Álarc mögé rejtőzve/F1 fanfiction

26.fejezet

Emma

Emma: Én csak...

Patrik: Emma! Gyere kérlek.

Nem nagy kedvvel álltam fel és indultam Patrikhoz, hiszen aggódom Csenge miatt. Főleg mert most ahogy felállt észre vettem, hogy mindkét csuklója le van ragasztva.

Emma: Patrik, mi történt? Mi van vele?

Patrik: Ilyenkor hagyd őt, ha valamiről nem akar beszélni, ne erőltetsd mert ilyen ingerült lesz.

Emma: De mi van a csuklójával?

Patrik: Hát azt magának okozta. Nem tudom pontosan mi, de nyílván a volt osztálytársai keze van benne. Múlt szerdán este fele átmentem hozzá és mikor bementem láttam hogy csak ott ül nézi a tévét közben az előtte lévő kis asztalon volt a telefonja meg egy vékony lap.

Sajnos rögtön tudtam mi lehetett az a lap és el is szomorodtam.

Emma: A telefonján láttál valamit?

Patrik: Egy kör üzenetnek tűnt, nem tudom mi volt az mert nem olvastam el. Azzal voltam elfoglalva, hogy megengedje, hogy lefertőtlenítsem a csuklóit és leragasszam.

Ez tényleg egy fájó, egy borzalmas dolog és most félek is, hogy nem tudnék neki segíteni.

Emma: Szerinted szóba áll még velem?

Patrik: Persze, te nem tettél semmit, adj neki egy kis időt, lekell nyugodnia, meg látod most is szomorú, de azért mert kiabált veled. Őt az nagyon rosszul érinti ha olyan személlyel beszél így aki segíteni akar neki.

Emma: Rendben, akkor várni fogok.

Vissza a jelenbe

Ennyi volt igazából, tegnap se nagyon beszéltem vele, majd megpróbálok ma, de lehet nem a pályán kéne.

Fernando: Minden okés?

Emma: Hm...tessék?

Fernando: Minden rendben? Egésznap aggódó a tekinteted.

Emma: Ja, persze csak...tudod.

Fernando: Oh, szóval az. Hát ez olyan amiben nem igen tudok segíteni, sehogy se.

Emma: Nem is kell, te koncentrálj az időmérőre. Majd én megoldom.

Fernando: Jó persze, de hogy akarod?

Emma: Nem a pályán az biztos, majd megpróbálom Patrikot megkérdezni, hogy Csenge hova megy a munka után.

Az időmérő végén

Emma: 9. lett! Ez nagyon jó!

Alberto: Az biztos, na most röhögjön az aki kételkedett benne.

Egy visszatérésnél ez az eredmény szinte felér egy pole pozícióval. Hihetetlen boldog vagyok, főleg mert Ocon csak 16. lett. Oh, hogy milyen csalódott volt. Fer ekkor lépett be a garázsba, akik bent voltak mind pacsiztak vele, majd odajött hozzánk.

Fernando: Ez nagyon ott volt, rosszabbra számítottam.- mondta miközben levette a sisakját.- A Q1 végén azt hittem kiestem, mert azt mutatta a kijelző, hogy 19. vagyok, pedig csak nem frissítette az adatokat.

Emma: Fantasztikus voltál- öleltem át.- Hogy érzed magad?

Fernando: Most még pörgök, de adj 10 percet és leállok.

Emma: Nem fáj az arcod sérült része?

Fer-nek a műtétekor kettő titánlapot rögzítettek a törött csonthoz, így fog versenyezni egész évben. Nincs szerencsére problémája vele, de szerintem azért érzi, hogy ott van, főleg teljesen más időjárási és hőmérsékleti körülmények között.

Fernando: Nem, minden rendben van. Vannak olyan pillanatok, amikor magas a G-erő szintje olyankor érzem, de az se vészes.

Emma: Akkor jó, annak örülök. Mi dolgod van még?

Fernando: Csak a szokásos interjúk.

Emma: Jó. Én lehet most eltűnnék pályán kívülre.

Fernando: Oké, majd írsz vagy valami...

Emma: Majd írok, de most mennem kell.