Tiltott szerelem

Hatodik fejezet

Az étteremhez értünk ki is pattantunk az autóból és besétáltunk majd a már előre lefoglalt helyünkre leültünk. Lando mellém ült amit sem Lewis sem Esteban nem nézett jó szemmel.

Megrendeltük az ételeket és az italokat majd a telomat kezdtem el nyomkodni és Lando is így tett.

-Mit csináltok?-kérdezte George.

-Semmit-vágtuk rá egyszerre majd a srácokat nem is érdekelte tovább elkezdtek a saját dolgukról beszélgetni.

-Mit csinálsz?-kérdezte susmorogva tőlem Lando.

-Te mit csinálsz?-kérdeztem én is.

-Semmit.-felelte hadarva.

-Akkor én sem csinálok semmit-mondtam.

-Akkor egyszerre mondjuk el-javasolta a srác

-Egye fene-sóhajtottam.

-Jegyet próbálok neked szerválni a következő meccsemre.
-Jegyet keresek a brit nagydíjra neked.-mondtuk ki egyszerre.

-Tessék?-néztünk egymásra kikerekedett tekintettel de már normál hangerővel kérdeztük egymástól.

-Mi okból akarod, hogy menjek?-nézett rám Lando.

-Hát egy hetet alig akarsz kibírni és egy meccset tvn nézni egy olyan meccset amire lehet lehetőséged elmenni az feusztráló-magyaráztam.
-És te? Miért olyan fontos hogy ott legyek a brit nagydíjon?

-Nem rémlik, hogy instán a kommentek között Max Verstappennek megígérted, hogy ott leszel-húzta fel a szemöldökeit a srác.

-Van spórolt pénzem Lando-sóhajtottam.

-Nekem is van-vágott vissza.
-Szóval kvittek vagyunk!-jelentette ki.

-Ezt nagyon jó tudni-szólt közbe Lewis.

Mindenki nevetni kezdett még kivételesen Estie is mivel kicsit vicces helyzet volt hogy nekünk fel sem tünt hogy már nem is suttogunk.

Az ételeinket és az italainkat is kihozták mi azt jó hangulatban el is fogyasztottuk és Lewis már fizetett is.

-Jó volt ez az este kicsit közösen beszélgetni-mondta George a kocsiban.

-Tényleg jó volt-feleltem majd elkezdett csörögni a telóm. Anya hívott szóval kérdés nélkül azonnal felvettem.

-Szia anyu

-Szia édesem-hallottam meg anyám dadogós félős halk hangját.

-Minden okés?

-Szólnál kérlek Lewisnak-szipogott anyu.

-Itt ülünk a kocsiban-feleltem rémülten mire Landora néztem aki úgyszintén aggodalmasan nézett.

A telefont kihangosítottam, de talán anya azt hitte, hogy csak átadom Lewisnak és én nem hallom amint mondd. Sosem mert összeomlani és sírni előttem.

-Szia Ana-szólt Lewis a telefonba anyumhoz.

-Szia...eltudnál értem jönni-sírta el magát anyu.

-Mi a baj?-kérdezte Hamilton majd egy nagy csattanásra lettünk figyelmesek.

-Ez mi volt? Ana ez mi volt?-nyugtalankosott Lewis.

-Mindjárt betöri az ajtót-kezdett el mégjobban sírni anya.

-Baszki...megyek azonnal ahogy csak tudok sietek Ana-csordult végig egy könnycsepp Lewis arcán és az enyémen is.

Letettem a telefont majd pont az utcába hajtottunk.

-Titeket kiraklak otthon én sietek-magyarázta a volánnál ülő srác.

-De hisz az én anyukám-kezdtem bele.

-Nem akarok veled veszeledni, de nem szabad így látnod őt.

-Igen tényleg jobb lesz ha itthon maradsz velünk-mondta Lando majd kék piros villogásra lettünk figyelmesek. A rendőr megállított. Fantasztikus.

-Jó estét!

-Jó estét!-köszönt Lewis is.

-Nem gondolja hogy kicsit gyorsan ment?

-Hát talán de-sújtotta le a szemeit a srác.

-Na jó Lewis erre nincs időnk! Jó napot Emily Watson vagyok ő itt pedit Lewis Hamilton és jelenleg az anyukám életveszélyben van mert az apám egy bántalmazó f*sz és hozzá siett Lewis minket ki rak otthon hogy ne kelljen lássam rossz állapotban az édesanyámat és ha megbocsájt magára most kicseszettül semennyi időnk sincs-mondtam el kapjodva az egész sztorit.

-Megyek én is magával! Segítek!-mondta a rendőr egy kis szeppentség után.

-Azta Emily-bólogatott lassan megszeppenve George.

-Tehetséges a csaj-mondta a srácoknak Lando.

-Ocon te maradsz!-álltunk meg a ház előtt.
-Biztos ami biztos-folytatta majd elhajtottak mi pedig a háza siettünk.

A szobámba mentem és leültem az ágyra gondolkozni kicsit vajon lecsukják apámat vagy sem.

-Haho-kopogtatott Lando.
-Bejöhetek?

-Gyere-susmorogtam majd a srác belépett a szobámba az ajtót becsukta és velem szembe leült.

-Nem lesz semmi gond-fogta meg a kezeimet.

-Csak imádkozom, hogy nem lesz-sóhajtottam.

-Na jó akkor brit nagydíj még áll?-terelte el a gondolatomat Lando amiért hálás voltam neki.

-Áll igen-mosolyodtam el.

-És a meccs?-vettem ki a kezem az ő kezei közül, hogy a hajamat a fülem mögé tehessem.

-Ki nem hagynál a kedvenc focicsapatom meccsét-vigyorgott.

Kis csend után felnéztem a srácra aki hát szokásához hível engem nézett.

-Mi az?-kérdeztem.

-Mi a neved pontosan?-kérdezte hunyorítva mire hülyén rá néztem.

-Emily-mondtam.

-Neeem, mi a teljes neved?-mosolyodott el a srác.

-Emily Lauren Watson
-Mi az?-kérdeztem az engem bámuló és mosolygó srácot.

-Nem mondtam semmit-mosolygott és a fejét csóválta.

-Miért nézel rám így?-kezdtem el picit kuncogni.

-Mert gyönyörű vagy!-nyögte ki azonnal.

A lélekzetem is elállt és egy darabig csak egymás szemébe néztünk. Talán a külvilág megis szűnt létezni kicsit.

Ig: rebs_iroioldal
Tiktok: reby_story
Vinted: rebs_cl16