Álarc mögé rejtőzve/F1 fanfiction

4.fejezet

A versenynap

Hűha, csak úgy repült a hét. És ahogy repült a hét, Anika is annyira mondogatta, hogy mondjam már ki, hogy szerelmes lettem Fernando-ba. Mindezt természetesen azzal indokolta, hogy mióta a közelében vagyok sokkal felszabadultabb lettem.

Emma: Azért vagyok ilyen mert végre kimozdultam otthonról és nem a szobámban depizek az exem miatt.

Anika: Valóban? Szerdán, amikor már csak azt láttad, hogy Alonso összetört autóval csúszik be a boxutcába, te majdnem ott kaptál idegsokkot. Pedig mindig én voltam az ijedősebb.

Emma: Csak megijedtem, mindenki megijed ilynnél.

Anika: De nem úgy mint te. Ismerd be végre szereted őt.

Emma: Anika állj le, semmi kedvem 1 hónappal a megcsalásom után ilyeneket mondani. Lehet te nem tudod milyen érzés mert az utolsó szakításod békésen lezajlott, de engem megcsaltak és az nagyon szar érzés!

Ritkán hagyok ott barátokat, de most kellett a távolság. Úgy érzem Anika nem fogja fel mekkora seb van most a lelkemen, ami még nem gyógyult be. Nem akarom, hogy bármi megismétlődjön ilyen rövid időn belül. A boxutcába mentem. Itt állok a falnál és csak nézek előre a távolba. Lehúzom ezt az átkozott maszkot is, alig kapok benne levegőt.

Fernando: Hát te, hogy hogy egyedül?

Kicsit hirtelen ért, hogy itt van melettem.

Emma: Ezt hogy érted?

Fernando: Csak mert eddig egész héten a barátnőddel láttalak, hol hagytad?

Emma: A paddockban, kicsit haragszom rá.

Fernando: Elszeretnéd mondani?

Rá néztem. A szemében ugyan az a kedvesség és aggódás volt mint évekkel ezelőtt.

Emma: Köszi, de ezt most nem, elvégre a legutóbbi segítség nyújtásod is, hogy végződött.

Fernando: Akkor már inkább a stressz beszélt belőlem a sikertelenségek miatt, de ne mond, hogy nem volt igazam.

Szó mi szó, mostmár belátom. 2018-ban a szezon második felében kaptunk össze. Esteban azt mondta nem akarja, hogy tovább barátkozzak a spanyollal, mert úgy érzi kibeszélem őt. Akkor még naivan azt gondoltam tényleg így van, ezt elmondtam Fernando-nak aki természetesen felhúzta magát ezen és kijelentette nekem, hogy én csak Esteban játékszere vagyok.

Emma: De azért te is elég keményem megneveztél engem.

Fernando: Igen tudom, azért bocsánat, utána megbántam, de aztán ugye már nem álltál velem szóba.

Erre sajnos nem tudom mit válaszoljak, bedobok valami ide illőt, ami mégis téma terelő, valamennyire.

Emma: A beszélgetések veled, azért hiányoztak.

Fernando: Az nekem is, de igazából te hiányoztál a legjobban.

Azt hittem rosszul hallok, tágra nyílt szemmel néztem rá, mire kissé megijedt.

Fernando: Ez rosszul esett? Akkor ne haragudj, csak hirtelen kimondtam.

Emma: Nem, semmi baj, csak nem gondoltam, hogy így érzel irántam.

Fernando: Megmondom az őszintét, amikor szakított velem a barátnőm, elgondolkodtam azon, hogy ha kell elrabollak, de nem fogom sokáig tétlenül nézni, ha boldogtalan vagy Esteban mellett.

A szavai tényleg őszinték voltak és már kezdem úgy érezni Anika-nak igaza van, Fernando közelében sokkal boldogabb vagyok, talán azért mert ő mindig őszintén kimondta amit akart és nem hazudott nekem a barátságunk alatt.

Emma: Érdekel még mindig miért vesztem össze Anika-val?

Közelebb lépett, és levette a maszkját

Fernando: Csak ha elszeretnéd mondani.

Én is tettem egy lépést felé.

Emma: Szerinte szerelmes vagyok beléd.

És ekkor gyengéden megcsókolt.

Fernando: Szerintem igaza van. Szeretlek Emma