Tiltott szerelem

Nyolcadik fejezet

Három nap telt el azóta, hogy anyum velünk lakik, de mindig fájlalja valamiét ezért ma Lewis beviszi a kórházba.

-Jó legyél a suliban kicsim-nyomott puszit a fejemre anyu mielőtt elindultak.

-Jó leszek!-mosolyogtam majd kiléptek a házból.

-Jól vagy?-sandított rám Lando.

-Semmi kedvem ma iskolába menni-sóhajtottam.

-Gondoltam-tolta elém Lando a kávémat.

-Nem nem úgy értem, hogy jajj semmi kedvem mint a többi gyereknek-kortyoltam a kávéba mire a srác a pultnak támaszkodott és már figyelt is.

-Hallgatlak!

-Nem érzem magamat biztonságban hisz apám-sújtottam le a szemeimet.

-Akkor maradj itthon-javasolta egyszerűen a srác.

-Jóban lesztek és már a rosszat tanácsolod neki-lépett oda Ocon.

-Nem a rosszat csak nem érzi jól magát-akadt ki a srác.

-Mi az hogy nem érzi jól magát-nézett rám Estie.

-Nem érzem magamat biztonságban-motyogtam.

-Az apja miatt-motyogta Lando.

-Ohh tényleg-csapott Estie a homlokára.
-Itthon fogsz maradni!-jelentette ki.

-Hát rendben-vontam vállat.

-Sehová sem mehet?-kérdezte Lando.
-Utolsó hét a suliban ezt kivehetnéd vagy Lewis kivehetné neki-javasolta.

-Hová szeretnél vele menni?-állt meg mosolyogva egymásba font karokkal a konyhában.

-Honnan veszed hogy bárhová mennék vele?

-Nem vagyok hülye Lando tudod, hogy tudunk pár dolgot amiről majd beszélünk de ez most nem lényeg-legyintett Ocon.

-Najó New York lenne ahová vinném-csavargatta a szemeit Lando.
-De gondolom nem engeded te sem és Lewis sem-könyökölt a pultra.

-Ami azt illeti én engedem-emelte magasba a kezét védelezésül.
-Viszont.....

-Kilences szabály-mondtuk ki mindhárman egyszerre.

-Igen Estie tudom és a tizeset is-mosolyogtam.

-Rendben azért is engedem nameg mert bízom benned-mosolygott.

-Na milyen bizalomról van szó?-jelent meg Lewis.

-Lando elszeretné vinni Emilyt New Yorkba-magyarázta Ocon.

-Aham és mikor?-kérdezte Lewis.

-Ezen a héten-szólt Lando.
-Emily nem érzi magát jól vagy inkább biztonságban nem mert az apja szabadlábon van-kezdte el Lando.

-Ezért vegyem ki a suliból az utolsó hétre?-ment a hűtőhöz a srác.

-Igen-feleltük Landoval egyszerre.

-Végülis ezt lehet tényleg így kéne. Szólok is az igazgatónak-vette elő a telójat Hamilton mire Norrisra emeltem a tekintetem.

-Ezaz ezaz-kezdett el nagyon örülni halkan.

-Mikor indultok?-kérdezte Esteban.

-Szerdán-felelte Lando.

-Na ez is letudva. Elmondtam az igazgatónak a dolgot hogy gond van és megértette. Ezekkel a jegyeiddel zárnak le-avatott be Lewis.

-Nagyon nagyon köszönöm-pattantam fel és megöleltem őt.
-Szeretnék veled beszélni-emeltem fel a fejem.

-Hát itt vagyok

-Nem így hanem négy szem közt

-Akkor a szobádban beszélhetünk persze ha csak nem akadsz ki hogy bemegyek-mosolygott.

-Nem, gyere-indultam a szoba felé.

-Na?-csukta be maga után az ajtót.

-Emlékszel amikor pénteken apunak hívtalak?-kezdtem bele és leültem az ágyra.

-Ki sem tudom verni a fejemből-telepedett le mellém.

-Komolyan gondoltam-nyögtem ki.

-Tessék?-kerekedtek ki a szemei.

-Igen, komolyan gondoltam hisz olyan apáskodó vagy-mosolyogtam.

Egy szót sem szólt csak megölelt és ez mindennél jobb volt.

-Most hogy tisztáztuk, úgy nézel rám mintha apukád lennék arra is kitérhetnénk mi ez Landoval-kezdett bele.

-Csak barátok vagyunk

-Nem úgy tűnik, de nekem mindegy csaaaak amint mondtad is apáskodó vagyok azért nem tetszik a dolog hisz-vágtam közbe.

-A tipik apukának nem tetszik a srác aki a lányának csapja a szelet-vigyorogtam.

-Mert Lando csapja a szelet?-nevette el magát.

-Nem, de totál olyan vagy-nevettem.

-Ha összejöttök Landoval akkor készülj fel Estievel való beszélgetésre-készített fel Lewis.

-De hisz csak barátok vagyunk-mondtam.

-A szemek sosem hazudnak-kelt fel a srác az ágyról és az ajtó felé ment.
-Ja és emlékezz a pénteki beszélgetésetekre amikor ebédeltél-lépett ki az ajtón és magamra hagyott a gondolataimmal.

Igaza lehet hisz Lando egy lányról dumált és teljesen levágós volt, hogy A lányról van szó akkor. Majd kiderül hisz több napig együtt leszünk New Yorkban.

Ig: rebs_iroioldal
Tiktok: reby_story
Vinted: rebs_cl16