Álarc mögé rejtőzve/F1 fanfiction

24.fejezet

Itt tartott egy kis szünetet, de miközben elmondta hogyan is tették tönkre az életét, hol letörölt néhány könnycseppett, hol kicsit elnevette magát.

Csenge: A kirándulás után a pszihiátrián kötöttem ki. Ünneppekkor haza engedtek, de utána visszakellett mennem. Aztán mikor beütött a karantén ott ragadtam. Ott tanultam, ami kicsit nehéz volt, de végül jól sikerült a májusi érettségi, aminek örültem, utána haza mehettem. Nem voltam gyógyult, de már veszélyes se. Aztán tavaly júniusban a dokim mondta, hogy mi lenne ha keresnék valahol valami munkát, hogy kiszabaduljak az elmém fogságából.

Emma: Szóval így jutottál el ide.

Csenge: Igen, de nem csak ezt a gyakornoki munkát találtam. Volt vagy négy lehetőség ami tetszett.

Emma: És gondolom a pszhiho teszted itt volt kielégítő.

Csenge: Úgy hallom Patrik, mesélt rólam, de igen úgy van ahogy mondod. Mióta az eszemet tudom, vagyis olyan 2003, 2004 óta oda vagyok a Forma 1-ért, és mindig is Alonso-nak szukoltam, ez tartotta bennem a józan észt amikor elkezdtek szekálni. Ez volt a menekülő utam, meg most is az, szóval örülök, hogy az Alpine-hoz lettem beosztva felügyelőnek.

Emma: Szerintem nagyszerű munkát végzel meg fogsz végezni egész évben.

Csenge: Köszi, de van annyi előnyöm, hogy eltudom rejteni azt az erőszakos személyiségemet.

Emma: Azt hogyan? Hogy lehetséges ez?

Csenge: Tudod Emma, az amit most mondani fogok, azt egy musical-ban hallottam, de teljesen igaz, minden emberre.

Emma: És mi az?

Csenge: Mindannyian álarcot viselünk, amögé rejtőzünk el.

Emma: Milyen igaz, de én úgy vélem vannak jó emberek, főleg az álarc mögött, és te közéjük tartozol.

Csenge: Te pedig...szintén egy nagyszerű ember és...szuper barát vagy.

Teljesen meglepve néztem rá, mire ő meg csak mosolygott, boldogan.

Emma: Hogy mondtad?

Csenge: Szuper barát vagy.

Hihetetlen, hogy ezt mondta.

Emma: De ezt, komolyan mondod?

Csenge: A lehető legkomolyabban.

Emma: Nahát köszi, és te is nagyszerű vagy.

Csenge: Van az úgy, de azt hiszem ideje mennem. Majd holnap beszélünk.

Azzal felálltunk mindketten.

Emma: Persze, mindenképp. Örülök, hogy összebarátkoztunk.

Csenge: Én is. Minden jót!

Emma: Köszi, neked is!

És teljesen vidáman elsétált, miközben újra elkezdett zenét hallgatni. Megfordultam, hogy megnézzem Fernando befejezte-e a beszélgetést, de meglepetésemre, ott állt a falnál.

Emma: Mennyit hallottál?- kérdeztem miközben odasétáltam.

Fernando: A lényeget, és azt kell elmondom, te nagyon jó jellem felismerő vagy, plusz őszintén kedves, és ez az amivel tudsz neki segíteni. Még csak pár órája ismeritek egymást, és azt mondta, hogy szuper barát vagy, és ez a fontos. Bízik benned.

Emma: Én is bízok benne, látok benne valamit, ami arra utal, hogy meglehet őt menteni. Eltudnám érni, hogy levegye az álarcát, és újra képes legyen az őszinte régi énjét mutatni.

Fernando: Valóban te vagy az a valaki, én is úgy látom. Hisz még engem is megmentettél a bánattól 1 hónapja.

Emma: Mit mondhatnék van tehetségem

Ekkor megfordultunk és gyengén a falhoz támasztott engem, és egész közel hajolt.

Fernando: Ehhez is csodás tehetséged van.

Már épp készültünk arra, hogy megcsókoljuk egymást, mikor is valaki pontosabban valakik közbe szóltak.

Leclerc: Én a helyetekben nem itt csinálnám.

Sainz: Még a végén beköpünk, hogy maszk nélkül voltatok a pályán.

Fernando: Kopjatok le, nem kell a hülyeségetek.

Leclerc: Én csak szóltam.

Fernando: Idióták.- mondta kissé mérgesen miközben a két Ferrari-s pilóta elsétált.

Emma: Majd a szobánkban, és ne törődj velük, féltékenyek mert nincs olyan jó csajuk mint neked.

Fernando: Mondanám azt, hogy legyalázom őket, de az nem jön össze sajnos még idén.

Emma: Majd meglátjuk.

Azzal kezén fogva elindultunk vissza a hotelbe.