Tiltott szerelem

Huszonharmadik fejezet

-Ilyen szépet már rég láttam-mutogatott Oliver.
-Jó látni, hogy boldog vagy-mondta a srác Landonak.

-És a látszat tényleg az ami-tette hozzá a mellettem ülő srác.

-Gondolom Emily is boldog. Ugye?-nézett rám Savannah.

-Persze-bólogattam mosolyogva.

-Minden rendben?-susmorgott Lando.

-Aham

-Figyelj Mila egy picit beszélek Emilyvel és utána vissza jövök. Addig ne rosszalkodj!-mondta a pici lánynak egy kis csend után.

-Miről szeretnél beszélni?-vonultunk félre, de olyan helyre mentünk ahol még láttak minket a többiek és mi is rájuk látunk.

-Látom, hogy van valami gond-helyezte a kezet a derekam köré.

-Van hát-sújtottam le a szemeimet.

-Naaa héj Emily mond mi van-tette a fülem mögé a hajamat Lando.

-A srácok valamit eltitkolnak. És Esteban akkor akarja elmondani amikor haza értünk-sóhajtottam.

-Lehet rájött a kapcsolatunkra

-Azt mondta nem rólad van szó

-Minden rendben?-kérdezte Oliver.

-Igen-feleltem.

-Nem-mondta velem kórusban Lando.

-Akkor melyik?-nevetett Savannah.

-Nincs rendben semmi-felelte Lando.

Nem értettem miért csinálja ezt, de talán jót akar. Remélem.

-Na gyertek ide-legyintette Oliver.

-Mi a baj?-sandított rám a srác.

-Esteban és Lewis nem mond el valamit, valamit titkolnak-sóhajtottam.
-Kétlem, hogy szülinap mert az Estievel van egy napon.

-Pedig ez lett volna a tippem-jegyezte meg az idősebbik Norris.

-Ti beszélgessetek. Próbálok figyelni csak Milaval is szeretnék minőségi időt tölteni-vágott bele Lando.

-Bármi is van tudnod kell, hogy mi mindig itt vagyunk neked!-mondta Savannah.

-Pontosan!-erősítette meg Oliver.

-Lando nem akarsz valamit nekem elmondani?-fordítottam felé a fejemet hisz alig ismernek ezek az emberek. Tény, hogy nagyon kedvesek meg minden, de még csak most ismertük meg egymást.

-Drágám, nem azért teszem mert neked rosszat akarok hanem, hogy biztonságban legyél! Mármint...úgy értem, hogy ha többen tudják a múltadat akkor több emberhez fordulhatsz a bajban-magyarázta ki Lando amiben egyet kell vele értsek. Ismét igaza van a srácnak. Eszméletlen, hogy tényleg mindig reális választ tud adni.

-Jó ebben igazad van-sóhajtottam.
-És köszönöm-fordultam a mellettem ülő két személyhez.

-Mégis mit?-értetlenkedtek.

-Hogy nem éreztettétek velem a történteket és, hogy tényleg ennyire kedvesek vagytok velem-mosolyodtam el.

-Semmiség-legyintett Oliver.
-Nem fogjuk veled sosem éreztetni a dolgokat.

Savannah, Oliver és Mila még egy órát voltak ott majd úgy döntöttek inkább elmennek mert még van néhány dolguk.

-Nincs meleged?-emelte rám a tekintetét Lando.

-Nincs-nyeltem nagyot majd sóhajtottam.

-Te tudod
-És azt is tudod, hogy mindennél jobban szeretlek?-csúsztatta a kezét a derekamra.

-Persze, hogy tudom! És te azt, hogy ugyan így érzek?

-Tudom!-mosolygott.

-Nagyon aranyos voltál Milaval-jegyeztem meg.
-És ez a kislány egy csoda!

-Tényleg egy csoda. És ezek akár mi is lehetnénk. Egy picurka gyerek és mi ketten-mosolygott a srác.

-Majd egy kemény 5-10 év múlva-sóhajtottam.

-Akkor ebben egy a véleményünk!

-Savannah ma azt mondta, hogy jó anya lennék-mosolyodtam el és az arcom pirulós lett.

-Igaza van! Na de nekem pedig van mára egy tervem.

-Igen?

-Igen
-Indulhatunk?

-Induljunk-vigyorogtam.

Lando egy nagyon szép helyre vitt ahonnan nagyon jól be lehet látni New Yorkot. Aztán elmentünk kajálni egyet.

-Mindenki tudja, hogy együtt vagyunk New Yorkban?-kérdezte Lando.

-Nem-feleltem az étlapot lesve.

-Nagyon bele bújtál-nevetett.

-Nagyon rég ettem ennyire drága ételt.

-Sokat fogsz ezen túl

-Nem kell Lando nekem tökéletes egy normális árban lévő étel-támasztottam meg a fejemet.

-Megérdemled!

Kikértük a kajánkat majd megbeszéltük melyik képet rakjuk ki.

-Nem fogod ki találni kik írtak rám-kezdett bele a srác.

-Fogadjunk?-vigyorogtam.

Ig: rebs_writer
Tiktok: rebs_writer