Álarc mögé rejtőzve/F1 fanfiction

23.fejezet

Csenge

Ghost-Square Hammer

El is telt a mai teszt nap. Egész gyorsan, és az Alpine eddig jól megy a teszteken, legalább is Alonso teljesítménye szuper. Ocon meg...vele nem foglalkozok. Bár a nap fénypontja, az volt hogy Emma odajött hozzám és beszélgetett velem, először furcsa érzés volt, de aztán egész jó lett a végére. Plusz most ahogy bekapcsoltam a zenét észre is vettem, hogy visszajelölt instagramon. Én úgy döntöttem még maradok kicsit a pályán, amúgy se kell sehova sietnem. Csak üldögélek a pitwall-on és éneklek néhány sort a dallban, és nézem a naplementét. Milyen csodálatos...volt. Valaki elállta a napot. Ja csak Emma az. Lekapom a fejemről a hallgatómat.

Csenge: Azt hittem már elmentél.

Emma: Nem, Fernando még beszélget a mérnökével majd utána megyünk.

Csenge: Hát igen, ő mindig szereti részletesen tudni az adatokat.

Kicsit gondolkodok, hogy mit kéne mondanom miközben Emma leült mellém.

Csenge: És egyébként, hogy jutott eszedbe, hogy beszélgess velem?

Emma: Hát, őszintén mondva, tegnap sokan mondtak sokfélét rólad, és tudni akartam mit kéne elhiggyek.

Csenge: És, mire jutottál?

Emma: Hát amit az a angol srác mondott azt csak azért mondta, hogy téged felhúzzon.

Csenge: Hát...végülis tényleg azért mondta.

Emma: Ezt kicsit érdekesen mondtad.

Mit akar tőlem Emma? Bár ez nem nagy dolog, hisz tényleg nem történt semmi olyan.

Csenge: Véleményem szerint az, hogy mérgedben mondasz mindenfélét az osztálytársaidnak és néhányat a kelleténél kicsit jobban megsebesítesz, az nem minősül gyilkossági kísérletnek.

Emma: Ki se néztem volna belőled a gyilkolási szándékot.

Csenge: Annyi történt, hogy kettőnek szétzúztam az orrát, egynek kirúgtam a helyéről a térdét és hármat lelöktem a táborhely betonozott domb részén.

Emma: Nahát, elég érdekes.

Csenge: Tudod nem voltam mindig ilyen, legalább is amíg nem kezdtem meg a sulit. Soha nem ártottam senkinek se, de valahogy a többiek azt élvezték,ha engem bánthatnak. Minden évre kijutott nekem valami, már kezdve azzal, hogy mindig páratlanul voltunk az osztályban. Én voltam aki mindig egyedül ült a padban vagy egyedül ácsorgott a folyosón vagy az udvaron.

Emma: Nem lehetett túl könnyű.

Csenge: Nem lett volna baj, csak a többiek rájátszottak mindig. Hogy őszinte legyek számomra a tavalyi év jó is volt meg nem is.

Emma: Hát szerintem sokan voltak így.

Csenge: Én úgy értem, hogy tanulás szempontjából. Az online oktatás meg ez az egész karantén nem volt jó, meg az se, hogy távol voltam a családomtól, de az osztálytól való távollét az kifejezetten szuper volt.

Emma

Lekéne itt állnom, vagy még kérdezzek tovább? Eddig egész jól megnyílt nekem, nem kéne most elveszítenem. Megkell próbálnom.

Emma: Elkaptad a betegséget és azért nem lehettél a családoddal?

Elég gyanakodva nézett rám majd úgy tűnt, hogy lenyugodott, mert ezt mondta.

Csenge: Nem, szerencsére nem. Az a helyzet, hogy a kiránduláson történt incidens után, kihívták a zsarukat, és természetesen rögtön pszhihológiai vizsgálatot végeztek el rajtam. Az eredmény pedig, hát elég hevesen reagáltam mindenre, főleg amikor elmondtam mikor volt legutoljára, hogy igazán felhúztak engem, mert egyébként kiránduláskor kilopták a chips-met, meg az üdítőmet a hátizsákomból, és meg is ették, meg megitták.

Emma: És a kirándulás előtt mikor volt?

Csenge: A kirándulás előtt egy hónappal. Volt egy iskolai gála, néha szerveztek ilyet, és minden osztálynak kellett valamilyen szinten szerepelni. De amelyikbe én jártam ott kijelentették, hogy nem akarnak, nem érdekli őket, de én nem akartam, hogy leégjünk az egész gimi előtt, ezért elvállaltam, hogy képviselem az osztályt. A kedvenc rock bandám egyik dalát adtam elő a bátyám és a bandája segítségével. Aztán mikor befejeztük és tapsoltak az osztályok, a semmiből a fejemre ömlött egy vödör vörös és egy vödör fekete festék. Az osztályom tette. Rajtam röhögött mindenki. Fél éven át festékes volt a hajam, annyira befogta.