fel rajta.
Jenna gyönyörű mosolya szokásosan eltűnt. Megnyugtat, hogy féltékeny de ilyenkor már mindig előre félek, vajon szóba áll-e még velem.
- Nyugodtan vedd fel.
Esküszöm, hogy tiltottam mindenhonnan ezt a ribancot, de olyan mint egy visszatérő rémálom.
- Mivan? - szólok bele a telefonba.
- Na, nyugi van - kacagni kezd azzal az idegesítő hangjával.
- Nem érek rá.
- Van valami fontosabb dolgod nálam?
- Lefogom tenni.
- Jólvan már, buli lesz ma a cápánál és látni akar. Kösd fel a gatyád, ha eddig nem tetted.
- Mondd meg cápának, hogy bekaphatja méghozzá jó mélyen.
Azzal letettem a telefont.
- Ki az a cápa? - szegezi nekem a kérdést Jenna, amit örökre próbáltam volna elkerülni, hogy megválaszoljam.
- A nyaralásunk után elmondom.
Láttam rajta, hogy bántja a dolog, amiért nem most mondom el, de nem tehetem mert akkor soha többé nem fog velem beszélni. Tényleg.
A délután folyamán énis összepakoltam a cuccom, de nekem bőven elég egy utazótáska.
Pakolás közben jött egy üzenetem.
- Szia, holnap már látlak? Egy hotelben szállunk meg.
Hirtelen kiment belőlem a lélek, de aztán eszembe jutott, hogy mikor olyan mérges voltam Jennara, minden közösségioldalra posztoltam, hogy mikor leszek Cipruson, valami lány üzenjen aki ott lesz. Már megbántam.
De igazából nem is számítottam semmire, hiszen mennyi az esélye?
- Valószínűleg. - válaszoltam.
- Már várom :)
Gondoltam, megnézem az oldalát, hogy ki is ez a lány aki rámüzent.
Képek alapján kb. 170cm magas lehet. Látványosan jó teste van, a haja hosszú, fekete. Arca elég különleges, nem is tudom megmondani, milyen származású lehet.
De az én Jennámhoz senki nem ér fel.
Az utóbbi üzenetére már nem írok semmit sem.
Úgy érzem most az egyszer sínen van az életem, nem akarok most inni, sem szívni. Jól érzem magam és a leggyönyörűbb lánnyal megyek el a kedvenc helyemre. Nem nagyon fér a fejembe, hogy velem is történik valami jó. Nem érdemlem meg.
JENNA:
Nagyon izgatott vagyok a holnapi nap miatt. Elég korán kell kelnem szóval valahogy be kell tuszkolnom magam az ágyban és aludni legalább néhány órát. Az út... baromi hosszú lesz, Washingtonból eljutni Limassolba nem a legegyszerűbb még repülővel sem, de ez most nem számít. El sem hiszem, hogy egy olyan gyönyörű helyen lehetek, majd csak akkor fogom fel, ha már ott vagyok.
Még vagy 3szor átnéztem, biztosan meg van- e minden, amire szükségem lesz, olyannyira izgulok, hogy a végén véletlenül itthagyok valami fontosat.
Zuhanyozni indultam, mikor Dylan ( mivel senki más nincs itthon) visszahúzott a vállamnál fogva.
- Én jövök, nyomi.
Hirtelen olyan meleg érzés öntött el. Pont ezzel a szöveggel "köszöntött" aznap, mikor idecuccoltunk anyával.
- Dylan - mosolyodtam el - megint ránk akarod zárni a fürd ajtaját?
- Ha csak te is akarod.
Egy pillanatig elgondolkodtam mi lenne ha... de inkább visszafogtam magam.
- Sajnálom, de most tényleg én jövök. - pillantottam fel az arcára.
Mire vissza értem a szobámba a zuhanyzásból, Dylan édesen aludt az ágyamon. Fel volt öltözve rendesen, biztosan rám várt de közben elnyomta az álom. Nem tudtam, hogy szimplán csak feküdjek le mellé, vagy keltsem fel.
De végül felráztam álmából.
- Visszamész a szobádba? - kérdeztem tőle önkéntelenül suttogva.
Csak bólogatott egyet, megtörölte a szemét majd az ajtóhoz sétált, de mielőtt kilépett volna mèg visszaszólt.
- Csak mondani akartam, hogy nagyon örülök, hogy eljössz velem.
Olyan édes a kómás fejével és az álmos rekedtes hangjával. Miért kínoz ennyire úgy hogy nem is tud róla?
- Énis örülök, hogy elmehetek veled.
YOU ARE READING
Beléd bonyolódva
Romance- Told le a nadrágod. - adtam ki az utasítást Dylannek. - Mi? - kérdezi hitetlenkedve. - Jól hallottad, vagy csinálunk valamit, vagy pedig kimész! - És a barátod ehhez mit fog szólni? Jenna mèg csak nem rég költözött Washingtonba egy zűrös csa...
