Álarc mögé rejtőzve/F1 fanfiction

25.fejezet

Március 27. szombat

Te jó ég! Már itt tartunk, hogy a szezon első időmérőjét futják ma! Olyan izgatott vagyok, de persze Fernando izgatottabb nálam. Bár mielőtt elérkeztünk volna ehhez a naphoz, volt egy igen érdekes beszélgetésem Csengével csütörtökön.

2 nappal korábban

Mondhatjuk, hogy a versenyhétvégéken ez a leguncsibb nap. Ilyenkor tudják le a versenyzők a kötelező sajtótájékoztatót és egyéb interjúkat.

Fernando: Biztos elleszel? Nem hiszem, hogy sok mindent tudnál csinálni.

Emma: Szerintem Csengének nincs sok dolga ma, majd megkeresem és beszélgetek vele.

Fernando: Ahogy gondolod, ha netán nincs most kint menj vissza a hotelbe, ne untakozz itt.

Emma: Rendben, majd küldök egy üzit ha visszamegyek.- mondtam majd maszkon keresztül ugyan, de adtam egy puszit az arcára.- Nagyon szeretlek.

Fernando: Én is téged.- mondta miközben ő is megpuszilt engem.- Így azért nem az igazi.

Emma: Tudom, de nem szeretném, ha Carlos-ék megint röhögve mennének el mellettünk.

Fernando: Azt azért én se.

Dobott még egy búcsú puszit és bement a motorhome-ba, én pedig a boxutca felé vettem az irányt. Mindenképpen beszélni akartam Csengével, ugyanis a tesztek utáni 1 hétben alig láttam, ha láttam is akkor hát...majd hátha elmondja.

Mikor a boxba értem meg is láttam Csengét a falon üldögélni, a fejhallgatót meglátva rögtön tudtam, hogy épp valamilyen zenét hallgat, ezért nyugodt tempóban közeledtem felé hátha időközben megfordul.

Csenge

MandoPony-Noticed

Csenge: But I just want to be noticed I only crave your gaze, but when you look away from my display it sends me in a craze. And I just want you to notice I just want everyone to know, but now my heart is dark my bite is worse than my bark, I just wanna put on a show...ÁHHH!- kiáltottam mikor megfordultam mert nem gondoltam, hogy Emma mögöttem van.

Emma: Jó ég! Nem esett bajod?- kérdezte miközben mászott át a falon ahonnan én leestem.

Csenge: Pont a kulcscsomómra. Emma légyszi legközelebb ne kommandózz mögém.- mondtam a végét nevetve miközben felültem.

Emma: Ne haragudj, azt hittem hamarabb megfordulsz

Csenge: Ha zenét hallgatok plusz még énekelek is akkor ne számíts ilyesmire.

Emma: Ezt megjegyzem.

Mondta majd leült mellém a falhoz.

Csenge: Te mit csinálsz itt? Szerelmed ma eléggé elfoglalt úgy tudom.

Emma: Ez igaz, de úgy látom a barátnőm ráér.

Csenge: Volt egy megbeszélés és annyi, igazából nem kéne itt lennem, de ha már üres a boxutca akkor kihasználom.

Emma: Igen azt hallottam.

Csenge: De feltételezem nem ezért kerestél meg.

Láttam az arcán, hogy igazam van, na akkor jöhet a kérdés.

Csenge: Mit akarsz megtudni?

Emma: Semmi olyan, csak mit csináltál múlt héten?

Csenge: Miért?

Emma: Csak mert nem láttalak sokszor, csak kétszer este amikor futottál a parton.

Na most mit mondjak, az igazat vagy gyorsan találjak ki valami hihető baromságot.

Csenge: Hát...esténként futni voltam...napközben a jelentéseket gépeltem táblázatba...meg elvoltam...

Emma: Oké rendben, de minden oké? Amikor láttalak nem néztél ki jól. És kérlek ne mond, hogy nincs semmi baj.

Oké ez nem vált be, átlát rajtam.

Csenge: Nem hiszem, hogy ezt elakarom mondani neked, ez nem olyan dolog.

Emma: De nem nevetnélek ki meg semmi...

Csenge: AZT MONDTAM NEM!- kiabáltam Emma-nak miközben ingerülten felálltam, de rögtön el is szomorodtam. Utálok így beszélni azokkal akik segíteni akarnak.- Kérlek Emma, most menj el.