Álarc mögé rejtőzve/F1 fanfiction

13.fejezet

február 15. hétfő

2 nap után végre kiengedik Fernando-t a kórházból. Én egy kicsit távolabb állva várok rá, mert természetesen vannak ott elbújva lesifotósok. Délután 3 óra fele vagyunk, tehát kb este 6 körülre érünk majd haza Luganoba. Jó, ott jön Fer. Gyorsan körbe nézek, nincs-e itt a közelben valami illetéktelen emberke, de úgy tűnik nincs szóval beülök, ne is lássák, hogy én várok itt.

Fernando: Minden okés?

Emma: Igen persze, csak beültem, nehogy észre vegyenek engem. Nem szeretnék a szezonnyitó előtt pletykákat látni a neten.

Fernando: Ja, igen. Ha eddig sikerült elkerülni, akkor maradjon is így.

Emma: Mondtak valamit még az orvosok?

Fernando: Egy hét múlva jöjjek vissza kontrollra. Addig meg még, nem edzhetek megerőltetően.

Emma: Majd beszéljünk Fabri-val vagy Edoardo-val,(Fer fizikoterepautái), hogy tudnak-e valami lazább edzés módot javasolni.

Fernando: Jó, majd holnap felhívjuk valamelyiküket, egyenlőre csak menjünk haza.

Beindítottam az autót, és elindultunk. Azért is javasoltam, hogy mihamarabb hívjuk fel Fabrit vagy Edot, mert Fernando biztos csak 1 napig, na jó max 2 napig fogja bírni edzés nélkül. Akármennyire is törődik a felépülésével, nem akarja, hogy a kimaradt edzések miatt teljesítsen majd gyengén a szezonban. Kiértünk az autópályára. Csak a rádió szól. Fer arcán leginkább az elmúlt napok szenvedését és gyötrelmét látom. A szemében is csak az én lelki támogatásom fénye látszott, de nagyon nem is tudom, miről beszélgethetnénk.

Lugano

Ahogy mondtam este 6 körülre, már haza is értünk. Dobtam egy üzit a családnak, hogy itthon vagyunk és minden okés. Fer azt mondta lezuhanyzik, addig találjam ki mit csináljunk. Úgy gondolom, most mindkettőnknek az a legjobb, ha csak ülünk a kanapén és nézünk valami filmet vagy sorozatot.

Fernando: Sikerült választanod?

Emma: Igen sikerült, bár nem volt egyszerű, többnyire csak végig néztem az előzményeidet, és találtam valamit amit én is szeretek.

Fernando: Tényleg? Mit találtál a sok közül?

Emma: A Madagaszkárt.

Fernando: Azt melyik hónapban találtad? Nem is tudom mikor néztem utoljára.

Emma: Május elején volt.

Fernando: Ja, igen meg van. Mikor közélték, hogy tolódik az Indy 500 úgy voltam vele, egy rajzfilm belefér.

Emma: Több rajzfilmet is megnéztél.

Fernando: ...szóval a Madagaszkárt választottad, az valóban fantasztikus rajzfilm.

Ilyenkor a legaranyosabb, ha rávilágítom valamire amit nem tervezett elmondani, visszatereli a beszélgetést kb az elejére.

Háromnegyed óra múlva

Hirtelen felriadtam a telefonom csörgésére, amit le is némítottam rögtön. Nem szeretném, hogy Fer felébredjen. Anika hív. Óvatosan felálltam és kimentem a ház elé.

Telefon:

Emma: Szia.

Anika: EMMA NAGYON NAGY GÁZ VAN!

Emma: Ani nyugi, mond el mi történt.- csak ilyen helyzetekben hívom így.

Anika: Most kaptam egy e-mailt. A modellcég ahol dolgozunk...megszűnt.

Egy pillanatra kihagyott a szívem.

Emma: Hogy mi?

Anika: Megszűnt, ennyi volt.

Emma: De hát miért? Mi történt?

Anika: Azt nem tudni, de mindekit kirúgtak. Most mi lesz velünk ezek után?

Emma: Nem tudom, de...fogalmam sincs. Majd biztos kitalálunk valamit.

Fernando

Emma elment mellőlem. Már csak azért is tudom, mert előbb oldalra dőltem a kanapén, rá az arcomra. Bár ahogy most nézem, kint van. Biztos telefonál, vagy valami. Aha igen most jön be. Valami nem oké, már látom.

Fernando: Történt valami?

Leült mellém és csak nézett maga elé.

Fernando: Emma?

Emma: A modellcégünket...megszűntették.

Na erre rohadtul nem számítottam.

Fernando: Jó ég. Mikor történt? Vagy, hogy tudtad meg?

Emma: Anika most hívott, hogy kirúgtak midenkit.

A tenyerébe temette az arcát, és sírt. Ez tényleg borzalmas. Belegondolni is szörnyű, ha arról van szó, hogy kirúghatnak. Nem, hogy meg is történik. Igyekszem megnyugtatni.

Fernando: Nyugodj meg. Biztos megoldjuk majd.

Emma: De, hogy? Ez volt az egyetlen modellcég ami elfogadta a jelentkezésem.

Fernando: Megfogjuk oldani, bízz bennem.