Álarc mögé rejtőzve/F1 fanfiction

31.fejezet

Elena arcáról azonnal leszáradt a vigyor és kiült rajta a félelem.

Csenge: Csak a szád nagy, vagy meg mersz fordulni?

Elena kővé dermedt, mire Csenge kisétált a háta mögül végig mérve őt.

Csenge: Te rólad hamarabb lehet elképzelni, hogy nyaliznál a vezetőség előtt azért, hogy a szerelmed ne kerüljön bajba. Sőt most is megvádolhatnálak.

Elena megrázta a fejét és teljesen meglepődve nézett Csengére.

Elena: Mégis milyen alapon???

Csenge: A csapat figyelmének elvonása, a munka zavarása, stb.

Elena: Mégis milyen bizonyítékod lenne???

Csenge: Elég csak rád nézni.- mondja undorral a hangjában, majd közelebb lép és megragadja Elena dzsekijének a gallérját.- Ha még egyszer rátámadsz Emmára, nem leszek többet ilyen kedves. Világos?

Elena remegve bólogatott, majd mikor Csenge elengedte elszaladt Ocon pilótaszobájába.

Csenge: Jó vagy?

Emma: Persze, de nem lesz ebből baj?

Csenge: Elme bajosnak vagyok feljegyezve, egy-két dühroham bőven belefér, a gyógyszerem egyik mellékhatása az ingerlénykenység.- kacsint rám, de engem nem annyira nyugtat meg.

Emma: Nem akarom, hogy miattam bajba kerülj.

Csenge: Ki mondta, hogy miattad tettem? Provokált azzal, hogy manipulálhatónak tart engem.

Emma: Oké, de azért vigyázz.

Csenge: Engem ne félts.- mondja majd elsétál.

Fernando egy jó 20 perc után került elő, látszott rajta, hogy lefárasztották a riporterek.

Emma: Jó sokat kérdeztek tőled.- mondom mikor leül mellém.

Fernando: Inkább csak hosszúkat, főleg a régebbi riporterek. Kitapasztalták, hogy egy hosszú kérdésbe beletesznek kb. három-négy rövidet.- mondja és ráhajtja a fejét a vállamra. Olyan aranyos ilyenkor.

Emma: Majd visszaszoksz.- mondom és közben simogatom a karját.- De alapjáraton jól érzed magad?

Fernando: Kicsit sajog az arcom, de minden rendben.- mondja becsukott szemmel.

A falnak dőlve ülünk csendben, nagyjából 30 másodpercig mert, hogy valaki úgy döntött beront hozzánk.

Alberto: Figyu jöttök már vagy mi?- ki más mint Alberto.

Fernando: Adj egy percet.

Alberto: 3 perccel ezelőtt is ezt mondtad.

Fernando sóhajtva levette a fejét a vállamról és kissé durcásan nézett rá barátjára. Próbálok nem látványosan nevetni, de nem könnyű. Ők ketten képesek "megölni" egymást.

Alberto: Na, ne nézz így hanem öltözz át és menjünk.

Fernando: Jó, jó. Mi van veled?- kérdezi Fer miközben leveszi a fejéről a baseball sapkáját.

Alberto: Semmi, csak ha már nincs dolgod, akkor ne maradjunk itt. Na igyekezz.- azzal távozik.

Fernando csak mosolyogva rázza a fejét és elkezdi lehámozni magáról a versenyoverálját és a tűzálló aláöltözéjét is.

Fernando: Mi az min nevetsz?

Emma: Rajtatok, rémesebbek vagytok mint a tíz éves gyerekek.

Fernando: Hát ez van, ilyenek vagyunk.- mondja és már át is öltözött.

Emma: És én pont ilyennek szeretlek titeket.

Fernando erre megfogta a kezem magához húzott és lágyan megcsókolt. Minden benne volt. Szerelem, szenvedély, gyengédség, és érzelem. És én így szeretem őt.