- Jenna, Jenna - halk szólóngatásra ébredtem.
- Hmm? - nyögtem kómásan, még becsukott szemmel.
- Jót aludtál ? - lassan kinyitottam a szemem es Dylan mosolygó jóképű arcát pillantottam meg.
Ekkor hirtelen felébredtem.
Szaporán kapkodtam a levegőt mikor felültem az ágyon. Kétségbeesetten néztem körbe a szobában, meghasadt a szívem mikor realizáltam, hogy tényleg csak álom volt.
Már szinte nevetséges, hogy ennyire hiányzik, mikor csak sértegetjük egymást ha itthon van. Nem fér a fejembe, hogy mégis hogy hiányozhat ennyire.
Rápillantok az időre, hajnali 4 van. Óvatosan átosonok a szobámba.
A reggeli nem esik olyan jól, mint máskor és az új kocsim látványa sem vidít fel. Régen éreztem már magam ilyen pocsékul.
A hátsókertben egy szalmaszéken üldögéltem, mikor megcsörrent a telefonom, Sasha neve úgy villant fel a képernyőmön mint egy Isteni áldás, azonnal felvettem.
- Hála az égnek, már azthittem végleg depressziós leszek.
- Mi történt? - von kérdőre meglepetten.
- Csak a szokásos gondjaim - piszkálgattam a körmöm.
Hogy is mondhatnám el neki, hogy Dylant hiányolom olynagyon ?
- Szarul hangzik, átmenjek?
Felcsillant a szemem a kérdésére, őszintén megkönnyebbültem, legalább addigis nem kesergek. Serényen bólogattam. - Igen, légyszi.
- Csajszi szerintem ez baromi jó, hogy csak úgy itt lakhattok valaki házában, ráadásul egy ekkora házban. - próbált nyugtatni a barátnőm.
- Nem olyan rossz egyébként, csak azért tudom, hogy mégsem ez az otthonom és olyan elveszettnek érzem magam.
Anya megint elment a barátjával, azt mondta, ma ne várjam ébren. Aggódom picit, persze tisztában vagyok vele, hogy jól érzi magát ezzel a hapsival de azért féltem, főleg, ha ma ott is alszik vele valahol. De legalább neki jó estéje lesz.
- Na és.... - kezdi Sasha- mivan Stevvel? - néz rám csillogó szemekkel, válaszra várva.
Semmi?
- Semmi különös, jófej srác, kedvelem.
- Nem hívott még el?
- Hová?
Ekkor Sasha a szájához kapott. Valamit talán nem kellett volna szóbahoznia, azthiszem.
- Basszus, akkor tegyünk úgy, mintha most nem mondtam volna semmit.
- Ooké? - néztem rá - gyanakodó tekintettel.
Kis csend múlva felszólal.
- Tudod, így hogy most újra itt vagy az életemben, nem akarlak mégegyszer elveszteni.
- Ugyanmár, ne butáskodj nem is fogsz, hova mehetnék előled? - nevettem fel.
Lesütötte a szemét és a karkötőjét kezdte el piszkálni.
- Szeretnék veled őszinte lenni, de tudom, hogy ez a dolog nagyon felzaklatna, vagy rosszabb... többé nem akarnál velem szóba állni. - pillantott fel rám könnyes szemekkel.
- Hé - öleltem át szorosan - nincs olyan dolog, ami miatt nem állnék veled szóba! Bármi van, nekem elmondhatod és megoldjuk együtt.
Sasha mégerősebben viszonozta az ölelésem.
- Csak kérlek, hagyd, hogy majd akkor beszéljek erről, amikor készen állok rá. - mondta két szipogás között.
Együttérzően rámosolyogtam majd bólintottam egyet. Nem tudom mi lehet az a dolog, de ha idő kell neki, akkor én adok amennyit csak szeretne. Túl sokáig kellett nélküle elviselnem az életet és nem akarom újra.
Sasha este 11-ig volt nálam, megmutattam neki a jakuzzit, amire még csak én is pár napja tálaltam rá, megnéztünk egy-két filmet es nagyon sokat beszélgettünk.
- Minden rendben lesz?
- Igen és köszi ezt a napot csajszi. - kacsintott.
Imádom ezt a lányt, amilyen energia árad belőle egyszerűen elfeledtette velem minden problémámat. Hálás vagyok, hogy visszakaptam őt.
Megütögettem az ajtója tetejét jelezve, hogy indulhat, elhiszem, hogy minden rendben lesz az úton, majd elhajtott.
