Álarc mögé rejtőzve/F1 fanfiction

29.fejezet

Az idő viszonylag gyorsan telt, és már ott vagyunk, hogy már csak 20 perc és rajt, OMG! Annyira izgatott vagyok.

Csenge: Hűtsd le magad barátnőm, nincs már hőség, de te mindjárt túlmelegedsz, mint anno a legtöbb motor ezen a pályán.- ez nem tudom, hogy csak most csinálja, vagy majd az összes pályán lesz valami múlt idézése.

Emma: Szerintem a helyemben, te is ilyen lennél.

Csenge: Ez igaz, de nekem a munkámra kell figyelnem, eddig nem volt gond a hétvégén, jó volna ha így is maradna.

Igaza van, eddig Fer visszatérése nagyszerűen halad.

Emma: Te mit gondolsz, hogy fog neki menni?

Csenge: Hát, ha a csapat el nem hibázza a kiállásokat és nem kerül elé egy balfék, akkor biztos a pontszerzés.

Emma: Ezt mind megmondod ennyiből?- nem azt mondom, hogy nem hiszek ebben, csak kicsit érdekes.

Egy pillanatra elgondolkodott majd mosolyogva ennyit mondott.

Csenge: Egy jó világbajnoksághoz három dolog szükséges. Megbízható autó, megbízható csapat, és egy megbízható versenyző. Az autó eddig jól működik, a csapat is jónak tűnik. És valjuk be, Alonso az a versenyző aki mindig tudja mikor hogyan kell döntenie.

Emma: Ezzel nem tudok vitatkozni.- ismertem be kuncogva.

A verseny előtt 10 perccel elkellett hagynunk a rajtrácsot, csak a szerelők maradhattak. Adtam Fer sisakjára egy szerencse puszit, és Csengével visszamentünk a boxutcába, ahol a pitwallhoz álltunk.

Emma: A rajtot megvárom itt, utána bemegyek a garázsba.

Csenge: Jó, nekem itt kell maradnom az egész futam alatt. Ugye a fülesedet a garázsban hagytad?- kérdezi miközben felém fordul.

Emma: Szerintem tudod a választ.- na igen, az egész hétvégén használt fülesem bent maradt a garázsban, ezt nem gondoltam végig.

Csenge: Használd ezt, nem speciális, de tompít annyit, hogy ne süketülj meg.- nyújta felém a sima fejhallgatóját amit eddig a nyakán tartott.

Emma: Köszi.- vettem el tőle. Meglehet, hogy a lelátón nem úgy hallattszik, de közvetlen a rajtrács és az autók mellett állva, tényleg fájdalmas az ember fülének. Emlékszem múlt évben amikor Fernando az Abu Dhabi pályán bemutató köröket futott a régi világbajnoki autójával akkor is bekellett fognom a fülem, olyan hangos volt.

10 perccel később a mezőny elindult a felvezető körére, és a pályán lévő szerelők a felszerelésekkel mind visszaszaladtak a boxutcába. Történt egy kisebb malőr Perez autójával. Megállt, aztán sikerült elindítani, de még egy plusz felvezető kört kell menniük, Perez a boxból fog rajtolni. A pitwall előtti kivetítőn lehetett követni hol járnak a versenyzők, de engem csak a 14-es rajtszámú Alpine érdekelt. 5-ös kanyar, 12-es, a hosszú sikán, és a ráfordító 15-ös. A mezőny lassan sorakozott fel. Mikor az utolsó pilóta és az orvosi autó is oda ért, meglengették a zöld zászlót és elkezdtek felgyúlni a lámpák. Ilynekor mindenki pulzusa szinte az egekben, a legfőbb kérdés ilyenkor mindig az, hogy baleset mentes lesz-e az első kanyar.

Kialudtak a lámpák és elindult a verseny. Légyszi ne történjen semmi, légyszi ne történjen semmi. Jó első kanyar megúszva, Fernando nagyon jól helyezkedett a rajtután. Ez eddig jónak néz...és sárga zászló. Mi? Már most?

Csenge: Hát nem volt hosszú versenye a gyereknek.

A Haas újonca került a kavicsba, asszem Mazepin a neve.

Emma: Mi történt?

Csenge: Semmi, egyszerűen kicsúszott.

Néhány kör után folytatódott a verseny. Ekkor mentem be a garázsba. Történt néhány előzés, de eddig nem volt túl sok izgalom, de igazából ezt már tavaly óta megszoktam. Nem néztem a versenyeket, csak a neten olvasgattam, de már abba is majdnem belealudtam sokszor.