Álarc mögé rejtőzve/F1 fanfiction

16.fejezet

Hosszú volt a mai nap, főleg az utazás miatt. Mikor felértünk a szobánkba a telefonom csörögni kezdett.

Fernando: Szüleid?

Emma: Nem. Anika.

Telefon:

Emma: Hallo?

Anika: TE MÉGIS MIKOR AKARTAD ELMONDANI?!

Emma: Micsodát?

Anika: Hogy hogyan lehet ilyen jó lelkü pasid. Ma kaptam meg a jó hírt.

Emma: Ja. Hát, úgy voltam vele legyen meglepetés.

Anika: Ráadásul itt maradhatok Amerikában.

Emma: Annyit elmondhatok utólag, hogy én semmiről se tudtam.

Anika: Persze tudom, de ez. Hát nem is tudom mit mondjak.

Emma: Azért majd ne akard tőlem ellopni.

Anika: Azt majd még megbeszéljük.

Március 10.

Hát igen Anika nagyon izgatott volt akkor és szerintem még most is az. Jelenleg egyedül üldögélek itt a szobában mert Fer Edoardo-val elment edzeni. Mi mást is tennének. Pozitívum, eddig nem találkoztam Esteban-nal, ami meglepő is, mert már szinte az egész mezőny itt van. Mindegy, úgyis az lenne, hogy felidegesítem magam. Túlléptem rajta, kész vége. Gondolataimnak az ajtó nyitódás vetett véget. Odafordultam és egy kifáradt Fernando-t láttam.

Emma: Csak nem megfuttatott?

Fernando: Egy kicsit. Kérdezte kipróbáljunk-e új gyakorlatokat, én meg erre azt mondtam: "várjál már, hát még csak most jöttünk le", néha egy igazi hajcsár bír lenni.

Kuncogva oda sétáltam, és megöleltem. Ilyenkor szokott a legszexibb lenni.

Emma: Voltak lent mások is akiket nyúztak a fizikoterepautáik?

Fernando: Hogyne lettek volna. Volt olyan zöldfülű aki be is mert szólni nekem.

Mióta biztos volt, hogy Fernando visszatér az F1-be, azóta aki csak tudja a korával piszkálja. Nem annyira meglepő egyébként. Manapság nem jellemző, hogy valaki így közel a 40-hez még  itt van a király kategóriában. De Fer eldöntötte, hogy ő már pedig nem foglalkozik ezzel és megmutatja, hogy van még olyan jó mint évekkel ezelőtt. Végül is félig már bizonyította. A balesete után 1 hónappal már vezetni fogja a versenyautóját.

Emma: Pénteken majd kikísérjelek a pályára?

Fernando: Ha van hozzá kedved. De ott már akkor kiderül, hogy együtt vagyunk.

Emma: Akkor kiderül. Felesleges megvárni a szezonnyitót.

Nem csak azért akartam, hogy hamarabb derüljön ki, hogy elkerüljem a pletyka gyártásokat, hanem mert látni szeretném, Esteban mit reagál, ha meglátja, hogy túl vagyok rajta.

Fernando: Oké rendben. Akkor így lesz. Majd kitalálom mit mondok a kacifántos kérdésekre.

Emma: Te mindig tudod mit válaszolj.

Ekkor megfogta a kezem és magához húzott.

Fernando: Akár csak most is.

Szenvedélyesen csókolózni kezdtünk amit a balesete óta először teszünk Ölelkezve döltünk be az ágyba ahol elvágtuk a létező összes korlátot.

Fernando

A tegnap este után egyenesen fájdalmas volt a telefonom csörgésére kelni. Lefogadom, hogy Edoardo az. Ő mindig hajnalban ébred. Amikor feleségül vette a nővérem, annyit kikötöttem, ha lesznek gyerekeik, és lettek, ne ragassza rájuk ezt a korán kelést. Emma szerencsére nem kelt fel rá, továbbra is a jobb karom ölelésében fekszik. A balkezemmel az eszközért nyúltam és meglepetten láttam, hogy ismeretlen a szám. Vonakodva de felvettem.

Telefon:

Fernando: Igen tessék?

???: Fernando szia, Esteban vagyok.

Idei csapattársam, el is felejtettem, hogy nem mentettem el a számát.

Fernando: Szia, Esteban, miért hívtál...hány óra is van?

Esteban: Reggel fél 9 van. Csodáltam is, hogy nem voltál lent korábban edzeni.

Fernando: Ja hát tudod, nem csinálhatod mindig ugyan azt.

Esteban: Ez igaz. Na mindegy, azért hívtalak, hogy majd délután csapat megbeszélés, de állítólag majd még kiküldik E-mailen.

Fernando: Oké kösz, hogy szóltál majd beszélünk.

Esteban: Oké.

Visszaraktam a telefont, és elgondolkodtam, Emma vajon jól fogja viselni, hogy Esteban ott lesz majd a közelében?