Álarc mögé rejtőzve/F1 fanfiction

27.fejezet

Az időmérő előtt amikor beszéltem Patrikkal, azt mondta, hogy Csengének csak annyi a dolga, hogy az edzés közben feljegyzett adatokat felvigye a rendszerbe és utána, a pályától nem messze található zónába megy ami majdnem olyan mint egy tábor zóna. Legalább is Patrik szerint nem tévesztem el. Csenge elvileg az 5-ös "tábor házat" kapta.

10 perc gyaloglás uátn el is értem a zónát és rögtön az 5-ös számot kerestem. Hamar meg is lett, majd kis gondolkodás után kopogtam az ajtón.

Csenge: Ki az?

Emma: Én vagyok, Emma.

Csenge: Milyen Emma?

Erre mit válaszoljak?? Nyeltem egyet.

Emma: A barátnőd, Emma.

Kisebb csend lett majd hallottam, hogy fordult a kulcs a zárban.

Csenge: Gyere be, nyitva van.

Óvatosan bementem rosszra gondolva, de szerencsére tévedtem.

Csenge: Csináltam teát, kérsz?

Emma: Nem köszi, most nem.-mondtam, majd észre vettem a bögréjét.- Klassz a bögréd.

Csenge: Köszi, már nem emlékszem mire kaptam, de unkatestvéreméktől van. Nem tudtam lesz-e itt bögre ezért elhoztam, de többet nem fogom mert van bögre a szekrényben. Ülj le nyugodtan.

Emma: Oké köszi.

Miközben leültem, körbe néztem és tényleg olyan mint egy erdei táborban lévő faház, csak persze kicsit modernebbb.

Emma: Nem zavarlak egyébként?

Csenge: Nem dehogy, nem csinálok semmi izgiset, csak amit otthon is csináltam mikor este elmentem lefeküdni. Bekapcsoltam a youtube-ot és néztem valamit, vagy csináltam valamit a laptopomon. Most amint látod videót néztem.

Mit mondjak, mit kérdezzek?

Emma: ...Jó kis ház ez.

Csenge: Igen, nekem is bejön, az utolsó osztálykirándulásra emlékeztet, de legalább most nincsenek idegesítő szobatársaim.

Emma: Mit csináltak?

Csenge: Alig bírtak megegyezni ki hol alszik, mert olyan volt a ház, hogy 6 személyes, egy szoba részen alszik 4 ember, a másikban meg ugye 2. Mi 5-en voltunk és az egyik lány már befoglalta az egyik ágyat, de a többiek nem akarták, hogy ott legyen, aztán mikor meguntam úgy 5 perc után, megmondtam, ha nem bírnak megegyezni vagy kint alszanak a füvön vagy átmennek másokhoz. Utána már nem szóltak semmit.

Emma: Azta mindent, mindezt úgy, hogy csak rájuk szóltál?

Csenge: Ja, és ez még a gálán történtek előtt volt, de sajnos azon az estén volt a nasijaim ellopása és utána a kis kaland.

Oké szerintem itt az idő megbeszélni vele azt a napot.

Emma: Figyelj, szeretnék veled valami fontosról beszélni...

Csenge: Tudom és bocsánatot szeretnék kérni tőled.

Emma: Mi?

Csenge: Bocsánat, ha megbántottalak csütörtökön, egyáltalán nem volt szándékom. Csak már akkorra egy hete volt, hogy a volt gimis osztálytársaim küldtek egy körüzentet. Az volt benne, hogy "Küld el a padtársadnak/barátodnak, tudod kinek kell utoljára."- itt elcsuklott a hangja.- Magam kezdtem érte okolni, mert hát mi másért nem barátkoztak velem, ha nem azért mert nem tudtam 4 év alatt megváltozni olyanná akiként elfogadtak volna. És utána 15 perccel később jött Patrik és segített. Igaz nincs még annyi, de közel 1 évvel azután, hogy leérettségiztünk, még mindig ez nekik a szórakozás.

Ez borzasztó és egyben nagyon szomorú is, de tényleg hihetetlen, hogy képesek ilyesmit tenni.

Emma: Nyugodj meg, egyáltalán nem bántottál meg, én hittem azt, hogy nekem sikerült téged.

Ekkor rám nézett majd hirtelen megölelt.

Csenge: Te engem soha nem bántanál. Tudom, hogy segíteni akarsz nekem, és én is szeretném, hogy segíts.

Könnyek között öleltem én is őt, éreztem, hogy semmi nem fogja szétszakítani ezt a köztünk lévő barátságot.

Csenge: Szeretnék újra olyan lenni mint régen, elakarom dobni ezt az álarcot.

Emma: Segíteni fogok, együtt sikerülni fog.