Álarc mögé rejtőzve/F1 fanfiction

15.fejezet

Március 10. Bahrain

Elérkezett ez a hét is. 2 nap múlva kezdődnek a téli tesztek. Ja igen, el ne felejtsem. Anika a múlt héten felhívott engem...

1 héttel korábban

Délután van. Kicsikét álmos vagyok, legszívesebben aludnék. Fer meg pörög ezerrel, és nem csak mert kb 3 órája edzett utoljára. De legyünk türelmesek, mindjárt alhatok tovább. Egyébként délután fél 5 van, ha jól látom az órát, mi pedig itt vagyunk a reptéren, ugyan is utazunk Bahrain-ba. 2 nappal ezeleőtt mondta Fer, hogy ma megyünk mivel, a járvány védelmi korlátozások még élnek, plusz megkell szoknia az ottani hőmérséklet változásokat, meg hát "edzeni ott is kell"(nem mintha lenne majd plusz egy hét a szezonnyitóig a teszt után).

A repülőn

Hát aludni nem igazán fogok, azt hittem sikerül majd, de ha utazunk bármivel is, soha nem tudok. Így csak csukott szemmel a fejemet Fer vállának hajtva ülök és elmélkedek. Ő ha jól láttam írogat valakivel. Valószínűleg Alberto-val beszél. Úgy tudom ő majd holnap vagy azután jön a verseny helyszínére. Egyébként nem sokat tudok róla, egyszer találkoztam vele még régen. Amit tudok, hogy Fernando Alberto-val közösen vezeti a Kimoa céget.

Bahrain

A több órás út után öröm volt kilépnem a repülőből. Mialatt összeszedtük a csomagjainkat találkoztunk pár versenyzővel akik szintén hamarabb jöttek. Többek között Kimi Räikönenn-nel, Charles Leclerc-el, és Carlos Sainz-zal. Mind a hárman ismernek engem ugyebár tudjuk miért. Aminek viszont nagyon tudtam örülni az az volt, hogy egy bizonyos francia személy nincs itt. Semmi kedvem lesni hogyan menőzik mindenkinek a fiatal dögösebb csajával.

Fernando: Meg van minden cuccod?

Annyira máson járt az agyam, nem is vettem észre, hogy Fer egy pillanatra elment mellőlem.

Emma: Hogy? Ja igen persze mindenem meg van.- legalább is remélem.

Fernando: Akkor gyere menjünk.

Elindultunk ki a parkolóba a bérelt autónkhoz. Aminek még igazán örültem, hogy sehol egy lélek, mármint lesifotós vagy valami egyéb. Azért is vagyok ebben biztos mert itt a parkolóban képtelenség elbújni. Bepakoltuk a táskáinkat és elindultunk a hotelhez ami úgy tudom közel van a pályához.
Nagyjából egy 15 perc alatt odaértünk, jó mondjuk, így este fele, csak gyér lehet a forgalom. A hotelhez érve kissé elkezdtem parázni, mert itt már előfordulhatnak emberkék.

Fernando: Baj van?

Emma: Nem semmi, csak próbálom figyelni vannak-e itt bújkálók.

Fernando: Ja, hogy az. Ne aggódj nem hinném. Elvégre, ha a reptéren nem voltak, kicsi az esélye annak, hogy itt legyenek.

Emma: Jó, de szeretnék biztosra menni.

Fernando: Ahogy akarod.

Azzal ő kiszállt, kivette a táskáit, és várta én mit teszek. Mivel úgylátom nincs vész, plusz Carlos is most ért ide, kiszállok én is.

Fernando: Teljes a biztonság?- kérdezte kuncogva, majd rögtön az arcához kapott.

Emma: Megérdemelted.

Carlos: Na mi az? Alig érkeztetek meg, de te már kaptál egy pofont?-jött oda vihogva.

Fernando: Nem, csak elfelejtettem, hogy nevetni még nem tudok. Meg Emma nem bántana engem.

Válaszul csak viccesen megvonogattam a vállam

Fernando: Emma!

Emma: Nyugika. Tudod, hogy tényleg nem bántanálak.

Carlos: Szerelem, love stb. Amit én látok az csak két boldog ember.

Fernando: A Ferrariban te is az leszel.

Carlos: Legyen úgy. Na adios galambocskáim.

És elindult előre. Tényleg tiszta a terep, mert Carlos is simán besétált.

Fernando: Szerintem menjünk mi is.

Emma: Jó, amúgy is, kezd hűvösödni.

Elindultunk, de valami nem hagyott nyugodni, és az Fer volt.

Emma: Min vigyorogsz ennyire?

Fernando: Semmin csak a felderítéseden.

Emma: Biztosra kell menni.

Fernando: Igen igaz, de a teszten már nem tudsz majd elbújni, ugye tudod?

Na igen ebbe nem gondoltam bele.

Emma: Igen igaz, főleg azért se mert szinte mindeki majd téged fog figyelni.

Fernando: Az meg a másik.

Emma: Oké majd...kitaláljuk, hogyan legyen.

Fernando: Jó persze, van még időnk.