- Ki az a cápa? - kérdezte anya szeppenten mikor már egy jó ideje csak bámultunk egymásra Dylannel.
- Jenn, vidd anyádat valahova mert ez a faszfej szerintem már úton van ide.
Kirázott a hideg. Eszembe jutott Carlos hűvös tekintete, a hátborzongató akcentusa amihez egy félelmetes mély hang társul, az a csúnya, mély heg a szemöldökén és az idétlen vigyora amitől kilátszik három aranyfoga is.
- Hova menjünk? Nem keverhetem Sashat is bajba. - fogtam meg a homlokom amin már éreztem a hideg verejtéket.
- Nemtudom, Jenn, nincs időnk. - sürgetett. Pattanj kocsiba és menjetek, most!
- Nincs jogsim!
- Szard le, nem akarom, hogy kinyírjon titeket.
Anya ekkor kicsit elvesztette az egyensúlyát de Dylan utána kapott, nehogy elessen. Gondolom leesett neki ennyiből, hogy valami nagyon nem oké és hogy ez a bizonyos cápa egy baromira veszélyes alak.
- Majd én vezetek, menjünk! -szólt rám anya ahogy összeszedte magát majd húzni kezdett a hátsó ajtó felé.
- Szeretlek. - suttogtam Dylannek.
Ebben a pillanatban tisztában voltam vele, hogy talán sosem látom őt.
Kiértünk a garázsba majd azonnal bepattantunk az apámtól kapott kocsiba. Mentünk, de nem tudtam, hogy hova. A szívem egyik darabja pedig ott maradt bent Dylannel.
DYLAN:
Jenn kétségbeesett tekintete, ahogy suttogta, hogy szeretlek, olyan volt, mintha az utolsó pillanataink lettek volna. Nem keríthet hatalmába ez az érzés, most az egyszer tisztán kell gondolkodnom.
Visszahívtam cápát.
- Mindjárt ott vagyok. - kiabálta jókedvűen a telefonba amitől azonnal olyan ideg kapott el, amitől vöröset láttam.
- Várlak. - mondtam higgadtan, azzal letettem a hívást.
A szobámba felérve elkezdtem keresni a fiókomban a pisztolyom de sehol sem találtam. Nem maradt sok időm és fegyver nélkül nem érek sokat cápával szemben. Persze holtra tudnám verni de nem egyedül jön és ha bármit is próbálok cselekedni ellene, szitává lő.
- Basszameg! - üvöltöttem hangosan, ahogy kirántottam a helyéről a fiókot. Nagyot csattant a földön és ez a hang arra emlékeztetett, mikor elsütnek egy pisztolyt.
- Nem lehet itt a vége, nem hagyhatom magára Jennát. - ez a gondolat járt a fejemben, ahogy Santino számát csörgettem.
Végzetes hibát követek el, ha belekeverem a mexikói maffiát, de nincs más választásom.
- Mondd. - szólt bele Falco a telefonba.
- Falco, basszus - sóhajtottam egy nagyot, ahogy meghallottam a hangját - gáz van, nagyon nagy gáz.
- Gyere el ha kell valami. - mondta hűvösen.
- Nem, baszki, nem cucc kell. Mondd Santinonak, hogy benne vagyok.
- Már vártam ezt a mondatot. - nevetett fel elégedetten.
- Siessetek, hozzám jön, néhány perc és itt van.
- Szólok a fiúknak. - azzal letette.
Ez az első alkalom, amikor nem tudom, hogyan tovább. Nem félek tőle, de cápa nem stratégiai játékos. Nem fog azon agyalni, hogy mi a megoldás erre. Jól tudja, hogy nem tudom visszaadni azt a pénzt, nem is akarom. Ezért a legkönnyebb módszerét veti be, kinyír egy pillantás alatt és belőlem csinál pénzt. Szó szerint belőlem.
Nem félek a haláltól. Nem félek semmitől, kivéve azt, hogy Jenna nélkül kell lennem. Vele a poklot is átvészelem de ha meghalok, már nem látom többé, nem tudok rá vigyázni és megadni neki azt, amit megérdemel. Az egész világot megérdemli és én baromi önző vagyok, mert nem akarom, hogy más tegye boldoggá. Nem veszíthet el, ahogy én sem őt, nem engedhetem.
Ekkor hirtelen kicsapódott a bejárati ajtó, tudtam, hogy itt van. Vettem egy mély levegőt majd lesétáltam a földszintre közben próbáltam nyugodt lenni. Elkellett volna valamit szívnom előtte, talán kettőt is.
- Ide a pénzem Dylan, nem menekülhetsz tovább. - szólalt fel, amint meglátott.
- Nem tudom odaadni. - válaszoltam higgadtan.
- Adtam időt, bíztam benned, hittem benned.
- Annak az időnek már vége. - vetettem oda.
- Vége? Számodra vége. Nekem nincs vége.
- Vége.
- Nincs vége. - üvöltötte - emlékszel? Mikor senkid nem volt akkor csak én voltam, megtanítottalak élni, pénzeltelek, magamhoz vettelek. Aztán te? Átvertél. Hátba szúrtál.
- Magadhoz vettél? - nevettem fel - csak egy fegyver voltam neked amit bármikor bevethetsz. Megtanítottál élni? Miattad van olyan múltam ami még mindig kísért mikor aludni próbálok.
- Kísért? Mégis élvezted minden percét. - nevetett gúnyosan.
- Mert elhitetted velem, hogy ez jó nekem. Gyerek voltam még te szemétláda. - üvöltöttem.
- Ahhoz képest profi módon tetted tönkre azokat a lányokat. - vigyorgott nekem pedig az egyetlen vágyam az volt, hogy letöröljem a képéről.
- Mit akarsz most tőlem?
- A pénzem. De ha nincs az sem gond, jó gyerek vagy te Dylan. Mindig is sok pénzt hoztál nekem, most is kaszálok veled, már találtam a veséidre vevőt. - nevetett fel.
Keserű ízt éreztem a számban, agyaltam, hogyan támadhatnék rá mielőtt még előrántaná a pisztolyt.
Lassan tettem felé egy lépést.
- Emlékszel erre? - nyúlt azonnal a zsebébe amiből elővett egy Desert Eagle-t - ezzel a kicsikével lőtted át a kopasz térdét.
Undor fogott el, ahogy a fegyverre pillantottam.
- Nem emlékszem. -nagyon is emlékeztem.
- Pedig nagyon büszke voltál arra a lövésedre.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Beléd bonyolódva
Romance- Told le a nadrágod. - adtam ki az utasítást Dylannek. - Mi? - kérdezi hitetlenkedve. - Jól hallottad, vagy csinálunk valamit, vagy pedig kimész! - És a barátod ehhez mit fog szólni? Jenna mèg csak nem rég költözött Washingtonba egy zűrös csa...
