Beléd bonyolódva

76.rész

- Ne húzd ki a gyufát, tudod mire vagyok képes. - néztem mélyen a szemébe.

Olyan hangos nevetés tört ki belőle amitől megrezzent az egész ház. Miután jól a képembe röhögött, felszólalt.

- Csak azért voltál képes bármire is mert megvédtelek téged. Szerinted hányszor vittem el helyetted a dolgokat, úgy, hogy nem tudtál róla? - üvöltötte.

- Dolgokat? Ember, bármit is tettem csak is azért mert te megkértél rá!

- Nem azokról beszélek. Sok bajt hoztál rám kölyök.

- Ne merj így nevezni mégegyszer. - összeszorult a gyomrom ettől a becenévtől, mert minden undorító emléket visszahoz.

- Szóval nincs lóvé? - csapta össze a kezét miután visszacsúsztatta a pisztolyt a zsebébe.

- Nincs. Zárjuk le ezt itt, menj haza, felejtsük el ami volt és nem köplek be senkinek. - néztem mélyen a szemébe.

- Kinek köpnél be? Enyém a világ. - nevetett.

- Ha annyira tiéd a világ akkor húzd el a segged a házamból és keress más játszópajtást, mert végeztem veled. - rivalltam rá.

- Ezért is csíplek annyira mert indulatos vagy. Nem félsz. Bátor gyerek vagy kölyök. Annyira bátor, hogy szemrebbenés nélkül hátbaszúrtad az egyetlen embert aki kitartott melletted.

- Beteg vagy Carlos. Ne legyen ilyen élénk a fantáziád, mi sosem voltunk barátok. Kihasználtad a naivságomat.

- A kislány is naiv és bevette a sztorid, hogy csak meghúztál néhány jött-ment lányt?

Ahogy felhozta Jennát ez a szemét, nem tudtam tisztán gondolkodni, nem tudtam nyugodt maradni.

- Ne merészeld a szádra venni! - üvöltöttem rá.

- Elhitte? -nevetett - elhitte, hogy ennyi volt? Vagy elmondtad neki milyen mocskos kis köcsög voltál? Még az én szívem is megesett rajtuk olyan keményen bántál velük.

- Fogd be a pofád!- kiabáltam rá és tudatomon kívül is tettem felé egy lépést.

- Emlékszel kölyök? Arra a sok keserves sírásra amit vigyorogva hallgattál végig és ugyanúgy folytattad a kínzásukat? Emlékszel?

- Hallgass! - nem tudtam tovább hallgatni.

- Mi lenne ha kicsit megleckéztetném a csajodat amiért olyan rossz barát voltál?

- Kinyírlak!

Azzal neki szaladtam és behúztam egyet neki, akkorát, hogy megzúzódtak tőle a bütykeim.

Cápa a földre esett, a látványa annak, hogy csúnyan felszakadt a szája és ömlött belőle a bordópiros vér, akkora adrenalint adott, hogy abban a pillanatban úgy éreztem, bármire képes vagyok.

Mielőtt még összeszedhette volna magát, fölékerekedtem és megragadtam az ingét.

- Mondtam, hogy ne merd a szádra venni te szemét! - azzal ütni kezdtem mindkét öklömmel, jobbról-balról, ahol csak érte.

Arca már eltorzult a sok ütésemtől de az Istenért sem akart kidőlni.

Hirtelen előkapta a zsebéből a pisztolyt és azzal mért egy ütést az állkapcsomra. A nagy ütéstől azonnal elvesztettem az egyensúlyom és leesetem mellé a földre. A fejem majd szétrobbant az ütés fájdalmától, de ez sem tántorított el attól, hogy még ígyis kiálljak ellene. Viszont bárhogy próbálkoztam nem tudtam egyet sem bevinni neki, ekkor hirtelen mégegyet kaptam a pisztollyal.
Nem láttam tisztán, a homlokomon felszakadt húsból csak úgy dőlt a vér mindenhová, szédültem és úgy éreztem ennyi, itt a vég, meghúzza a ravaszt, ennyi volt.

Fölállt. Rám szegezte a pisztolyt.

- Te akartad ezt kölyök. Hálátlan kis senki - azzal a ravaszra tette az újját amit éppen meghúzni készült.

Ekkor eldördült egy lövés. Leszorított szemmel vártam hogy mi fog történni de csak vért éreztem szétterülni mindenhol magamon. Kinyitottam a szemem és már csak cápa elbicsakló testét láttam, homlokán egy lukkal.

Háta mögé pillantottam és az elsült fegyver mögött Santino állt ott.

Miután Carlos a földre hullott, Santino elfújta a pisztolya csövén kiáramló füstöt, elégedett pillantással nézett le cápa holttestére.

Lihegve dobtam magam hátra és a plafont bámulva ez az egyetlen gondolat járt a fejemben:  mi a fasz.

- Jó döntés volt, fiú. - szólalt fel Satino egy kis idő után. Kezemmel intettem neki, hogy ebben egyetértünk.

Nagy nehezen felültem és ahová csak pillantottam, mindenhová cápa vére volt tapadva.  A fal, a csillár, a kanapé, szőnyeg, de még a plafon is cápa vérétől vöröslött.
Hányinger kapott el, rég láttam már ilyen undorító dolgot. Feltápászkodtam nehezen.

- Köszönöm. - szóltam oda Santinonak aki mélyen a szemembe bámult.

Fütyült egyet, majd hirtelen kettő fiatal lány lépett be a lakásba és azonnal neki fogtak a takarításnak, egy férfi fogta és kivitte a holttestet...
Őket egy férfi követte aki egyenesen hozzám lépett és egy barna hatalmas megpakolt bőrtáskát hajított le elém.

- Mi ez?- néztem Santinora.

- A jutalmad. Kereken 1 millio dollar.

Hirtelen lesokkoltam a hallottaktól.

- A másik pedid... folytata -El kell költöznöd Dylan, mégpedig egyedül.