Beléd bonyolódva

45.rész

Jenna:

Sasha után kutattam, mikor megláttam kint ücsörögni Dylannel. Mosolyogtak. Dylan nem szokott csak úgy mosolyogva beszélgetni mindenkivel. Igaz, hogy Sasha meleg de egyből az ugrott be, hogy mivan, ha mégsem teljesen az? Dylan elcsavarta a fejét? Bosszúból? Steve miatt? Kinézem belőle.

Nem avatkoztam közbe, inkább visszafordultam és valami piáért kezdtem kutatni.

- Hát itt vagy. - hangzott fel Steve hangja a hátam mögül.

- Neharagudj, csak Sashat kerestem de nem találom.

Valójában már vagy háromnegyed órája magára hagytam Steve-t, ugyanis ha mégtöbb időt töltünk el együtt, azzal csak  mégjobban összetöröm a szívét, hiszen Dylant szeretem. Még ha nem is szerethetem, akkor is és én nem tudok több embert szeretni egyszerre.

- Beszélhetnénk valahol, ahol csendesebb?

- Persze.

Majd megfogta a kezem és felvezetett a lépcsőn. Egy szobához vezetett.

- Nos, miről szeretnél beszélni? Itt elég csend van. - néztem körbe a szobába, ahol minden bútor le volt takarva lepedőkkel.

- Igen, itt tényleg jó nagy a csend - mosolyodott el, ahogy gyorsan ő is körbevizslatta a szobát.

- Szóval?

- Szóval... 3 nap múlva lesz a nagy meccsem, nem tudom emlékszel- e még rá, de múltkor beszéltük.

- Igen, emlékszem.

- Szeretném, ha ott lennél. Nagyon fontos ez a meccs számomra és ha ott leszel, akkor biztos minden jól sikerül majd - fogta meg a kezem.

- Nagyon szívesen elmegyek. - mosolyogtam vissza rá.

Az a helyzet, hogy Steve-vel semmi baj nincs. Már-már szinte hibátlan. Helyes és kedves, egy szóval sem tud megbántani és olyan figyelmes mint senki más. Jó az illata és magas. Jól nevelt és elképesztően tehetséges srác. Miért nem elég ez nekem?
Miért nem tudok egy ilyen fiút szeretni mint ő? Csak nézek rá és látom azt az őszinte mosolyt az arcán. Azt az édes és ártatlan mosolyt. De mégis Dylanhez húz a szívem akkor is, ha szöges ellentéte annak, ami nekem való. Vagyis szöges ellentéte Steve-nek.

- Adhatok egy puszit az arcodra? - kérdezte kikerekedett szemekkel.

Hezitáltam, de igent mondtam és adott egy apró puszit az arcomra, a szám közelébe. Az illata teljesen magával ragadott ezért adtam egy puszit a szájára.

- Bocsi, én csak...- kaptam észbe.

- Nehogy bocsánatot kérj, annyiszor kaphatsz le amennyiszer csak jólesik. - nevetett fel ezért énis megkönnyebbülve nevettem el magam.

- Lemehetnénk mostmár? Ez a hely elég para - néztem körbe mégegyszer a horrorfilmbe illő helyiségben.

- Menjünk - nevette el magát majd kézen  fogva kivezetett a szobából.

- Itt vagytok - futottunk össze a lépcsőn Sashaval.

- Minden oké? - a barátnőm szemei beesettek és pirosak voltak, kábának tűnt.

- Már miért ne lenne? - nézett vissza rám tág pupilláival.

- Remélem.

Azzal én, Steve és Sasha lesétáltunk a földszintre, mikor hirtelen megpillantottam Dylant. A szívem hevesen kezdett verni. Mindig ez történik, ha meglátom őt.

- Azthiszem én haza indulok srácok, majd üzenek. Adtam egy ölelést Sashanak, majd Stevenek és megindultam Dylan felé.

- Jól elbújtál - szóltam oda a sarokban ácsorgó Dylannek.

Dylan kikerekedett szemeivel nézett vissza rám, és én imádom ezt a nézést.

- Nem bújtam el, te tűntél el egész napra.

- Mit szólnál ha hazamennénk?

- Azthittem a barátod visz haza - dobta oda mogorván.

- Nem jól hitted.

- Egész nap nem is kerestél és most vigyelek haza?

- Igen - válaszoltam nyugodtan.

- Hát az szar, mert én még maradni akarok.

Olyan szexi amikor mérges. Közelebb léptem hozzá és a füléhez hajoltam.

- Menjünk haza és csináljunk valami  izgit - súgtam a fülébe.

Láttam a karján, hogy mennyire libabőrös lett.
Egy pillanatig  bámult rám majd semmit sem szólt csak elindult a kijárat felé.  Követtem őt. Bepattantunk a kocsiba és már el is indultunk, de még mindig nem szólt egy szót sem.

- Jól érezted ma magad? - kérdeztem végül.

- Baromira.

- És az nem érdekel, hogy én jól éreztem - e magam?

- Nem, mert biztosra veszem, hogy jól elvoltál a kis hapsiddal.

Elkuncogtam magam a kitörésén. Kis csend után újra felszólalt.

- Nem értem mit eszel rajta.

- Steven?

- Igen. Bejön ha egy csávó levan sápadva és úgy fest mint egy kibaszott zombi?

- Nem néz ki úgy mint egy zombi, ne sértegesd.

- Jaj neharagudj, a hercegedről csak jót vagy semmit igaz?

Nem bírtam tovább, elnevettem magam ezen a kis féltékenységi rohamán. Úgy imádom.

- Most miért nevetsz? Szerinted ez vicces?

Nem szóltam semmit, csak mosolyogva bólogattam.

- Haha. - erre mégjobban nevetni kezdtem.

- Jenna elég ez kurvára nem vicces - emelte fel a hangját.

- Szexi amikor dühös vagy. - jelentettem ki mosolyogva.

- Tetszik? - mosolyodott el végre ő is.

- Fogalmad sincs, hogy mennyire.

Kezdett jobb hangulatban lenni ezért szóba hoztam Stevet.

- Steve nem az a haragos fajta - sandítottam Dylanre, hogy láthassam megint eltorzulni az arcát, ahogy kiejtem a srác nevét.

- Akkor most helyette is szétkeféllek Jenna. - taposott a gázra.