Tizennyolcadik fejezet

1K 39 0
                                    

Egy gyönyörű palota szerű házhoz értünk, ahol még senki sem volt csak kettő autó.

-Ez gondolom Ria és Max autója-szólaltam meg majd a hatalmas kapu kinyílt előttünk és a kocsival bementünk.

-Ami azt illeti mindkettő Max autója-magyarázta Lando majd leparkolt.

-Hát sziasztok-sietett ki a házból Ria és Max mi pedig kipattantunk az autóból.

-Na szépek vagytok-monda Lando mivel Ria és Max is hozzám jött oda először.

-Nem tehetünk róla-ölelt át Max.
-Nagyon jófej ez a kiscsaj

-Így igaz-mosolygott Ria.

-Örülök, hogy jóban lettetek-vigyorgott a srác majd Ria megragadott és elindultunk be.

-Mi a terv mára?-kérdeztem a csajtól.

-Most kajálunk aztán jön a többi ember és bulizunk meg ilyenek-magyarázta.
-Na és veletek mi van? Lando még mindig furcsa?

-Öhm...időnként-feleltem zavarban mert nem tudtam eldönteni, hogy jó ötlet lenne-e elmondani neki, hogy együtt vagyok a sráccal vagy sem.

-Szóval helyzet változatlan?

-Pontosan!-bólogattam.

-Mi pontosan?-jött oda a két srác.

-Semmi-legyintettem majd a házba értünk.

-Hogy lehet egy ilyen nagy ház ennyire otthonos?-kérdeztem halkan.

-Eddig mindent otthonosnak láttál honey-mosolygott rám Lando mire Riara és Maxre néztem. Látszott rajtuk, hogy ugyan arra gondolnak.

-Minden otthonos persze hisz-sóhajtottam.

-Lewisnál nem otthonos?-kérdezte.

-De, csak mégsem az a hely ahol picurka koromban éltem-vontam vállat.

-Deee hat évesen kerültél oda. Nem?

-De igen viszont anyu nem igazán tudott részt venni az életemben-magyarázkodtam a szemem sarkából láttam Ria és Max reakcióját a dologra.

-Emily! Elrabolhatjuk kicsit a srácot?-kérdezték.

-Persze-mondam majd elindultak hátrafelé. Talán csak mert sokszor voltam kirekesztve így követtem őket.

-Nem is mondtad, hogy miken ment kersztül szegény-szólalt meg Ria én pedig a falnál állva hallgatóztam.

-Persze, hogy nem mert nem hinném, hogy azt szeretné, hogy mindenki aki jön és megy tudjon mindenről

-De elmondhattad volna-mondta Max.
-Ha mi is tudunk róla akkor csak jobb.

-Mitől lesz jobb? Most komolyan. Ugyan úgy néznétek rá, ha mindent tudnátok?-akadt ki Lando.

-Persze, hogy ugyan úgy-mondták egyszerre mire egy ártatlan könnycsepp csúszott végig az arcomon hisz Ria tud valamit már rólam.

-Ha tudjuk a rosszat akkor tudjuk mit nem szabad felhozni, hogy ne essen neki szarul-magyarázta Max.

-Rendben. Akkor tőle kérdezzétek meg-mondta Lando.

-Emily!-kiabált Ria.

-Komolyan? Most?

-Igen?-jelentem meg hirtelen.

-Beszélhetnénk?-mutattak a székek felé.

-Persze-ültünk le.

-Nem akarom a kedvedet elrontani vagy bármilyen sebet feltépni, de tudnál nekünk a múltadról beszélni?-kérdezte tapintatosan Max.

-Nem kéne-mondta Lando.

-Nem semmi baj-fogtam meg a srác kezét.
-Persze, hogy mesélek-sóhajtottam.

-Egész hat éves koromig anyuval és apámmal éltem. Mindig a veszekedés és az erőszak volt terítéken akárhányszor haza értem az oviból. Mamám vitt haza, de mindig mondtam neki, hogy elég csak a ház előtt kirakni. Majd a mamám elhunyt amikor négy éves voltam. Keresztanyum vette át mama szerepét és ő vitt ő hozott az oviból, majd egy nap bejött hozzánk és apa nem tudta, hogy bejön. Övvel várt az ajtóban mert 5 perccel később értem haza. Anyukám a konyha asztalnál ült sírva. Egyetlen szerencse az volt, hogy a keresztanyám aki anyunak a középsuliban szerzett legjobb barátnője ott akkor bejött a házba. Ekkor összevesztek és anya azt mondta menjek a szobámba. Így is tettem. Ekkor már öt éves voltam amikor ez az egész történt majd bejöttek a szobámba és mondták, hogy apa elment dolgozni. Innentől nem foglalkozott apam se velem se anyával. Sokat sőt rengeteget jártunk Lewishoz. Fogalmam sem volt, hogy honnan ismeri őt. A hatodik szülinapomat Lewisnál ünnepeltük majd amikor haza értünk apám kérdőre vonta anyut. Anya azt mondta, hogy a keresztanyunál voltunk, de apa nem hitte el mert valaki képet csinált rólunk és felnyomta a netre amit apa látott is. Lewis, anyu és én voltunk rajta. Ekkor nagyon megverte anyát és itt döntöttem el, hogy véget kell ennek vetni. Mögé álltam és akármennyire veszélyes volt a dolog egy kést megragadva rá kiabáltam amitől anyuban még a vér is megfagyott. Abbahagyta a bántást egy hétre.

-Várjunk. Félt egy hat éves kislánytól?-értetlenkedett Max.

-Talán tudta, hogy a trauma hatása miatt amit átéltem simán megteszem-vontam vállat mire mindenki szeme kikerekedett.
-Nem akarok embert ölni és nem is tudnék!-kalimpáltam.
-Majd egy hét után újra elkezdte amit előtte és ekkor kért anya segítséget Lewistól aki azonnal befogadott. Nem tudom mi történhetett addig anyuval. Azt mondta mindent elintéz, de nem jött neki össze mert most vagyok tizenöt és mostanra szabadult el onnan mert egy kibaszott baltával rátámadt az a szemétláda kit apámnak hívtam-sóhajtottam.

-Lewis és Esteban mentette meg Lau anyukáját-mondta Lando.

-Így van

-Nem igazán tudok mit mondani-nézett maga elé Ria.

-Eközben persze felnőttem és minden szar lett-vontam vállat.
-Tettem olyanokat amit nem kellett volna-néztem Riara.
-És a sulit meg inkább hagyjuk.

-Mi van ott?-kérdezte Max.

-Érdekbarátság. Vagyis nem teljesen mert egy igazi barátnőm van

-Na ja az a csaj aki mindent rosszban benne van-húzta fel a szemöldökét Lando.

-Aki minden rosszban benne van???-nevettem.
- Inkább aki csinálja a rosszat

-Amm most, hogy sokkot kaptam előre megyünk enni?-kérdezte Ria.

-Én merre találom a mosdót?-kérdeztem majd útba igazítottak. Amint elintéztem a dolgomat mentem vissza felé, de olyan beszélgetést hallottam meg amit lehet nem kellett volna.

Ig: rebs_iroioldal
Tiktok: reby_story
Vinted: rebs_cl16

Tiltott szerelemWhere stories live. Discover now