Sasha elment és helyét újra a szomorúság váltotta fel. Vettem egy jó meleg fürdőt, reménykedve, hogy kiáztatok magamból minden rosszat. A fürdés után kicsit jobban éreztem magam, már étvágyam is lett és felhívtam Lanat is, megkérdezni, hogy van mostanság.
A vele való beszélgetés után rájöttem, hogy szeptembertől egyetemre fogok járni, ide Washingtonba. Izgulok, félek és jót is érzek egyszerre ezzel kapcsolatban. Remélem, hogy az egyetem egy teljesen új kezdetet nyújthat nekem.
Az agyam azt mondta ne tedd, Jenna, de most a szívem vezérelte a lábaim és megint Dylan szobájában kötöttem ki. Kezemben egy pohárral és egy üveg borral amit a hűtőből csempésztem fel.
Lehuppantam Dylan ágyára majd kortyolgatni kezdtem. Nem tetszik nekem a bor, de most megmagyarázhatatlanul jólesik.
Szédültem picit, eléggé a fejembe szállt és tanakodtam magamban, hogy milyen ravaszul itatja magát ez a bor. Minél kevesebbet akarok belőle annál többet iszok. Mikor már a borosüveg tartalmának háromnegyede elfogyott, megálljt parancsoltam magamnak. Hátradőltem az ágyon és kiszúrtam egy nagy képet a falon. Dylan ballagó fotóját. Aranyosnak és ártatlannak tűnt de valószínűleg már akkor is volt dolga a lányokkal.
Mérges lettem? Nemtudom. Az alkohol sokféle érzelmet hozhat ki az emberből. Határozott haragot éreztem, haragudtam rá amiért ilyen gyerekesen távol tartja magát tőlem, miközben jól tudja, hogy engem akar. Engem akar. Valami butaságot vettem a fejembe és mielőtt gondolkodhattam volna, már Dylan számát csörgettem. Mentségemre szóljon, hogy még most rúgtam be másodjára, nem tudom kontrollálni a részeg énemet.
DYLAN:
Ez a buli valami förtelem. Nem akartam eljönni de a haverom nagyon erőlködött és mivel most nála húzom meg magam, nem volt választásom igazából.
Megittam pár felest, két slukknyit szívtam ebből a szarból is ami kb 5 ember szájában járt, de nem éreztem semmit.
- Hé édes - szólított le egy lány.
Ránézésre nem volt egy jó nő, de gondoltam egye fene, Jenna összejár egy lúzerrel akkor én miért ne húzzam meg ezt a csajt ?
A kanapén ültem és biccentettem neki, hogy jöjjön ide. Az ölembe huppant és máris rátapadt a nyakamra. Ringatózni kezdett az ölemben aztán mellém ült és kezével rámarkolt de idegesen pillantott rám, mikor nem érzett odalent semmit.
- Ez most komoly? - fakadt ki - meleg vagy ember, vagy mi?
- Inkább baszok meg egy csávót mint téged. - fintorodtam el ahogy közelebbről láttam az arcát.
Felálltam és inkább kisiettem az udvarra. Levegő kellett.
Hangosan felnevettem amikor felfogtam, hogy próbáltam élvezni de még csak fel sem állt mert nem tudok egy lányhoz sem úgy viszonyulni, mint Jennahoz.
Mi a fasz történik velem? Én, aki mindenkit sorban megdugtam, most meg nemhogy vágyat, inkább hányingert érzek ha meglátok a közelemben bárkit aki nem Jenna.
Nem lehetek szerelmes. Nem, egyszerűen nincs okom szerelmesnek lenni, miért legyek az? Ez a lány csak egy gazdag liba akinek most elválltak a szülei ezért a figyelem központjában van. De kit is baszok át, én adom neki a legtöbb figyelmet. Mi fogott meg benne ennyire?
Csörög a telefonom, nem nagyon akarom felvenni de mikor a mobilra pillantok, pislogok egyet,hogy tényleg Jenna nevét látom- e.
- Jenna? - szólalok meg elsőnek.
Csak halk kuncogást hallok.
- Jenna, minden oké?
YOU ARE READING
Beléd bonyolódva
Romance- Told le a nadrágod. - adtam ki az utasítást Dylannek. - Mi? - kérdezi hitetlenkedve. - Jól hallottad, vagy csinálunk valamit, vagy pedig kimész! - És a barátod ehhez mit fog szólni? Jenna mèg csak nem rég költözött Washingtonba egy zűrös csa...
