- 2 hét múlva vissza sem szeretnék nézni, Dylan. - szorította kezét homlokára.
- Ne mondj ilyeneket Jenn, mihez kezdenék nélküled?
- Ezt már jóval azelőtt elterveztem, mielőtt annyi idő után újra találkoztunk. - kezdett el újra könnyezni én pedig nem tudtam, mi tévő legyek.
- Nem kell semmit sem hátra hagynod, segítek jobbá, könnyebbé tenni mindent, ígérem. - fogtam meg mindkét kezét.
- Nem mondhatsz ilyet Dylan, nem élhetsz csak értem, túl jó vagy ehhez. - szorította meg a kezem.
- Csak érted élek. Leszarom, ha csókolóztál Stev-vel, volt jogod hozzá Jenn, hiszen sosem tisztáztuk mi van köztünk, énis baromi sokszor félre léptem aztán befeküdtem melléd mintha nem történt volna semmi. - vettem egy nagy levegőt.
- Nem volt helyes. De... nem tudom mi történt Dylan, a csókunk után beszéltünk róla. Elmondtam neki, hogy nem érzek többet barátságnál és ő azt mondta tisztában van ezzel. Csak... - szipogott - sosem volt még ilyen velem Dylan.
- Tudom, Jenn. Nem volt még normális pasi az életedben, nem csak te vagy így ezzel, itt, rajtad kívül minden lány minimum 5 fiúval kefél egy nap. - nevettem fel idegesen.
- Nem akartalak bántani, nem tudom mi volt ez.
- Szeretlek, Jenn.
Ekkor heves kopogás törte meg a beszélgetésünket.
Feszülten ajtót nyitottam, mire Bonnie csak úgy berontott.
- Te, itthon? - üvöltött rá a lányára.
Jenna csak hitetlenül ült az ágya szélén kisírt szemekkel és nem tudta, mi a fene történik most.
- Hé - szóltam közbe.
- Maradj ki most ebből Dylan - mutatott felém mutatóújjával.
Jenna összekaparta a gondolatait- ahogy láttam rajta- majd hirtelen felpattant az ágyról.
- Tudod, min kellett keresztül mennem? - kérdezte mélyen az anyja szemébe nézve visszafogott dühvel.
- Neked Floridában kellene lenned az öcséddel. - kiabálta Bonnie magából kikelve.
Jenna lefagyott. Én pedig nem tudtam, mi tévő lehetnék. Az egyetlen amit tudok tenni az az, hogy felkapom Bonniet és kihajítom a házból... de ezt nyilván nem tehettem. Pedig bármire képes lennék.
- Te tudtad, hogy oda vitt? - kérdezte elfúló hangon.
- Tudtam, és jót akartam neked, erre te haza jöttél??!! Hogy a francba?
- Anya, mi a fene ütött beléd? - próbálta visszatartani a sírást.
- Így hogy kapunk jogot ahhoz, hogy az öcséd velünk is lehessen? Egy Istenverte kérésük volt, még pedig az, hogy tölts el velük hét napot. Ennyire sem kérhettelek meg ? - sikította.
- Nem mondhatod komolyan, hogy te minderről tudtál. - szegezte mutatóújját az anyjára.
- Menj vissza, kérj bocsánatot aztán gyere haza 6 nap múlva a papírral, ami igazolja, hogy pár napot velünk tölthet az öcséd. - mondta Bonnie tiltakozást nem tűrő hangon.
Jenna keservesen felnevetett.
- Beteg vagy. Nem tudod mit kellett átélnem. - vágta hozzá az anyjához.
- Nekem pedig szükségem van az öcsédre!
- Hát akkor tegyél valamit! - üvöltötte- Te vagy az anyja, nem én! Mióta apám elhagyott, egy csődtömeg lettél. - közeledett felé lassan - egy senki lettél nélküle.
Bonnie hitetlenkedve nézett maga elé. Úgy tűnik valakinek fáj az igazság, főleg ha a lánya szájából hallja.
Jenna folytatta;
- És tudod miért vagy ilyen? Mert nem bírod elfogadni, hogy lemondott rólunk! Anya! Hahó! Nate csak azért nincs velünk mert karbatett kézzel vártad, hogy apa vissza jöjjön! Képes voltál sanyargatni magad, és ennyi időt eltölteni a gyermeked nélkül, mert semmit nem tettél. - zokogva üvöltötte. - Könyörgöm, az anyja vagy! Tényleg elhitetted magaddal, hogy nem tehetsz semmit?!
Én majd elérem Nate-t bármikor, ha beszélni akar velem, de te? Most magadra maradtál. Rám ne számíts ebben! Kishíján megerőszakolt Jace. Na meg nem is beszélve arról, hogy apa akkor sem állt ki mellettem, amikor Cathryn úgy viselkedett velem mint a filmekben azok a gonosz mostohák.
Ebből az egész cirkuszból nekem elegem volt. - hátra lépett majd újra leült az ágyra kifújni a levegőt.Kis csend után Bonnie felszólalt nyugodt hangon.
- Jace a barátod volt, nem akart ő tőled semmi komolyat pláne nem megerőszakolni, mindent túlgondolsz. 1 héttel hamarabb hagyod el ezt a házat, és beköltözöl a kollégiumba. Látni sem akarlak, Jenna Turner.
Jenna inkább visszatartotta ami kiakart törni belőle. Valószínűleg nem akarta több szóval bántani az anyját, nem mintha nem érdemelte volna meg.
Bonnie azzal elhagyta a szobát.
YOU ARE READING
Beléd bonyolódva
Romance- Told le a nadrágod. - adtam ki az utasítást Dylannek. - Mi? - kérdezi hitetlenkedve. - Jól hallottad, vagy csinálunk valamit, vagy pedig kimész! - És a barátod ehhez mit fog szólni? Jenna mèg csak nem rég költözött Washingtonba egy zűrös csa...