Tiltott szerelem

Harminchatodik fejezet

Barcelona
(3 nap)

1. Nap

Kifejezetten korán indultam el a kórházból a reptérre. Magen a bőröndömet elhozta nekem és együtt indultunk. A kórházból kijövet pont szembe találkoztunk Riaval és Maxszel.
Váltottunk velük pár szót majd mentünk tovább. Nem szivesen hagyom itt Landot. Ilyen állapotban meg főleg nem. Rosszul érzem magamat azért, hogy csak egy puszit nyomtam az arcára és fel sem keltettem, de pihennie kell!

Kiértünk a reptérre, ahol már az egész focicsapat kint volt.

-Jó reggelt!-köszöntünk a csapatnak.

-Jó reggelt!
-Örülök, hogy itt vagytok!-mosolygott az eddző.

-Természetes, hogy eljövünk-felelte Magen.

-Uhum, hát persze-sóhajtott a férfi.
-Emily...beszélhetek veled pár szót?

-Persze-indultam meg felé.
-Igen? Miről lenne szó?-vonultunk félre.

-Nem jöttél el tegnap a bulira-bámulta a földet a tanárúr.

-Történt egy kis...-sóhajtottam.

-Már mindenki tud róla
-Nem is azért mondtam, hogy körekedjek, csak picit kapcsolj ki-húzott mosolyt a szájára.
-Rendben?-bólintott.

-Próbálkozom elhesegetni a gondolataimat-bámultam magam elé.

-Azt gondoltam, de lazíts egy kicsit-magyarázta.
-Ha bármi baj lenne fordulhatsz hozzám vagy a lányokhoz, okés?-kérdezte.

-Persze, világos-bólintottam, majd már pont szálhattunk is fel a gépre.

Úton Barcelonaba olvastam illetve zenét is hallgattam, emellett aludtam is egy kicsit. Legalább egy ideig nem öltek meg a gondolataim.

Mióta Landoval vagyok és megfogadtam Rianak, hogy nem teszek magamban semmi kárt, azóta nem is csinálom, de az utóbbi időben már azt érzem, hogy igenis jól esne egy kis ideig csak arra az időre a sok feszkót leadni. Nem jó ötlet. Tudom. De amikor a pengével megsértem a bőrömet és a vérem végig folyik a kezemen. Arra, arra a pillanatra minden megszűnik és semmit sem érzek. A fájdalom másnap vagy aznap este következik mindig, amikor a zuhany alá kell állni zuhanyozni. A meleg víz csípi és a tusfürdő sem kellemes.
De nem tehetem meg hisz megfogadtam Rianak, hogy soha többet.

-Emily-zökkentett ki Magen.
-Mindjárt leszállunk-vigyorgott a lány.

És tényleg igaza van. Az ablakon kinézve megpillantottam a csodálatos Barcelonat.

-És ott a Camp Nou-húztam egy afféle erőltetett, betanult mosolyt a számra.

-Nagyon várom már!-jegyezte meg a mellettem ülő lány.

Amint a gép landolt egy kicsit kellett csak várni és mi is leszálltunk. Egy busszal vittek minket a szállodába, ahol megszálltunk.

Magennel egy szobába osztott minket az eddzőnk, amit azonnal el is foglaltunk.

-Amúgy, Emily
-Minden rendben?-kérdezett rá a lány.