Álarc mögé rejtőzve/F1 fanfiction

28.fejezet

A versenynapja

Te jó ég! Ma van a szezon első versenye! Kora reggel van, és egyedül vagyok az ágyban, ami csak egyet jelenthet. Fernando elment futni, jellemzően. Sebaj feltalálom én magam. A telóm szerint 7:12 van, és itt van az üzenet Fernando-tól miszerint tényleg futni ment. Dobtam neki egy szívet és egy üzit, hogy én is lelépek most a szobából. Miután tegnap megbeszéltem Csengével a dolgokat, megkérdeztem tőle mikor megy ki a pályára. Neki reggel 8:00-ra kell ott lennie, így úgy voltam vele egy reggeli látogatás gyorsan bele fér.

Mikor odaértem bekopogtam az ajtón, de nem jött válasz. Kopogtam megint és semmi. Nem lehet, hogy már elment. Kicsit közelebb mentem az ajtóhoz, hátha hallok valamit.

Csenge: Casey Edwards Devil Trigger:
All of these thoughts runnin' through my head, Arm on fire, veins burnin' red, Frustration is gettin' bigger, Bang, bang, bang, pull my Devil Trigger!

A-ha, éppen énekel valamit. Vagyis énekelt, most csend van. Gyorsan kopogtam.

Csenge: Ki vagy?

Emma: Csak én Emma.

Csenge: Gyere nyitva van.

Kicsit meglepett, már nyitva van az ajtója? Mindegy, bementem.

Emma: Szia, azt hittem már elmentél amikor nem szóltál a kopogásra.

Csenge: Én ilyenkor, hova mennék még?- kérdezi nevetve.

Erre elővettem a telefonom.

Emma: 7:40 van.- mondom csodálkozva.

Csenge: És? Elég lesz 10 perc múlva is.- vonogatja a vállát.

Emma: Ezt most nem értem.

Csenge: Oda haza biciklivel 10 perc volt nekem az általános suli meg a gimi, had használjam ki, hogy egyszer 5 percnyire vagyok valahonnan. Gyalog.

Emma: Oh, oké világos.

Ekkor nekiállt elpakolni pár dolgot a hátizsákjába majd felém fordult.

Csenge: Szerelmedet hol hagytad?- kérdezi vigyorogva, de látom a szemében, hogy tudja hol van Fernando.

Emma: Futni ment. Ez nála nem annyira meglepő.

Mosolyogva bólintott.

Csenge: És egyébként jól vagytok? Érted, hogy értem.

Meglepve néztem rá.

Emma: Nem, nem egészen.

Csenge: Hát, öhm...úgy értem lélektani szinten.

Ekkor leesett mire gondolhat.

Emma: Arra gondolsz, hogy megviselt-e engem vagy Fernandot a bringás balesete?

Csenge: Öhm...ja. Azért valljuk be, nem lehetett túl kellemes mikor megtudtad.- mondja kicsit zavartan.

Emma: Az igazat megvallva, igen féltem. Nagyon. De Fernando hívott fel engem aznap, úgy hogy kicsit jobban viseltem.

Csenge: Az végül is jó.

Emma: Igen, de mi a helyzet veled? Azt már megfejtettem, hogy Fernando-nak szurkolsz, de te, hogy reagáltad le a hírt?

Csenge: Hát őszintén. Este nyolc után haza érni a pszihológustól, és felmenvén az internetre, az jön veled szembe, hogy egy órája kiraktak egy cikket, miszerint a kedvenc versenyződet baleset érte, nem éppen kellemes. Egész hétvégén a neten lógtam hírek után böngészve.

Emma: Wow.- ennyit bírtam csak hirtelen kinyögni.

Csenge: Ja.- mondja vigyorogva majd a telefonjára néz.- Na mennem kell dolgozni, este beszélünk.

Emma: Igen persze.

Elköszöntünk, ő elindult a pályára, én meg vissza a hotelbe.