Álarc mögé rejtőzve/F1 fanfiction

5.fejezet

Fernando

Mióta csak megláttam itt a pályán Emma-t azon gondolkodtam miként beszélhetnénk négyszem közt. Állandóan a barátnőjével volt, plusz kitudja mennyire bántottam meg a múltban, de most itt van előttem pár lépésnyire egyedül. Rajta Fernando most vagy soha. Oda sétáltam hozzá, kissé meg is lepődött. Elkezdtünk beszélgetni, kicsit összekapott a barátnőjével, ezért van most itt. Én persze rögtön felajánlottam, hogy elmondhatja mi történt.

Emma: Köszi, de ezt most nem, elvégre a legutóbbi segítség nyújtásod is, hogy végződött.

Fernando: Akkor már inkább a stressz beszélt belőlem a sikertelenségek miatt, de ne mond, hogy nem volt igazam.

2018-ra már belefáradtam a rossz eredményekbe és a csapatoktól kapott üres ígéretekbe, ezért kerestem más kihívásokat, most is azért vagyok itt. De akkor amikor Emma közölte velem, hogy nem barátkozhatunk többet, mert csak kibeszéljük Esteban-t, ott elszakadt nálam a már amúgy is vékony cérna szál és olyat mondtam amit Emma elviharzása után meg is bántam. Aztán hirtelen ki mondta azt ami reményt keltett bennem, hogy elmondjam amit évek óta tartogatok magamban.

Emma: A beszélgetések veled, azért hiányoztak.

Fernando: Az nekem is, de igazából te hiányoztál a legjobban.

Láttam rajta a teljes meglepődést, basszus minek mondtam ezt ki?

Fernando: Ez rosszul esett? Akkor ne haragudj, csak hirtelen kimondtam.

Emma: Nem, semmi baj, csak nem gondoltam, hogy így érzel irántam.

Jó van még esélyem, akkor most. Összeszedetten és higgadtan.

Fernando: Megmondom az őszintét, amikor szakított velem a barátnőm, elgondolkodtam azon, hogy ha kell elrabollak, de nem fogom sokáig tétlenül nézni, ha boldogtalan vagy Esteban mellett.

Minden az arcára van írva. Rátapintottam a lényegre. Továbbra is nyugodtan figyeltem mit fog reagálni.

Emma: Érdekel még mindig miért vesztem össze Anika-val?

Közelebb léptem, le is vettem ezt a hülye maszkot nem kell az most ide.

Fernando: Csak ha elszeretnéd mondani.

Ő is tett egy lépést felém.

Emma: Szerinte szerelmes vagyok beléd.

Bizonyítottam barátnője igazát. Megcsókoltam.

Fernando: Szerintem igaza van. Szeretlek Emma.

Csókunk gyengéd mégis szenvedélyes, nem akartam őt elengedni soha többé. Néhány perc után viszont muszáj voltam elengedni, mert azért nem szeretném, hogy valaki meglássa.

Emma: Én is szeretlek téged.

Emma

Fernando vallomása új gondolatokat ébresztett bennem. Lehet csak tényleg nem mertem elmondani magamnak, és ez kellett hozzá? Egyenlőre megkeresem Anika-t, bocsánatot kérek tőle, végig nézem az örömtáncát és végig gondolom, hogy legyen tovább. Meg is találtam a csapat motorhome-ban.

Emma: Szia.

Anika: Szia. Figyelj......

Emma: Sajnálom.

Anika: Tessék? Nekem kéne bocsánatot kérnem tőled.

Emma: Nem, nekem kell kimondanom. Végig igazad volt.

Anika: Ezt úgy érted, hogy?

Emma: Szeretem Fernando-t, és ő is szeret engem.

Anika: Akkor már értem mit keres az álladon a maszk.

Emma: Basszus, úgy maradt?

Miközben Anika próbál nem látványosan röhögni, gyorsan felhúzom a védőeszközt az arcomra.

Emma: Jó, hogy nincs tömeg, bár akkor már hamarabb feltünt volna.

Anika: Csak nem volt a vallomás mellett egy kis puszi-puszi?

Emma: De igen. Most, hogy kiderült megint igazad van, járd el a táncodat és utána csináljunk még valamit délutánig.